Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bár a nemzetközi űrállomás rendelkezik önjavító robottal, a legtöbb mesterségesen feljuttatott szerkezetnek nincs ilyesmije. Mi a helyzet akkor, ha már az utolsókat rúgja egy műhold?
Ugyan vannak ellenpéldák, de a legtöbb Föld körül keringő műhold a küldetése befejeztével sosem tér vissza a bolygóra, továbbra is felettünk kering. Igaz, meglehetősen magasan, az üzemeltetők ugyanis több mint 36 ezer kilométer magasságba vezénylik a szerkezetet, ahol már inaktív állapotban sem tehet kárt a többi, még működő társában.
Az io9 szerint azonban ez nem volt mindig így. Az űrügynökségek közötti megegyezés 1993-ra tehető, innentől kezdve a már nem működő műholdakat vagy a légkörbe beléptetve égették el, vagy az utolsó energiatartalékokat használva még magasabb pályára állítják. Ez utóbbi jeleneti a szerkezetek számára azt a temetőt, amely mára a megállapodás szerint a geostacionárius pálya (35 786 km) felett mintegy 300 km-rel helyezkedik el. Itt jelenleg több mint száz műhold kering.
A távolságbéli különbségnek köszönhetően az aktív műholdak még akkor is biztonságban vannak működésképtelen társaiktól, ha egy utóbbi kategóriába tartozó eszköz valamiért kissé letérne pályájáról. Ezzel együtt a műholdak kerülnek néha necces helyzetbe: volt rá példa, hogy 26 méteren múlt, hogy nem ütközött az űrben a magyar műhold.
