A Londoni Zoológiai Társaság (ZSL) szerint a legutóbbi szaporodási szezon után 2866 kúpos fóka és 797 borjúfóka él a folyóban. 2013 óta majdnem minden évben végeznek fókaszámlálást – tavaly a világjárvány miatt elmaradt a felmérés –, 2019-ben 3243 kúposfóka és 932 borjúfóka lakott a Temzében.

A folyót az 1950-es években „halottnak nyilvánították”, a virágzó fókapopulációk azonban azt jelzik, hogy újra életre kelt – magyarázta Thea Cox tengerbiológus a PA hírügynökségnek. Mivel a fóka a folyó egyik csúcsragadozója, a tengerbiológusok a folyó egészsége fokmérőjének használják: ha a számuk stabil, akkor jó a vízminőség és a halmennyiség is megbízható.

Noha a fóka védett állat, számos veszély leselkedik rá: a vízszennyezés, az elhagyott halászfelszerelések, amelyekbe belegabalyodhat, a vízi járművek pedig elüthetik őket. Az utódgondozási időszakban érzékenyebbek, veszélyt éreznek a bámészkodó lakosokban, a kóbor kutyákban, a folyó többi használójában, mint a kajakosok és a kenusok. 2002-ben szopornyicajárvány sújtotta őket.

A felmérést úgy végzik, hogy három napon át légi felvételeket készítenek a Temze-torkolat fókáiról, a képeket összehasonlítják, a fókák számát összeadják, tudván, hogy a fókák egy része mindig kint van a tengeren.

Számuk csökkenése a kutatócsoport szerint nem bizonyítja, hogy a két fókapopuláció nehézségekkel küszködne. „A mérések hosszú távon fontosak, ezért kell rendszeresen felmérni a fókák számát. Ezt sok tényező befolyásolhatja, többek között az, hogy milyen arányban vannak kint fókák a tengeren, amíg a felmérés folyik. Ez olyan dolog, amelyet nagy figyelemmel követünk” – mondta Thea Cox.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos hírekkel is szolgáló Facebook-oldalát.