A világ teljes úthálózatát nem lehet úgy föltérképezni, hogy minden útlezárás, minden baleset mindig belekerüljön az adatbázisba. Mégis jórészt erre épít a Google, amikor önvezető autókkal kísérletezik. Sőt nemcsak az immár térképszolgáltatásával is a piacvezetők közé tartozó amerikai óriáscég, hanem szinte mindenki más. Kivéve egy magyar céget, az AImotive-ot és az amerikai Intel által nemrég felvásárolt izraeli Mobileye-t. Az ő módszerük abban is különbözik a Google (illetve újabban leánycége, a Waymo) által használt autókétól, hogy drága érzékelők helyett alapjában kevés és olcsó kamerára támaszkodik, főképp pedig abban, hogy a gépi agy nem csak országutakon gyakorol, hanem szimulátorban tanul, ahogyan a légi közlekedésben is régóta így tesztelik a pilótákat, és ez bevált.

A szimulátor olyan, mint egy autóvezetős játék – csak éppen nem emberek próbálkoznak vele, hanem a tanulásra fogott gép. Ahogyan a mesterséges intelligencia egyébként is szokta, a gépi sofőr is az emberi agy működésére emlékeztető módon, neurális hálózatok bevetésével tanul. Mégpedig nem úgy, hogy az ember fogalmakat, szabályokat táplál bele, hanem a sok-sok közlekedési helyzet láttán lassacskán magától jut el odáig, hogy „megértse”, hogyan kell vezetni.

Hogy milyen dolgokra figyel a magyar mesterséges intelligencia, és mikor hogyan dönt, arról a HVG e heti számában olvashat.