Az Észak-Amerikában élő fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus) agresszív párzási viselkedése becslések szerint egymilliárd dollár (durván 190 milliárd forint) kárt okoz évente azáltal, hogy a bikák keresztül-kasul kergetik a teheneket a vidéken, és a forgalmas utakat sem kerülik ki. A fehérfarkú szarvas állománya mindössze félmillió egyedre csappant az 1900-as évek elejére a szabályozatlan vadászat következtében. Annak betiltásával, valamint a nagyragadozók fogyatkozásával azonban szépen magukhoz tértek az állatok, számuk ma már húsz millióra tehető az Egyesült Államokban. 

Az állomány túlzott elszaporodása ellen szervezett kilövésekkel próbáltak meg tenni, de ez egyrészt nem bizonyult hatékonynak, másrészt a közvélemény is ellene volt. Születésszabályozással is próbálkoztak, az agresszió ellen azonban vajmi keveset segített. A GonaCon elnevezésű vakcinát az elmúlt húsz évben fejlesztette ki az amerikai mezőgazdasági minisztérium. Mivel megszünteti a tehenek peteérését, azok nem keltik fel a bikák érdeklődését - tehát nem csupán kevesebb borjú születik, hanem az agresszív párzási hajsza is elmarad - magyarázta David Goldade, a minisztérium vadbiológiai kutatóközpontjának kémikusa a BBC hírportálja szerint. 

Az eljárás azonban nem olcsó, becsült költsége ezer dollár körül mozog állatonként. És bár fogságban öt évig tartott az injekció hatása, a vadon élő egyedekben egy év múltán ötven százalékkal csökkent a hatékonysága. Goldade sem egyedüli megoldásként beszélt a találmányról, ám úgy látja, hogy a jelenlegi állomány kezelésére alkalmas. Ez idáig csak Maryland és New Jersey állam engedélyezte a vakcina szarvasokon való alkalmazását, mivel mindkét állam lakott területein jelentős károkat okoznak a patások. A többi állam egyelőre figyel és vár, hogy a módszer hatékonyabbnak bizonyul-e a kilövésnél. Egy előnye biztosan van az oltásnak az utóbbival szemben: humánusnak ítéli meg a közvélemény.