Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A televíziós készülékek piacán az elmúlt években óriási fejlődésnek lehettünk tanúi, az viszont már más kérdés, hogy a technológiai újdonságok mennyire hasznosak egy átlagos tévénéző számára. Az alábbiakban röviden áttekintjük, hogy mostanság milyen trendek alakítják a tévépiacot, és hogy az új megoldásoknak milyen gyakorlati hasznuk lehet.
Ultra HD
Míg a manapság széles körben elterjedt Full HD televíziók 1920x1080 pixeles, tehát körülbelül 2 megapixeles felbontással rendelkeznek, addig a feljövőben levő és sokkal drágább Ultra HD 4K modellek már 3840x2160 pixelt, vagyis mintegy 8 millió képpontot vonultatnak fel. Könnyen kikövetkeztethető, hogy a négyszer nagyobb felbontás sokkal több és apróbb képrészlet megjelenítését teszi lehetővé, azonban a boltokat egyelőre nem igazán érdemes megrohamozni a 4K tévékért, és nem csak a magas ár miatt.
Vegyük például a nézési távolság kérdését: amennyiben egy abszolút nem kicsi, 50 colos, vagyis 127 centiméteres képátlójú tévéről beszélünk, akkor az azon megjelenített Full HD tartalom minden egyes apró részletét akkor tudjuk kiélvezni, ha a képet 2-2,5 méteres távolságból nézzük, SD felbontású tartalmak fogyasztásakor pedig a minimális nézési távolság ennek közel duplája. Amennyiben egy hasonló méretű tévén Ultra HD videóhoz van szerencsénk, akkor alig 1-1,2 méteres távolságból kell figyelnünk a történéseket ahhoz, hogy a nagyobb felbontásban rejlő lehetőségeket maximálisan kiaknázzuk. Magyarul, amennyiben ténylegesen ki akarjuk használni a 4K előnyeit, akkor egy átlagosnak mondható tévét igen közelről kell néznünk, vagy pedig egy az átlagnál jelentősen nagyobb, például 85 colos televíziót érdemes vásárolnunk.
Ugyancsak problémát okoz, hogy jelenleg még nagyon kevés natív 4K tartalom érhető el. A műholdas Ultra HD tesztek ugyan már javában folynak, és a hazánkban sajnos nem elérhető Netflix már 4K-s felbontásban is streamel, attól viszont még nagyon messze vagyunk, hogy a Barátok közt ilyen minőségben jusson el hozzánk. Egyelőre tehát marad a néhány 4K demóvideó nézegetése, illetve a lehetőség, hogy a Full HD anyagokat felkonvertálja a tévénk 4K-ra, ettől a megoldástól azonban nem szabad natív 4K minőséget elvárni. Előrejelzések szerint egyébként a jövő mindenképpen az Ultra HD-é: 2016-ra az 50 colnál nagyobb tévéknek már a háromnegyede ekkora felbontású lesz.
3D
A néhány évvel ezelőtt mindent elárasztó 3D tévé technológiát egyre többen nyíltan halottnak nyilvánítják, és már van olyan kisebb gyártó, mely 2014-es termékskálájából teljesen kigyomlálta a 3D-t. Ettől függetlenül a harmadik dimenzió csak nagyon nehezen kerülhető meg, hiszen bár kevesen használjuk ezt a feature-t, az mégis fellelhető a készülékek túlnyomó többségében. A térhatás adott, de csak nagyobb képátló esetében biztosít átütő élményt, ezenkívül pedig illúzióromboló, hogy a kép kereténél véget ér a 3D világ, és akkor a zavaró szemüvegekről még nem is beszéltünk.
A szemüveg nélküli 3D televíziózás egyelőre még mindig csak az ígéret kategóriában képviselteti magát, a kereskedelmi forgalomban kapható tévék a kettő közül valamelyik szemüveges technológiára épülnek. Az aktív shutteres megoldás előnye, hogy 3D-ben sem veszítjük a felbontás egy részét, ezzel szemben viszont hátrány, hogy az alkalmazott elektronika miatt ezek az okulárék nehezebbek és még tölteni is kell őket, és sokakat a villódzás is zavarhat. A mozikból is ismerhető passzív szemüvegek ezzel szemben abszolút villódzásmentes képet biztosítanak, pillekönnyűek, olcsók és töltést sem igényelnek – viszont a passzív 3D tévék esetében a felbontás egy részét sajnos elbukjuk.
