Virtuális csihi-puhi, hagymás bab és olyan autentikus hangulat, ami az eddigi visszajelzések alapján minimum kiüti a ház oldalát – röviden ilyen a közösségi finanszírozásból született Slap and Beans, amely a két pofonosztó legendának kíván újkori emléket állítani. Kipróbáltuk a Bud Spencer és Terence Hill kalandjaira épülő új videojátékot.
Nem csak a hazai, a nemzetközi közösséget is megrázta egy 2016 júniusában közölt halálhír, amikor a Pedersoli család gondozta Facebook-oldalon bejelentették: életének 87. évében örökre megpihent a sportolóból lett filmsztár, Bud Spencer. A nápolyi születésű filmes, polgári nevén Carlo Pedersoli összesen 77 alkalommal állt kamera elé, olyan legendás szerepet is magára öltve, mint a gyors észjárásáról, de még keményebb ökléről híres Piedone.
Spencer filmes karrierjének csúcsát alighanem a Terence Hill-lel készült közös mozik jelentették, melyek rendszerint a jó és a rossz örökös küzdelmét jelenítették meg, ám a duó azon kevesek egyike volt, akik fegyveres, naturalista erőszak helyett könnyed humorral és csattanós pofonokkal igyekeztek igazságot szolgáltatni. Hill az észt, Spencer pedig az erőt jelképezte, karakterük szinte egybeforrt az évek során.
Ilyen még nem volt
Ezért is annyira jelentős a közösségi finanszírozásból és az olasz fejlesztőcsapat, a Trinity gondozásában csak nemrég elkészült Slap and Beans című munka, ugyanis ez az első olyan hivatalos videojáték, amely a Spencer-filmek meghatározó hangulatvilágára épít.
Közösségi, mert a Slap and Beans lényegében adományokból, kicsivel kevesebb, mint egy év alatt lett kész termékké. A közösségi pénzgyűjtésre szolgáló Kickstarter oldalára 2016 októberében került fel mint megvalósítandó projekt, és nagyjából hétezren gondolták úgy, hogy támogatással segítik a nosztalgikus játék mielőbbi elkészültét. Bár a munka milliós tételek helyett mindösszesen 200 ezer euróból valósult meg, a pár órányi játékidő és a visszafogott grafika ellenére is rendkívül szórakoztató darabról van szó. A program Steam áruházban olvasható értékelései alatt valaki azt írta, „akkora hangulata van, hogy kiveri a ház oldalát” – hát kell ennél több?
Ugyancsak izgalmasnak ható tény, hogy a játék eddig sehol máshol nem látott sztorivonalat dolgoz fel, mi több magyarul is, amely így a korábbi filmeket rongyosra néző rajongók számára is bőven tartogat meglepetéseket. És minden valószínűség szerint remek előétke lehet a Terence Hill főszereplésével készülő vadiúj alkotásnak, amit a színész-rendező örökös társa, Bud Spencer emlékének ajánl.
Humor, pofon, hagymás bab
A Slap and Beans műfaját tekintve az oldalnézetes beat’ em up típusú játékok közé sorolható, vagyis a programban kizárólag oldalazva lehet haladni. Utóbbi elsőre kissé szokatlannak tűnhet, különösen a first person shooter (azaz FPS kategóriába tartozó) darabokat nyúzók számára, de pár percnyi szórakozást követően gyakorlatilag minden fontos kombinációt el lehet sajátítani – gondolkodni meg amúgy se nagyon kell, csak menni és pofozni az utunkat álló rosszfiúkat.
Minthogy a játék a két kultikus filmhős kalandjaira épít, a program nem nélkülözi a párostól már jól megszokott harcstílust sem, mely most is inkább humoros, semmint erőszakos, a pixel art típusú butított grafika lévén pedig a hasonló kategóriába illő darabokhoz képest is lényegesen gyerekbarátabbnak mondható.
És hogy miért olyan lényeges most ez? Mert az Egészségügyi Világszervezet napokban tett kijelentése bizony nem kis aggodalmat váltott ki világszerte, miután hivatalosan is elismerték, hogy a túlzásba vitt videojátékozás komoly, azonnali segítséget igénylő mentális betegség, mely akár a páciens mindennapjaira hatást gyakorló problémákat is eredményezhet – ha pedig a WHO jelentést készít egy-egy egészségügyi veszélyről, azokat pedig széles körben igyekszik elterjeszteni, bizony nem árt fontolóra venni a dolgot.
