Tavaly több mint 9 millió drogtesztet végeztettek el az Egyesült Államokban a munkáltatók, többségüket teljesen feleslegesen. A költségek dollármilliárdokban mérhetőek, pedig a teszteltetésnek se visszatartó ereje, se hatékonyságnövelő eredménye nincs. Inkább beszélgetni kellene.
Az amerikai munkavállalók tavaly 9,1 milliószor pisiltek pohárba azért, mert a munkáltatójuk drogtesztet végeztetett rajtuk. Mindebből 350 ezer alkalommal lett csak pozitív a teszt, akkor is a legtöbb alkalommal marihuánát, amfetamint vagy valamilyen fájdalomcsillapítót mutattak ki a laborosok – jelent meg a Business Insideren. A becslések szerint az amerikai dolgozók 40 százalékát kötelezik valamilyen drogtesztre a felvételi folyamat során. Elsőre persze jó ötletnek tűnik a munkáltatók viselkedése, hiszen a józan és függőségmentes munkaerő valószínűleg hatékonyabb, mint egy függő, és munkavédelmi, illetve biztonsági szempontból sem utolsó, hogy ki vezeti mondjuk a villástargoncát.
Ugyanakkor adódik a kérdés, hogy van-e értelme egyáltalán 2015-ben ennek, amikor az USA egyre több államában legalizálják a különböző könnyűdrogokat, ráadásul egy rosszul elvégzett teszt miatt a munkavállaló komoly kártérítési pert akaszthat a munkáltató nyakába.
Erről is Reagan tehet
A drogtesztek akkor terjedtek el, amikor Ronald Reagan amerikai elnök 1988-ban rendeletben tette lehetővé a szövetségi alkalmazottak és néhány – az állami beruházásokban érintett – vállalkozók esetében. Ezt persze a magánszférában nem volt kötelező átvenni, néhány nagy cég mégis szinte azonnal bevezette, és ahogy az már Amerikában lenni szokott, hamarosan egy komplett iparág épült fel rá.
Ezen a piacon jelen vannak a tesztgyártók, a laborok, az erre szakosodott tanácsadó cégek és ügyvédi irodák. Az iparág pedig érveket keres arra, hogy miért is fontos a munkája. A legfőbb indok általában az az igen felületes érv, hogy a drogteszt miatt a munkavállalók ritkábban nyúlnak a kábítószerhez, így garantált a hatékonyabb munkavégzés. Mondják ezt annak ellenére, hogy nincs konkrét bizonyíték arra, hogy a folyamatos tesztelés vagy a teszt elvégzésének lehetősége miatt csökkenne a kábítószer használata. A tesztelés legfeljebb az alkalmi fogyasztókat tarthatja vissza, vagy megfontoltabbá teheti őket abban, mikor szívják el a spanglijukat.
A stressz több gondot okoz
A munkáltatók időnként irreális összegeket költenek arra, hogy megtalálják a vállalaton belüli droghasználókat, annak ellenére, hogy egy pozitív teszt alapjánmég nem lehet eldönteni, hogy a fogyasztás bármilyen módon befolyásolta volna a munkavégzést, volt-e annak hatása a teljesítményre vagy akár a biztonságra. Ráadásul egyre több munkáltató kerül szembe azzal a jogi problémával, hogy a marihuána fogyasztása, ha nem is legális, de ma már sokkal kevésbé büntetendő, mint Reagan idejében.
A marihuána kriminalizálása a szakértők szerint azért túlzás, mert sokkal több a visszaélés, és nagyobb a veszély a receptre felírható legális fájdalomcsillapítók esetében. Sokszor az sem világos, hogy a munkáltató mit tehet vagy mit kéne tennie, ha a dolgozó tesztje pozitív lett. Volt olyan eset, amikor egy cég a pozitív teszt alapján kirúgta az alkalmazottját, holott az az orvosa által – teljesen indikáltan – felírt fájdalomcsillapítóját vette be. Egy ilyen eset utáni kártérítési perben a munkáltatónak mélyen a zsebébe kell nyúlnia.
Akkor miért végeznek ilyen nagy számban drogteszteket az amerikai cégek? Egyrészt azt gondolják – amúgy tévesen – hogy ettől hatékonyabbak lesznek, másrészt egyes biztosítók a teszteléshez kötnek bizonyos munkáltatói kedvezményeket, kvázi azt sugallva, hogy balesetmegelőzési vagy egészségmegőrzési szempontból a cég így kockázatot csökkenthet. A biztosítók szempontjából költségcsökkentő tétel lehet, ha a drogfogyasztásra hivatkozva valakinek önköltségessé teszik az egészségügyi ellátást. A harmadik ok inkább szimbolikus: egyes cégek így akarnak magukról tiszta, kábítószer-ellenes képet mutatni.
A szakemberek szerint a drogtesztelést csak azoknál a cégeknél és munkakörökben – sofőrök, veszélyes gépekkel vagy magasan dolgozók – kell megtartani, ahol a fogyasztás valós kockázatot jelent. Ugyanakkor sokkal jobban oda kellene figyelni a munkavállalók lelki egészségére, stresszterhelésére, ugyanis a termelékenységet a drogfogyasztásnál sokkal inkább befolyásolják a családi vagy érzelmi problémák vagy a diszfunkcionális személyiségek. Az pedig a lojalitást erősítheti, ha a munkáltató az ellenőrzés és fenyegetés helyett segítőkezet nyújt a bajba került alkalmazottainak.