A macskák jó szimata közismert. Amerikai kutatók azért ennél mélyebbre ástak, és 3D-s számítógépes modellt készítettek a macskaorról.
A párhuzamos tekercses gázkromatográfok rendkívül érzékeny laboratóriumi eszközök, amelyeket az anyagok kémiai felépítésének elemzésére használnak. Az Ohio Állami Orvostudományi Főiskola kutatói számítógépes szimulációt bevetve kiderítették, hogy a házimacskák orrszerkezete ugyanúgy működik, mint az ilyen eszközök, és ez a magyarázata fölöttébb jó, az emberénél 14-szer jobb szaglásuknak.
A kutatók, miután elkészítették a macskaorr 3D-s számítógépes szimulációját, megállapították, hogy a macskák orrszerkezetében bekövetkezett evolúciós változások egy labirintusszerű légúti rendszert eredményeztek, amely lehetővé teszi, hogy a cicák alkalmazkodjanak a különböző környezetekhez. Részletes macskaorr-modelljüket mikro-CT vizsgálattal és az állat orrüregében lévő szövettípusok azonosításával készítettek.
A légáramlás két különálló zónáját azonosították. Kiderült, hogy a légzési és a szaglási áramlási rendszer határozottan elkülönül egymástól. Az első zónában a belélegzett levegő szűrésen ment keresztül, és fokozatosan szétoszlott a szájpadláson, mielőtt elérte volna a tüdőt. A második zóna azonban egy központi járaton haladt át, és az orrüreg hátsó részének szaglórégiójához került. Az ide irányított levegő viszont a megérkezéskor párhuzamos csatornákon keresztül visszavezetődött, és hosszabb ideig tartó feldolgozáson ment keresztül.
Az ohiói kutatók egyébként az elsők, akik számszerűsítették az emlősök és a más fajok közötti gázkromatográfiás hatékonyságbeli különbségeket. Becslések szerint a macska orra több mint 100-szor hatékonyabb a szagérzékelésben, mint egy hasonló méretű koponyában lévő, kétéltűéhez hasonló egyenes orr. „Sokat tudunk a látásról és a hallásról, de jóval kevesebbet a szaglásról. Tanulmányunk jobban megértetheti a különböző orrstruktúrák mögötti evolúciós utakat és azok funkcionális célját” – írják a kutatók a PLOS Computational Biology folyóiratban.