Politikai turizmus
Kétszer ugyanabba a folyóba lépnie még Orbán Viktornak sem sikerült. A jobboldal vezére ékes szónoklatokkal négy éve 21 olyan választókerületben tudta megfordítani az erőviszonyokat, ahol az első forduló után még a szocialisták vezettek; más kérdés, hogy a végső győzelemhez ez sem volt elég.
© hvg.hu |
Az április 9-e után versenyben maradt összesen 110 választókerületből Orbán először 75-ben akart győzni. Később azt mondta, 68-70 is elég lesz a sikerhez. Vasárnap a fiataldemokraták végül csak 41 körzetet tudtak megszerezni, míg 68 helyen a koalíció nyert (a 110. választókerületben a rendszerváltás óta először egy regionális választási párt, a Somogyért Szövetség jelöltje, Gyenesei István futott be). "Fáj nekem az, ahogy a vidék tespedt és mozdulatlan" - utalt már a két forduló között is az esetleges kudarc egyik lehetséges okára Orbán. Adatai szerint a Fidesz bázisának számító községekben az idén csak 60 százalék körüli volt a részvétel az első fordulóban, szemben a fővárosi 74 százalékkal. A falvakban azonban a második fordulóban sem estek kétségbe attól, hogy - mint az exminiszterelnök baljóslatúan emlegette - budapesti kormánya lesz a vidéknek.
Nemcsak az aktuális politikai erőviszonyok átrendezése, hanem a választók mobilizálása sem sikerült igazán a Fidesz elnökének. Az általa felkeresett választókerületek többségében csökkent a részvétel a második fordulóban (2002-ben 6 százalékkal nőtt), igaz, az országosan mért 4 százalék helyett átlagosan csak 2-3 százalékkal. A két vezér korteskörútja egyébként Kelet-Magyarországra érezhetően nagyobb hatást gyakorolt, mint a Dunántúlra. A politikai szempontból egyre inkább aktivizálódó magyar "távolkeleten" országos kuriózumként öt olyan körzet is akadt (Kisvárda, Edelény, Hajdúhadház, Berettyóújfalu és Nyírbátor térsége), ahol most vasárnap többen kérték ki a választócédulát, mint április 9-én.
Míg a harmadik köztársaság indulásakor Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg néhány térsége még tüntető közönnyel fogadta a többpártrendszer bevezetését, ma már a politikai élénkülés egyértelmű jelei tapasztalhatók arrafelé. Míg 1990-ben öt ottani választókerületben - Hajdúhadház, Nagykálló, Baktalórántháza, Kisvárda, Vásárosnamény - az érdektelenség miatt érvénytelen volt az első forduló (az embereknek csupán 41-49 százaléka volt hajlandó szavazni), most ugyane körzetekben elérte az 59-65 százalékot a képviseleti demokráciából jussukat kikérők számaránya. A helyi mezővárosok közül Kisvárdán például a lakosság 69, Mátészalkán 70, Nagykállón 71, Baktalórántházán 78 százaléka ment el voksolni. Az idei parlamenti választás egyértelműen azt jelezte, hogy politikai tekintetben már nem a Hajdúság és Szabolcs, hanem a Közép- és a Dél-Alföld, s ezen belül mindenekelőtt Jász-Nagykun-Szolnok megye a leginkább depressziós térség az országban. Még ez utóbbi körzetben is a helybeliek 59-63 százaléka azonban úgy vélte: valakire el kell menni szavazni.
Orbán választási helyzetelemzése nem csak a két választási forduló között bizonyult tévesnek: valójában nem volt reális esély a győzelemre. Nem volna könnyű számokkal alátámasztani ugyanakkor a pártelnöknek azt a vasárnap éjszakai kijelentését sem, miszerint a jobboldal azért vesztett, mert képtelen volt összefogni. A választási adatokból ugyanis egyértelműen kiderül, az MSZP és az SZDSZ együttesen is több voksot kapott - ha csak 22 ezerrel is -, mint a három nagyobb jobboldali formáció, a Fidesz-KDNP, az MDF és a MIÉP-Jobbik összesítve. Az egyéni választókerületek eredményeinek elemzése alapján az is nyilvánvaló, hogy az MDF a 176 egyéni választókerületből összesen két helyen, a külföldi szavazatok összeszámolásáig továbbra is billegő edelényi, illetve a kecskeméti 2-es számú választókerületben ütheti el a győzelemtől a fiataldemokratákat. Az új jobboldali "Egységes Pártról" álmodozó exkormányfőnek a szavazatmaximálási kalkuláció során ugyanakkor számot kell vetnie azzal is, hogy az MDF és a radikális jobboldal összesen 400 ezer szavazójának nem jelentéktelen hányada feltehetően nem óhajt Orbán Viktor pártjára szavazni.
A Fidesz elnöke a választások óta sok mindenről beszél, azokat a stratégiai hibákat kivéve, amelyeket az elmúlt években ő maga követett el. Négy évvel ezelőtt még arra lehetett számítani, hogy a rendszerváltást követő politikusnemzedék legkarizmatikusabb figurája egy moderáltabb és a centrum felé elmozduló irányvonallal próbálja kiszélesíteni szavazótáborát. Ehhez képest valami egészen más történt. Egyre több jel mutat arra, hogy Orbán Viktornak a társadalom polarizálására építő politikája kudarcként vonulhat be a történelemkönyvekbe.
BABUS ENDRE