John Cryan, a Deutsche Bank nemrég kinevezett vezérigazgatója egyszerű humbugnak, sőt egyenesen károsnak nevezi a bónuszrendszert.
Júniusban került a legnagyobb német (és világszinten is az egyik legnagyobb) bank élére John Cryan, miután a korábbi két vezérigazgató vártalanul lemondott. A lemondás előtt néhány nappal a frankfurti rendőrség tartott razziát a bank központjában. Ezt megelőzően pedig áprilisban 2,5 milliárd dolláros (úgy 750 milliárd forintos!) pénzbírságra ítélték a bankot egy kamatmanipuláció miatt (a londoni bankközi kamatlábat manipulálták, több bankkal együtt, ezzel nyereségre tettek szert), májusban pedig 55 millió dollárra, mert eltúlozta derivatív portfóliójának értékét.
A harmadik negyedévben a legnagyobb német bank 6 milliárd eurós (mai árfolyamon potom 1800 milliárd forintos) nettó veszteséget könyvelt el, a részvények értéke folyamatos mélyrepülésben volt. Éppen ezért átfogó reformokra volt szükség a banknál. Felfüggesztették az osztalékkifizetéseket, az ősz elején jelentették be, hogy körülbelül 35 ezer alkalmazottjától megválik a Deutsche Bank a következő két évben. Az indoklás szerint szerkezetátalakításra készülnek, hogy hatékonyabb, kevésbé kockázatos, és nagyobb alaptőkével bíró pénzügyi intézménnyé váljon a bank.
Úgy tűnik, ennek folyományaként a nagy becsben tartott bónuszrendszer ugrik a kukába. Legalábbis ez sejthető a Fortune cikkéből, amely szerint Cryan szerint a bónuszrendszer egyszerű halandzsa, sőt kimondottan káros. A teljesítményalapú javadalmazás a Wall Streetről (az amerikai, New York-i pénzügyi központból) indult, ahol szinte ezen múlt a dolgozók fizetésének döntő része, a 2008-as válság előtt az sem volt ritka, hogy a bankárok fizetési csomagjainak csak 10 százalékát adta a fix fizetés. De Cryan szerint részben ennek voltak köszönhetőek a visszaélésszerű értékesítések, a bennfentes kereskedelem és a piaci összejátszások, a felelőtlen kockázatvállalás, sőt akár a korrupció is, amelyek a globális pénzügyi rendszert veszélyeztetik és hozzájárultak a gazdasági válsághoz. Ezért újra kell gondolni a fizetések és személyi juttatások szerkezetét úgy, hogy az tükrözze a hosszabb távú prioritásokat.