Megannyi feltételezés, bizonyíték, tanúvallomás és egyéb beszámoló látott napvilágot az üggyel kapcsolatban, de annyi bizonyos: a valódi célpont (az ír-lengyel „északi oldali” bandafőnök, Bugs Moran) nem halt meg, a mészárlás hátterében sejtett Al Capone viszont ezzel igencsak „túllőtt a célon”, és ezzel megindult ellene az a páratlan hatósági fellépés, amelynek eredményeként 1931-ben elítélték az amerikai alvilág addig korlátlannak hitt urát. (Sokszor idézett tény: gyilkosságot nem tudtak rábizonyítani, de adócsalásért szép, hosszú éveket kapott a maffia vezére.)

Mi történt?

De mi is történt napra pontosan 82 éve? A Wikipedia alapján így idézhetjük fel a chicagói Lincoln Parkban, 1929-ben lezajlott eseményeket: az amerikai gengszterek fővárosában az úgynevezett „Északi oldali banda” öt tagját, a bűnszervezethez csak lazán kapcsolódó egy embert és egy szerelőt, aki a bandának dolgozott, legépfegyvereztek. Feltehetően a „déli oldali” Al Capone megbízásából, ám a keresztapa ekkor messze járt: éppen Floridában nyaralt.

A gyilkosság helyszíne

Wikipedia

A szitává lőtt hét ember közül Peter Gusenberg az ír Moran-banda fő pénzbehajtója és zsarolója, védelmi pénzeket beszedő embere volt. Frank Gusenbergnek, Peter testvérének a „foglalkozása” is hasonló volt. Frank 14 golyót kapott, és élt még, amikor a rendőrség a helyszínre érkezett. Három óra múlva azonban meghalt, de így is csak annyit volt hajlandó mondani a hatóságnak: „Senki nem lőtt meg engem.”

További áldozatok: akit összetéveszthettek Morannel

Meghalt Albert Kachellek is, akit „James Clark” álnéven is ismertek, és aki a Moran-banda második embere volt egykor, de a gyilkosság idején már visszavonult, és nem volt aktív tagja az „északi oldaliaknak”, ám pechjére éppen a helyszínen tartózkodott. Az áldozatok között volt Adam Heyer, Moranék könyvelője és üzleti ügyeinek intézője, Reinhart Schwimmer optikus, aki felhagyott szakmájával, és szerencsejátékokkal foglalkozott – elég kevés szerencsével. Albert Weinshanket is lelőtték, aki Moran egyik végrehajtóembere volt. Valószínűleg Moranhoz való hasonlósága téveszthette meg a merénylet végrehajtóit, pontosabban azokat a megfigyelőket, akik a végrehajtókat informálták.

A hetedik áldozat John May volt, ő alkalmilag segített a bandának autószerelőként, jóllehet nem volt tagja a szervezetnek. Korábban kétszer letartóztatták ugyan, de egyszer sem ítélték el, és egyébként igyekezett legális munkákból fenntartani magát. Maynek felesége és hét gyereke volt, ezért állt újból és újból Moranék szolgálatába.

És az ok?

A mészárlást kiváltó okot csak feltételezni lehet: Chicagóban a déli oldali (olasz) maffia, amelyet Al Capone vezetett, és az Északi oldaliak (őket Bugs Moran irányította) régóta csatázott az illegális szeszpiac és a területek felosztásáért. Egyes feltételezések szerint a leszámolásban közreműködtek az „Egan Patkányai” ír banda tagjai is. (Az utóbbiak természetesen Al Capone oldalán álltak, ha valóban részt vettek az akcióban.) Egy másik teória szerint a detroiti Purple Gang, azaz a Bíbor Banda csalhatta Moran embereit a raktárba, ahol végül lelőtték őket. (A detroitiak ekkoriban illegális, Kanadából becsempészett szeszt szállítottak Chicagóba, ám manapság megkérdőjelezik a szerepüket a Valentin-napi mészárlásban.)

Alighanem Al Capone rendelte el a kivégzést, amelynek célpontja Bugs Moran volt. Moran bandája ugyanis korábban Al Caponéék főhadiszállására eresztett gépfegyversorozatot.

1929. február 14.

Ami az eseményeket illeti, a hét embert 1929. február 14-én felsorakoztatták egy garázs belső, hátsó falához, a 2122 North Clark Street számú épületben. A gyilkosok alighanem nem Al Capone emberei, hanem csak megbízottjai lehettek, mert később nem azonosították őket teljesen egyértelműen.

Két gyilkos rendőrruhába öltözött, a másik kettő hosszú kabátot, köpenyt viselt. Ez ügyes trükk volt, ugyanis amikor lelőtték az „északiakat”, utána a szemtanúk szerint a két kabátost a fegyveres álrendőrök vezették ki az épületből, hátukhoz szegezett fegyverekkel, mintha hatósági akció zajlana.

Moran és Al Capone csatája

Joe-Clay Moran akkor került az északiak élére, amikor az előző bandafőnököt, Dion O'Baniont öt évvel korábban, 1924 körül megölték. Elképzelhető, hogy a Moran ellen kitervelt merénylet konkrét ötletadója a Caponéhoz közelálló Jack McGurn (születési nevén: Vincenzo Antonio Gebardi) lehetett – legalábbis erről szól a legtöbb verzió. A Valentin-napi mészárlás megtorlásként szolgálhatott azért is, mert Peter és Frank Gusenberg sikertelenül megpróbálták eltenni láb alól McGurnt 1929 első napjaiban. Szintén nem örülhettek Al Caponéék annak, hogy Moranék állhattak két emberük, Pasqualino "Patsy" Lolordo és Antonio "The Scourge" („Korbács”) Lombardo meggyilkolásának hátterében.

Moran és Capone között a chicagói szeszcsempészet ellenőrzése fölötti harc régóta zajlott, és Valentin napján úgy gondolhatták a déli oldali olaszok, hogy elérkezett a leszámolás pillanata az északi írekkel. Ám Moran végül nem ment el a raktárba, ahová odacsalták Al Caponéék az embereit. Morant ugyanakkor az olaszok összetévesztették feltehetően Albert Weinshankkel. A megfigyelők tévesen riasztották tehát Al Capone végrehajtóit.

Senki sem nyert?

A két civil ruhás merénylő lőtte le végül a Moran-banda tagjait, két Thompson-gépfegyverrel. Összesen hetven lövés dörrenhetett. A későbbi nyomozás először a Purple Gang tagjait kezdte üldözni. Aztán megtalálták a gyilkos fegyvereket, de ezek már az Egan Patkányai banda tagjaihoz köthető helyen kerültek elő. A nyomozás közben és közvetlenül utána is számos gengszter halt meg, így ma már alig-alig rekonstruálható, mi történhetett valójában. A szálak azonban egyre egyértelműbben Al Capone embereihez vezettek.

Végül is mind Capone, mind Moran pozíciói végletesen meggyengültek a mészárlás nyomán. Morannek ténylegesen megtizedelték az embereit, Caponéra viszont rászállt az FBI. 1931-ben adóelkerülés, adócsalás miatt ítélték el Caponét, akit börtönbe is zártak. Az esetleges tényleges felbujtót, Jack McGurnt 1936. február 15-én gyilkolták meg.