Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
1923-ban egy rasszista indíttatású erőszakhullám során egyetlen hét leforgása alatt elpusztították a floridai Rosewoodot. Több fekete lakost lemészároltak, a többiek elmenekültek és a település elnéptelenedett. A történetet évtizedekig homály fedte, Rosewood pedig szellemvárossá változott.
„Mi, gyerekek mindannyian ágyban voltunk már. A mamánk berontott a szobánkba és szörnyen kiabált: ’azonnal keljetek fel, lőnek ránk’” – emlékezett a rosewoodi mészárlás első éjszakájára egy túlélő.
Az 1920-as évekre Amerikában a rasszista indíttatású erőszak egyre szélesebb körben jelent meg, annak következményeként, hogy a Jim Crow-törvények következtében a fekete lakosságot az élet minden területén szétválasztották a fehérektől, illetve hogy az újjászervezett Ku Klux Klan taglétszáma már az ötmillió főt is meghaladta.
Akkoriban a floridai Rosewoodban mindössze 25-30, többségében fekete család élt, a közösség minden tagja szegről-végről rokonságban állt egymással. Az asszonyok a közeli Sumnerben élő fehér családoknál dolgoztak, a férfiak terpentin- és faüzemekben, fűrésztelepeken, de volt két kis bolt is Rosewoodban – az egyiknek egy fehér férfi volt a tulajdonosa, John Wright.
„Rosewoodban mindenki festett házakban élt, rózsák borították a környéket. Csodálatos hely volt” – emlékezett vissza a településre 1995-ben egy túlélő. Ám egy véres újévi nap mindent megváltoztatott.
Fannie Taylor szeretője és Jesse Hunter legendája
1923. január elsején a Sumnerben élő, 22 éves Fannie Taylor házából rettenetes sikításokat hallottak. A szomszédok, akik rátaláltak a nőre, látták, hogy véraláfutások borítják a testét – nyilvánvalóan megverhették. A férje nem volt otthon, mivel munkája már a kora hajnali órákban elszólította otthonról. Az asszony elmondása szerint egy fekete férfi bement a házába, majd bántalmazta őt; arról nem tett említést, hogy nemi erőszak is történt volna.
A rosewoodi Sarah Carrier Tayloréknál dolgozott, unokája későbbi elmondása szerint aznap ő is és Sarah is Fannie házában voltak, és láttak a hátsó ajtón át távozni egy fehér férfit a házból. Az asszonyt láthatóan valóban megverték, de ami a legfigyelemreméltóbb, hogy a házból távozó férfi nem volt ismeretlen Carrieréknek. Már többször látták arrafelé – számukra egyértelmű volt, hogy Fannie Taylor szeretőt tart, akivel aznap összeveszett, a férfi pedig alaposan megverte.
A fehér lakosság körében azonban Fannie – pletykákkal feldúsított – verziója terjedt. Ráadásul megtudták, hogy nemrégiben egy Jesse Hunter nevű fekete elítélt megszökött, így szinte tényként kezelték a feldühödött lakosok, hogy Fannie Taylort megerőszakolta és megverte Jesse Hunter, a szökött fegyenc.
Szimatot fogtak?
A megyei seriff az esetet hallva azonnal felállított egy fehérekből álló csapatot az ügy felderítésére. Elsődleges céljuknak tekintették, hogy megtalálják és kihallgassák Jesse Huntert. Csakhogy a seriff kezéből hamar kicsúszott az irányítás: „önkéntes polgárőr” csapatok alakultak, és kutyákkal, fegyverekkel, többen erősen ittasan nekiláttak önhatalmúlag megoldani az esetet.
A kutyák Rosewoodba, Aaron Carrier házához vezették a csapatot. A férfit megverték, megkötözték, majd Sumnerbe vitték. A seriff ekkorra már komolyan aggódott az események elfajulása miatt, így Carriert védőőrizetbe helyezte, és felhívta a fekete lakosság tagjainak figyelmét, hogy saját biztonságuk érdekében maradjanak a terpentinüzemben.
A felbőszült csapat Sam Carter kovácsot is elfogta, és addig kínozták, amíg a férfi „be nem ismerte”, hogy ő bújtatta el Jesse Huntert. Carter elvezette őket a közeli erdő egy pontjára, azonban a kutyák ott már nem fogtak szimatot a szökött férfi után. Ekkor Cartert helyben agyonlőtték, majd felakasztották egy fára.
A fekete túlélők elmondása szerint Fannie Taylor szeretője megkereste Aaron Carriert és Sam Cartert, akik mindketten szabadkőművesek voltak. Vélhetően érezte, hogy nagy bajban van és rávette őket, hogy csempésszék el őt a közeli folyóhoz, majd elmenekült. Ezekből egyértelműen kiderült később, hogy a kutyák a fehér férfi szaga után vezették a csoportot. Ezért fogták el Carriert, és ezért ölték meg Cartert.
