Minden elektronikus eszköz – így egy egyszerűbb számítógép is – hőt termel, ezt a hőt pedig valahogy el kell vezetni, ugyanis a magas hőmérséklet kárt tehet a berendezésben. A számítástechnikában e problémát általában hűtőbordákra bízzák, ezekkel viszont több nehézség is adódhat: nagyok és sokszor nem is túl hatékonyak, mivel a keletkező hőt nem úgy, vagy ott nem vezetik el, ahogy az ideális lenne.

Két amerikai intézmény, az Illinoisi Egyetem (UIUC) és a kaliforniai Berkeley Egyetem (UC Berkeley) kutatói azonban megtalálták módját, miként lehetne orvosolni e gondokat: egy rézből készült bevonattal csökkentették a kísérlethez használt eszközök által leadott hőt. A megoldás ráadásul a helykihasználás szempontjából is sokkal optimálisabbnak bizonyult. Ahogy a tanulmányat a Nature Electronics című szaklapban publikáló kutatócsoport közlmeményében rámutat, a bevonat nem csupán rajta volt az eszközön, hanem teljesen elfedte azt – a tetejét, az oldalait és persze az alját is. Egyszóval: mindent.

Ez nagyon hangsúlyos, mert így egyetlen olyan rész sem marad(t) szabadon, ami a kutatók szerint hőt termelne.

A gépészmérnök Tarek Gebrael, a projekt vezető kutatója szerint a réz viszonylag olcsó, nem mellesleg igen hatékony anyag, de hogy mennyire, azon ők is alaposan meglepődtek. Mint mondta, a bevonat a szokásos hőelvezető módszereknél is jobban működött, ráadásul a kísérlet során hűtőbordát sem használtak. Mi több: ez a kutató szerint teljesen elhagyható, mivel az eljárás önmagában is sokkal jobban csökkenti a keletkező hőt. De ez sem minden. Gebrael szerint a bevonat nem igényel köztes és vaskos fémdarabokat használó (hűtő)megoldásokat, miközben a hűtési rendszer egységnyi térfogatra eső teljesítménye akár 740 százalékos is lehet.

Tegyük fel, hogy több nyomtatott áramköri lapunk van. (…) A mi bevonatunk használatával sokkal több nyomtatott áramköri lapot lehet egymásra helyezni”

– magyarázta a mérnök.

A kutatócsapat a továbbiakban a bevonat tartósságát fogja vizsgálni, mivel az ipari felhasználás szempontjából ez kritikus tulajdonság. A mérnökök ehhez forrásban lévő vízbe, illetve dielektromos folyadékba mártják majd az anyaggal körbetekert eszközöket. Ezután következhetnek a nagyfeszültségű környezetben való tesztelések, valamint a teljes értékű tápegységekkel és videokártyákkal végzett kísérletek. Erre azért van szükség, mert a kutatók kezdetben egyszerű áramköri lapokat vizsgáltak a módszerrel.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.