Kínos kérdéseket is feltesznek, mégis népszerűek a gépi társkeresők. Hatékonyságuk a hagyományos ismerkedéséhez mérhető – kérdéses.
Kiábrándítónak érzed-e, ha felfúvódott kedvesednek könnyítenie kell magán? Vonzónak vagy ijesztőnek tartod-e, ha valaki az első randin szerelmet vall? A kérdések skálája a kínostól a romantikusig terjed, és ezek alapján egészen messzemenő következtetéseket is le lehet szűrni. Az OkCupid internetes társkereső oldal algoritmusa a párkeresőktől kapott ilyen vallomások alapján lövi be, hány százalékban illenek a felhasználóhoz a potenciális jelöltek.
Az egyezés mértékét ma már több millió felhasználó több ezer kérdésre adott válasza alapján kalkulálják. Az OkCupid algoritmusa oszlopdiagramon mutatja minden párkeresőnek, hogy ő maga, illetve a kiszemeltje optimistább, magabiztosabb, barátságosabb, spontánabb, akadémikusabb beállítottságú-e, mint a válaszadók átlaga. Azt végül a felhasználónak kell eldöntenie, kitartóan keresi-e a tökéletes társat, vagy alább adja, és beéri mondjuk 60 százalékos valószínűségű összepasszolással.
A párosítóalgoritmusok az ezredforduló környékén olyannyira népszerűvé váltak, hogy az önbevalláson alapuló kérdéssorok mellett (esetleg helyett) néhány cég egyenesen biológiai alapú megfeleltetéssel kecsegtet.
Hogy melyik módszer mennyire hatékony? És általában milyen hatékonysággal működik az online társkeresés? A témáról bővebben olvashat a HVG hetilap friss számának Tech + tud rovatában.