A mészárlás
Sarah Carrier fia, Sylvester Carrier, látva az események eszkalálódását, azt javasolta, hogy gyűjtsenek össze annyi embert, amennyit csak lehetséges, hogy megvédjék magukat. Házukban 20-25 embernek adtak menedéket, köztük sok kisgyereknek, de férfi csak két-három lehetett összesen, és közülük is vélhetően csak Sylvesternek volt fegyvere.
Nem tudni pontosan, mi történhetett a háznál, de tény, hogy a felbőszült „igazságtevők” ekkorra már úgy gondolták: Jesse Huntert a rosewoodi fekete közösség bújtatja. Közel 30 felfegyverzett férfi rontott a Carrier családra; hatalmas tűzpárbaj alakult ki. Sarah és Sylvester Carriert megölték, többen megsebesültek, egy kisgyereknek kilőtték a szemét, és két fehér férfi is áldozatul esett – egyikük törte rá az ajtót a családra, másikuk épp mögötte állt. A házban tartózkodó gyerekeket a közeli erdők mocsaras, lápos vidékeire menekítették ki a hátsó ajtón át, ahol napokig bujkáltak.
A fehérek pusztítása ettől kezdve megállíthatatlan volt, több mint ötszázan vadásztak a feketékre: sorra felgyújtották a templomokat Rosewoodban, kerozinnal öntötték le, majd lángba borították a házakat. A menekülő emberekre pedig válogatás nélkül tüzet nyitottak: Lexie Gordon saját házából próbált menekülni, amikor lemészárolták. Mingo Williams éppen Rosewood felé sétált egy úton, amikor szemben találta magát a felbőszült tömeggel, akik gondolkodás nélkül megölték.
Sarah Carrier testvére, James egy korábbi stroke következtében fél oldalára lebénult. A férfi egy ideig bujkált az erdőben, majd visszatért Rosewoodba, ahol egy fehér asszony házában menedékre lelt, de rátaláltak – és még mindig azt állítva, hogy Jesse Hunter után kutatnak – a lebénult férfival megásatták saját sírját, majd agyonlőtték.
Evakuálás és Rosewood pusztulása
John Wright, a fehér boltos és családja komoly és kockázatos feladatra vállalkozott, amikor egyrészt számos feketének menedéket nyújtottak otthonukban, másrészt nagyban hozzájárultak az üldözöttek evakuálásához. Több más fehér család összefogásával vonaton menekítették ki a rosewoodi erdőkben és a házakban meghúzódó gyerekeket és nőket, akikre a közeli Gainesville-ben befogadó családok vártak.
Január hetedikén a néptelen, nagyrészt felégetett Rosewoodba visszatért egy 100-150 fős banda, és lényegében földig rombolták, megsemmisítették a települést – az egyetlen megmaradt épület John Wright boltja volt.
A hivatalos jelentés szerint hat fekete és két fehér áldozata volt a zavargásoknak, de a túlélők legalább 26 fekete és kettőnél mindenképpen több fehér áldozatról számoltak be. A Rosewood melletti erdőben állítólag egy hatalmas tömegsírba temették a holttesteket, de a hatóságok ennek a tömegsírnak nem akadtak a nyomára.
A rosewoodi mészárlás kapcsán egyetlen letartóztatás sem történt. Aaron Carriert több hónapon át őrizetben tartották, 1965-ben halt meg. A túlélők közül soha senki nem tért vissza Rosewoodba. A település a mai napi néptelen.
1997-ben John Singleton rendezésében film készült Rosewood, az égő város címmel. A filmben John Voight játssza John Wright boltost, akinek több tucatnyi fekete asszony és kisgyerek megmentése köszönhető. A fikciós elemekkel kiegészített film két órában meséli el a rosewoodi mészárlás tragikus történetét.
Rehabilitáció
Az évtizedek során a rosewoodi mészárlás feledésbe merült. Leginkább azért, mert a túlélők tartottak attól, hogy bántani fogják, elűzik őket, ha megmondják, honnan jöttek és min mentek keresztül. Sokan évtizedekig képtelenek voltak bízni a fehér emberekben.
Hatvan évvel a mészárlás után egy újságíró kezdett kutakodni a témában, majd az 1990-es években egy állami nyomozócsoport interjúkkal, vizsgálatokkal felgöngyölítette és dokumentálta az eseményt.
Közbenjárásuknak köszönhetően Florida lett az első állam, amely kárpótolta a túlélőket és leszármazottaikat rasszista támadásokban ért sérelmeikért. Rosewoodban emléktáblát állítottak az áldozatoknak.
Jesse Huntert sosem találták meg.
(Jones-Rivers-Colburn-Dye-Rogers: Documented History of The Incident Which Occured At Rosewood, Florida, In January 1923. Florida, 1993. A galéria fotói a Lehigh Egyetem digitális könyvtárából, a rarenewspapers.com és a virtualrosewood.com oldalról származnak.)
