Filmek, videójátékok, fan-fiction és Twitter-viták: a történetmesélés jövője interaktív és multimédia alapú. Elképzelhető, hogy 25 éven belül a papírkönyvek teljesen eltűnnek, velük együtt az írói foglalkozás is megszűnik.
A befektetési bankárból lett „transmedia storyteller”, Anita Ondine szerint leomlottak a határok a film, a könyv és a játékok között – a frankfurti könyvvásáron tartott Storydrive című előadásában beszélt erről, illetve a Spiegel vele készült interjújában.
A modern mesemondó és médiaművész úgy látja, mára a történetmesélés egyszerre folyik különböző platformokon, és nemcsak a virtuális világban, de a valóságban is az egyetlen helyhez kötött mesélő figurája helyett több szereplő alakítja a történetet, egymástól független helyszíneken és időpontokban, más-más oldalakon, képernyőkön, helyeken és időpontokban.
A rajongók alakítják a történetet
Christopher Nolan Batman-filmje például, a The Dark Knight sok transzmediális elemet mutat: többek között alternatív reality játékok formájában is megjelent. A Lost vagy a Hősök is jó példák. Vannak online elemei, és nemcsak arról van szó, hogy a tartalom rendelkezésre áll az interneten, de a rajongók maguk is részt vehetnek a történetmesélésben. De ezen alapszik Ken és Barbie egyik reklámkampánya is: a szerelmespár elhidegült egymástól, és Ken a Twitteren kért tanácsot, hogyan hódíthatná vissza Barbie-t. Rengeteg tippet kapott.
Természetesen megmarad a team, amely a mesének egységes arculatot ad, vagy a forrásdokumentumot kiválasztja – az összhatást, a hangvételt, a témát, a látványt, a teljes médiaarchitektúrát egyes személyek határozzák meg. Ugyanakkor egyre több nagyobb team alakul – nagyobb szabású vízió megvalósításán dolgoznak.
Ez persze nem mindenkinek van ínyére. A fan-fiction például ingoványos talaj, ráadásul van már pornó Harry Potter, és megszülettek a történet különböző alternatív verziói, amit az eredeti szerző garantáltan nem fogad el.
Csakhogy a közösségi szerzői kultúrában le kell mondani a kontroll egy bizonyos fokáról. A történetek kontrollálásának ötlete művi koncepció, az elmúlt 200-300 évben alakult ki a jogi szabályozás – például a szerzői jog formájában. Azelőtt senki nem tudta kontrollálni a történeteket, egyik ember átadta a másiknak, állandóan módosítva, javítva. Ehhez térnek most vissza a transmedia történetmesélők.
J. K. Rowling híres arról, hogy szeretné maximálisan kézben tartani, miként dolgozzák fel a műveit – a filmektől a videójátékokig. Anita Ondine viszont úgy látja, bók, ha valaki feldolgozza az eredeti művet – legyen szó egy festményről, egy versről vagy egy tweetről – ezek mindegyike segít, hogy a kultúra életben maradjon, kár a régi beidegződésekhez ragaszkodni.
Az írói foglalkozás megszűnik
A Guardian elemzése szerint 25 éven belül a papírkönyvek teljesen eltűnnek, velük együtt az írói foglalkozás is megszűnik. A jövőben a papírkönyvekkel hírnevet szerzett nagy nevek mellett elsőkönyvesek, csapatok, a téma nagy rajongói veszik át az író klasszikus szerepét. A digitális forradalom ez esetben azt jelenti, hogy a szerzők ingyen vagy nagyon olcsón adják majd közre a tartalmakat.
Ahelyett pedig, hogy egyetlen műből adnának el több mint tízmillió példányt – ahogy a Harry Potterből óránként értékesítettek annyit, amennyit más könyvből évek alatt –, inkább több, nagyon különböző e-könyv talál majd gazdára – rétegművek is. Minél többen interneteznek ugyanis, annál nagyobb lesz a speciális tartalmat keresők aránya.
A Guardian a home videók, a zene, a pornó, a számítógépes játékok, az újságok, a fotográfia, a telekommunikáció és az internet helyzetéhez hasonlítja a könyvekét: a kalózkodás mindennapos, az emberek ingyen akarják a tartalmat abban a pillanatban, hogy az digitális.
„Ingyenes” tartalom reklámzabálóknak
A Facebook, a Google, a Yahoo vagy a YouTube nem jótékonysági intézmény: súlyos összegeket keresnek azokon az embereken, akik az „ingyenes” tartalmakat megnézik. A reklámbevétel a látogatók függvénye, ezeken az oldalakon nem a tartalom a termék, hanem ön, kedves olvasó. Az ön profilja, érdeklődési köre és adatai jelentenek dollármilliókat a cégeknek, melyek pénzzé teszik az adatokat, ön pedig a korábbi online aktivitásai alapján adagolt reklámokat kap. Nem is vagyunk annyira messzire a Különvélemény című Spielberg-film víziójától, amikor is Tom Cruise egy irodaházban azt látja, hogy a járókelők teste körül hologram-reklámok jelennek meg. Személyre szabott üzenetekkel bombázzák őket, sehol egy óriásplakát.
A jövő legnagyobb „kiadója” a Google, az Amazon és az Apple lesz. A Google 2010 májusában jelentette be például, hogy önálló ekönyv-shopot indít, amely nem igényel e-könyvolvasó eszközt. Tavaly augusztusban azt nyilatkozta a cég, hogy minden ismert könyvet digitalizálnak az évtized végére. Vannak még jogi viták, de a trend jól körvonalazódik. Miért lenne más a helyzet a digitális könyvekkel, mint a jpegekkel, mp3-makkal vagy a filmekkel?
Ráadásul a könyveknél a „prémium tartalom pénzért” sem járható út – nyilván nem adhat az író térítés fejében extra fejezetet, vagy kérhet néhány dollárt az utolsó mondatért. Egy alternatíva lehet, ha a szerző például blogol – és mondjuk tízezer látogatónként adott összeget kap a hirdetőktől. Akinek elég olvasója van, ebben a szép új világban megélhet akkor is, ha magát a könyvet ingyen adja.