De a Slap and Beans egyébként sem az a műfaj, amellyel bárki veszélybe sodorhatná a hétköznapokat, tekintve, hogy a játék mindösszesen pár órányi szórakozást kínál. Úgy, mintha csak egy átlagos Spencer-filmet néznénk, de azzal a nem kis különbséggel, hogy itt végre irányíthatjuk is a jól megtermett buldózert.
Válogatott kalandok
Hogy a folyamatos pofozkodás ne váljon hamar egyhangúvá, a készítők főként ügyességet igénylő minijátékokkal fejelték meg a vadnyugati kitérőtől számos földrajzi helyre kalauzoló sztorit, mely során autóba is pattanunk majd, sőt versenyezhetünk is, de a rajongók szívét alighanem a Nyomás utána! filmből ismert, a tucatnyi dudával szerelt járműcsoda dobogtatja meg igazán. A vonatkozó filmben látott négykerekű a titkosügynöknek állt Spencerék számára tett jó szolgálatot, amikor dúsgazdag nagyvállalkozóknak öltözve igyekeztek még több információhoz jutni, majd az így megszerzett tudás birtokában elkapni a rosszfiúkat.
De nem ez az egyetlen nosztalgikus pont a játékban: a mozik egyik kultikus helyszínének számító üdülőparadicsom, Miami napsütötte utcái és homokos partja ugyancsak feltűnnek, és ahogy már említettük, egyebek mellett vadnyugati közegben is tesztelhetjük erőnket, új bonyodalmakkal bővítve a ránk váró kihívásokat. Küzdünk majd vonat tetején, lóháton, látszólag üresnek tűnő, de ellenfelek sokaságát rejtő raktárakban is.
És épp ez az, amiért annyira szerethető a Slap and Beans: minden bokorból, minden ajtó mögül hadseregnyi ember képes ránk ugrani, valóságos harctérré változtatva az aktuális közeget, de kemény öklű pofozógépek lévén nincs az az ellenfél, amelyik komolyabb kihívást jelentene. Nehezítés persze van, nem is egy, például egy-egy lehulló láda nagyon is komoly sérülést képes okozni karakterünknek, mely megfelelő mennyiségű életerő híján akár el is halálozhat. Szóval, érdemes odafigyelni, és nem csak úgy csapkodni a vakvilágba.
Együtt vagy külön
A Slap and Beans talán legkiemelkedőbb tulajdonsága a szerény, 20 eurós vételárért kapott, de semmihez nem fogható nosztalgiafaktor, amely az első betöltéstől az utolsó gombnyomásig végigkíséri a felhasználót, parádés szófordulatokkal és a filmekből már jól ismert zenei aláfestéssel színesítve a játékmenetet, mely során egyedül, de akár társunkkal karöltve is haladhatunk.
Mondanunk sem kell, nyilván ez utóbbit találtuk a legszórakoztatóbbnak, de ha szólóban játszanánk sincs miért aggódni, a játék bármilyen opciót választva is van annyira addiktív, hogy szinte lehetetlen megállni, hogy az ember ne végezze ki egyetlen éjszaka alatt.
Verdikt
Nincs meglepetés, a Slap and Beans igazi csemege. A filmekből szinte teljes valójában lekopizott karakterek, a csattanós pofonok hangja, a közeg, a zenei aláfestés mind-mind olyan munka képét sejtetik, mely méltó emléke lehet Spencerék örökségének, és amit jó érzés elővenni akár évek múltán is.
Sajnos a játék talán egyetlen hátránya is itt mutatkozik meg. Bármennyire is legyen szórakoztató, a Hill-érával nem szimpatizáló júzereknek bizony teljesen érdektelennek tűnhet.
10-ből 9 pontra értékeltük, Bud- és Terence-rajongóknak egyértelműen kötelező darab, a hasonló produkciókat nem megvetőknek pedig jó szívvel ajánlott.
A többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.