Ívelt képernyő
Míg a gyártók sokáig azon dolgoztak, hogy a domború tévéképernyők teljesen síkok lehessenek, a legújabb divatirányzat már arról szól, hogy a lapos tévék egyre inkább homorúak lesznek. Ezek a készülékek rendkívül esztétikusak és high-tech díszei lehetnek bármely nappalinak, de vajon mi értelme van a görbítésnek? Nos, a gyártók szerint a legjobb képminőség akkor érhető el, ha az egyes képpontok mind egyforma távolságra vannak a szemünktől, ezenkívül az ívelt tévék javítanak a 3D minőségén, illetve kevésbé tükröződnek.
Ezek valós előnyeiről csak hosszabb tesztelés tapasztalatait követően lehet majd nyilatkozni, azt viszont mindenképpen érdemes tisztázni, hogy az ívelt tévék sem veszik teljesen körbe a nézőt, vagyis az ív minden esetben elég enyhe: a jelenleg kapható modellek közül a legjobban hajlított modell körívének rádiusza 4,2 méter, a riválisok többsége pedig 4,6 méter sugarú körben gondolkozik. Prototípus szintjén egyébként már olyan tévék is léteznek, melyek alaphelyzetben sík kialakításúak, ha pedig megnyomjuk a távirányító egyik gombját, akkor szépen lassan begörbülnek egy előre meghatározott ívre.
OLED
Miközben a plazmatévék szinte teljesen visszaszorulnak, az LCD-piacot pedig már jó ideje a LED háttérvilágítású készülékek uralják, egyre többet hallani az OLED technológiáról. Ez utóbbi esetben a plazmához hasonlóan nincs szükség semmilyen háttérvilágításra, a kontrasztarány gyakorlatilag végtelen lehet, a fekete pedig valódi mélyfekete. És ezzel még messze nincs vége az előnyöknek: az OLED tévék minden korábbinál alacsonyabb fogyasztással büszkélkedhetnek, és a hatalmas képátló ellenére is alig néhány kilogrammos készülékek vastagsága mindössze pár milliméter.
De ha ennyi előnye van az OLED-nek, miért nem uralja még mindig a piacot? Elsősorban azért, mert nagyon drága, vagyis egy adott méretű OLED panel többször annyiba kerül, mint egy hasonló LED-es LCD, másodsorban pedig azért, mert a tartóssággal egyelőre problémák vannak, vagyis az évek során romolhat a képminőség. Jelenleg az LG az OLED legnagyobb támogatója, és bár a közelmúltban a Samsung, a Sony és a Panasonic is előrukkolt ilyen fejlesztésekkel, ezen gyártók egyelőre még kivárnak a széles rétegeknek szánt OLED tévék piacra dobásával.
Egyéb okosságok
Ahogy a 3D, úgy a smart funkciók is szépen lassan beköltöztek a legtöbb új televízióba, és adott esetben remek szolgálatot tudnak tenni. Nincs is annál egyszerűbb, mint egy nagykijelzős tévén számítógép nélkül megmutatni a vendégeinknek a nyaraláson készített YouTube videókat és a felhőben tárolt szülinapi fotókat, este a film előtt gyorsan átnézni a kedvenc portálunk friss híreit, vagy akár filmnézés közben egy kis ablakban facebookozni, a tévés skype-olásról, illetve az egyéb letölthető appokról nem is beszélve. És hogy az évről évre felbukkanó új szolgáltatások a korábbi modelleken is elérhetők legyenek, a Samsung moduláris elven működő bővítési lehetőséget is kínál a tévéihez, melyekben többek közt gyorsabb processzor és több memória található.
A Microsoft-féle Kinect szenzoréhoz hasonló mozgás-, illetve hangfelismerő funkciók elsőre ugyan szimpatikusak lehetnek, azonban a valóságban igen kevesen állítunk például hangerőt szóbeli parancsokkal, ráadásul ezek a rendszerek nem igazán támogatják a magyar nyelvet.
A motion blur, vagyis a gyors mozgások elmosódása ellen a gyártók a képfrissítési frekvencia növelésével vették fel a harcot, ami odáig fajult, hogy ma már akár több ezer hertzes tévék is elérhetők a boltokban. Érdemes odafigyelni arra, hogy amennyiben egy tévé például 1000 Hz-es, akkor az nem azt jelenti, hogy másodpercenként 1000 különböző képkocka jelenik meg, hanem azt, hogy az elektronika az adott képkockákat ismétli, illetve sötét frame-eket is közéjük csempészik (backlight scanning), ráadásul a gyártók által használt frissítési frekvencia adatok sok esetben sajnos nem egyszerűen mérhetők össze egymással.
Ha ez a cikk érdekes volt, hasonlókért lájkolja a hvg.hu Tech rovatának Facebook-oldalát.
