Cervantest az otthonához közeli kolostorban helyezték végső nyugalomra 1616-ban, földi maradványai 1673-ban tűntek el, amikor a rendházban nagyszabású átépítés folyt. Egyes források szerint a csontokat egy másik kolostorba szállították át, majd később visszahozták, ám senki sem tudja, hogy az épületegyüttesen belül végül is hol temették újra - olvasható a Guardian online kiadásában. A kutatáshoz engedélyt adott a helyhatóság, ahogy a madridi érsekség is.     

A történészek és régészek reményei szerint, amennyiben fellelnék Cervantes földi maradványait, arcrekonstrukciót végezhetnének, ugyanis Don Quijote megálmodójáról egyetlen hiteles portré sem maradt fenn. Az egyetlen ismert arcképet Juan de Jauregui (1583-1641) spanyol festő festette jó húsz évvel Cervantes halála után. A csontok elárulhatják azt is, hogy milyen betegségben hunyt el az író, aki iszákos hírében állt, s akivel a feltételezések szerint májzsugor végzett. "A korabeli források szerint utolsó éveiben nagyon beteg volt" - hangsúlyozta Fernando Prado történész.

A szakemberek geofizikai kutatási módszerrel, úgynevezett földradar (GPR: Ground-Penetrating Radar) segítségével vizsgálják át a kolostor falait, rejtett üregek után kutatva, ahogy felmérik 5 méter mélységig a talajt a padlózat alatt. A szakemberek szerint sebesüléseinek köszönhetően könnyűszerrel azonosíthatják Cervantes földi maradványait, az író ugyanis 1571-ben a Lepantói csatában a mellkasán és a karján sebesült meg, utóbbi miatt képtelen volt használni egyik kezét. Fernando Prado reményei szerint a projektet 2016-ig sikerül befejezni, amikor világszerte megemlékeznek Miguel de Cervantes halálának négyszázadik évfordulójáról.

A lepantói csata az Oszmán Birodalom ellen vívott háborúk egyik híres tengeri csatája, amely Görögország nyugati partjainál, a Patrasz-öbölben zajlott. Az ütközetben a Velencei Köztársaság, az V. Pius pápa által vezetett Pápai állam, Spanyolország, a Genovai Köztársaság, a Savoyai Hercegség és a Máltai Lovagrend szövetsége döntő csapást mért az oszmán flottára.