Mire nem képes a technika – lassan teljesem megváltoztatja a zenei életet is. (Lásd „Ki marad a stúdióban” c. elmélkedésünket). Hangminta, hangsáv vagy egy zeneszám teljes „szólama” – ha ezeket más zenészek műveiből kiszedjük, akkor szaknyelven „sampling” történt, a végeredmény pedig a „sample” (angolul mintát jelent). Így durván körülírva olyan,mintha más zenészektől lopnánk, valójában azonban a sampling bevett szokás, főleg a rap- techno, DJ és hasonló műfajokban (így készülnek a remixek is). A sampling a rap sztárok között a leggyakoribb, mivel ők főleg a szöveggel és annak ügyes „felmondásával” foglalkoznak, a zenére sokszor már nem marad idő: fognak hát egy két „sample” sávot más zeneszámokból, vagy legálisan vásárolható sample-gyűjteményekből, összekeverik, majd rányomják a szöveget (rap-nyelven „putting the rhyme on a sample”).

Ezzel nincs is semmi gond, senki nem várja el egy reppertől, hogy Dave Grusin legyen – mint ahogyan Dave-től is meglepő lenne, ha elkezdene gettó-nyelven verselni egy dob-alapra… Szegény 50cent most beleszaladt egy jogi problémába: egyik számának sample-alapját a „The Persuaders” nevű R&B zenekartól kölcsönözte. A zenészek általában csak legyintenek (vagy örülnek) ha egy repper felhasználja számaik darabjait, Robert Poindexter a Persuaders zeneszerzője azonban pert indított a sztár ellen. 50cent és ügyvédei azzal védekeznek, hogy a „"Love Gonna Pack Up And Walk Out” c. rap-nótát csak szórakozásból készítette a sztár, ezt támasztja alá a tény, hogy 50cent ingyen terjesztette a dalt a neten. Robert ennek ellenére 600 000 dollár kártérítést követel. Lássuk (illetve halljuk) a két zeneszámot, 50cent szövegelését, illetve a 1972-es Persuader nótát. Talán miközben hallgatjuk őket, sikerül eldöntenünk: kinek lehet igaza?