Immár kétség sem fér hozzá, hogy bitang jó adaptációként vonul be a filmtörténelembe Stephen King világsikerű regénye alapján készült (új) mozi, az Az: a gyerekevő bohóc premierjére több mint 100 millió dollár értékben váltottak jegyet az észak-amerikai nézők, miközben a nemzetközi piacon – ugyancsak remek teljesítményt produkálva – 62 millió dollárt szedett össze.

Egy ilyen nyitány után aligha tűnt meglepetésnek az az először csak szárnyra kapott, majd később hivatalos megerősítést nyert hír, miszerint a New Line és a Warner Bros. közös produkcióját biztosan folytatják: a Chapter Two névre hallgató munka a (gyerek)szereplőket immár felnőttként bemutató horrorban testesül majd meg, 27 évvel az első rész történései után.

InterCom

De ha valaki már most hiányt szenvedne a vegytiszta borzongásból, nos, jó hírünk van: néhány, az iparágat felforgató horrorjáték révén nemcsak átélhető, néhány esetben akár fokozható is a félelem, ha valaki további extrákra vágyna még egy Pennywise-szerű teljesítmény után is.

Húsba vágó félelem? Akkor Outlast

Kétségtelen, hogy a jumpscare elemekkel tűzdelt horrorok legjava a Red Barrels műhelyében készült Outlast, mely soha nem látott szörnyűségeket képes megvillantani, természetesen a frászt hozva ránk, egyszeri játékosokra. Utóbbit erősíti a program második epizódja, az idén áprilisban megjelent Outlast 2. A még szürreálisabb folytatásban új helyszínen, ám továbbra is egy videokamera(!) segítségével fedezhetjük fel a terepet, s mindazokat, akik – hogy is mondjuk – szeretnek a sötétben maradni és néha csak úgy belénk harapni.

A játék egyébként sokáig a Twitch közösségi videómegosztó egyik legnépszerűbb darabja volt, a megjelenést követő hónapok után is több ezren közvetítették az eseményeket. Közülük az egyik legnézettebb a JurassicJunkieLive nevű felhasználó által megosztott pár másodperces részlet, mely jó okkal lett a műfaj kedvence. A videós épp az egyik legzavaróbb pályarészen bóklászott, mikor a játékban és a való életben is egyszerre érte „meglepetés”: kislánya is pont akkor sétált be a szobába. Érdemes megnézni, már csak azért is, mert ez a rövid klip úgy általánosságban is remekül szimbolizálja az Outlast világára jellemző hangulatot. Most szólunk: a hangerővel csak óvatosan.

Űrhorror? Akkor Dead Space

Mi sem félelmetesebb, mint egy ürességtől kongó űrhajó fedélzetén túlélők után kutatni, főleg, ha lépten-nyomon különös életformák igyekeznek két vállra fektetni az embert. A Dead Space bár nem épp a horror zsánere, olyan atmoszférával és hanghatásokkal operál, mely csaknem 10 évvel a piacra kerülése után is van annyira ijesztő, hogy sötétben véletlenül se akarja kipróbálni.

VR? Akkor Affected: The Manor

A virtuális valóság lassan mindenhova beteszi a lábát, így nem véletlen, hogy a játékipar is elképesztő pénzeket csoportosít át az iparági programok fejlesztésére.

Mondanunk sem kell: egy VR-szemüvegen át egész újszerű módon élhetjük át a borzalmakat, minden máshogy válik fogyaszthatóvá, akkor is, ha a történet a legalapvetőbb, szinte megszokott elemeket veszi alapul. Hiszen a játékos többé nem csak nézőként van jelen, az események szereplőjévé is válik, s mindannak, ami körülötte történik, hála a különleges kamerakezelés lehetőségének.

Az imént olvasottakat két program is kiválóan ötvözi, egyik a már felvezetőben említett, kifejezetten Oculus Riftre fejlesztett Affected: The Manor (hovatartozását tekintve a túlélőjátékok kategóriáját erősíti), és a nagyon is komoly múlttal rendelkező, az év elején debütált hetedik Resident Evil, a Biohazard.

Bár mind játékmenet, mind történet terén nagyban különböznek egymástól, egyvalamiben azért ügyesen közösködnek: erőlködés nélkül járatják csúcsra a borzongást.

Indie? Akkor Devotion

Bár független fejlesztőként gyakran sokkalta nehezebb sikerre vinni egy-egy produkciót, azért szép számmal találni sikeres próbálkozásokat. Utóbbi kategóriát erősíti a Devotion névre keresztelt program is, mely egy elhagyatott szállodába kalauzolja a félelemre éhes játékost. A felvezető persze csak amolyan kötelezőnek szánt előétel, amely a történet kibontakozásával válik igazán rémisztővé: a cselekmény helyszínéül szolgáló építmény egy valóságos labirintus, tele furcsa alakokkal, hangokkal, és a horrorfilmek legfontosabb kellékével, egy pislákoló zseblámpával.

A Devotion amúgy inkább egyfajta jolly joker, hiszen sem zombikkal, sem egyéb teremtményekkel nem kíván (annyira) sokkolni, azt ügyesen meghagyja magának a közegnek: a folyosók szinte vaksötétek, csak néhol szűrődik be némi halovány fény, a sarkok, lépcsőfordulók, a legijesztőbb pontok azonban továbbra is beláthatatlanok, folyamatos tenyérizzadásra kényszerítve ezzel a felhasználót.

Konzol? Akkor Until Dawn

Az interaktív mozik viszonylag új példányai a játékiparnak. Lényegük, hogy a felhasználó egyszerre kap egy alapvetően izgalmakra kihegyezett mozifilmet, miközben ő maga dönthet az egyes jelenetek közti/alatti történésekről, nem kis befolyást gyakorolva ezzel a majdani végkifejletre. Ezt eddig viszonylag kevés produktumnak sikerült tűrhető keretek közt abszolválnia, az PS4-exkluzív Until Dawn azonban pont ilyen.

A 2015-ben megjelent, amúgy máig komoly vonzerővel bíró játék története agyonnyomott klisékkel és persze a horrorműfaj sokszor unalomig hajtott elemeiben egyaránt bővelkedik, ám az interakció szinte mesteri módon összerakott lehetősége miatt mégis kiváló receptúra állt össze: adott egy baráti társaság, néhány kellemetlen alak, meg egy gyilkos – csakis rajtunk áll, hogyan kecmergünk ki a szorult helyzetből, s ki az, aki megéli majd a hajnalt.

Kellemes bónusz, hogy a játék elkészítésében hollywoodi egyéniségek is közreműködtek, így többek között a Mr. Robot sztárja, Rami Malek, valamint A szökésből is ismert Peter Stormare ugyancsak feltűnik.

*Spoiler: teszteltük, tényleg nem.