Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Alapvetően azt a kérdést kell tisztáznunk, hogy vajon csak a geek-ek és az üzletemberek számára készülnek-e az...
Alapvetően azt a kérdést kell tisztáznunk, hogy vajon csak a geek-ek és az üzletemberek számára készülnek-e az érintőképernyős táblagépek. Én például elsőre biztos voltam benne, hogy igen. Semmi mást nem is láttam benne, mint egy felnagyított Galaxy S-t (ami nálunk is férfitelefon), nagyobb képernyővel, kicsit modernebb kivitelezésben. Ebben ráadásul nem tévedtem nagyot, a Samsung meg sem próbálta leplezni a manővert, pont jó időben és pont kellő tulajdonságokkal kiadtak egy felnagyított csúcstelefont (ami egyébként tényleg képes SIM-kártyát kezelni, de nem emiatt gúnyolják óriás Galaxy S-nek).
A telefongyártók valahogy elfelejtették a nőket az érintőképernyős modellek tervezésénél, a legtöbb készüléket ugyanis képtelenség műkörömmel, vagy akár csak hosszabb igazi körömmel normálisan kezelni. Szinte hallani a laborban pacsizó technikusok gonosz kacaját, akik bosszút álltak az őket ignoráló szőke cicababákon, de ez az átok nem csak a megcélzott réteget sújtja, ez amolyan általános női probléma. A Galaxy Tab 7 colos kijelzője pont érdekes ilyen szempontból: egyrészt elég nagy ahhoz, hogy végre értelmesen lehessen nyomkodni (persze tökéletességről itt sem beszélhetünk), másrészt nem méretversenyt tartottak az Apple és a Samsung tervezői (ki hinné?). A táblagép így könnyen elfér egy kisebb méretű táskában, vagy a télikabát belső zsebében is, ami már az elején hatalmas piros pontot jelent.
Az Android, mint operációs rendszer számunkra csak annyira fontos, hogy könnyű a Gmail kontaktokat azonnal behívni a gépre, illetve nagyobb szabadságot kap a felhasználó saját ízlésére formálni a kinézetet és a tartalmat. A kis gép mindent tud, és szabadon bővíthető (egyrészt microSD kártyával, másrészt számtalan okos szoftverrel), cserélhetünk minden menüpontot szabadon, semmi nem köti meg a kezünket. Ez mindenképpen áldásos dolog, mert bőven akad az Android Market kínálatában olyan alkalmazás, amit szívesen próbál ki az ember. Persze a fizetős programok még mindig elérhetetlenek hazánkból, így gyakran be kell érnünk egy demóval, nagyon itt lenne már az ideje annak, hogy a Google tegyen egy szívességet a magyar népnek, és engedje, hogy adjunk pénzt a zsebébe. Röhej.
A Galaxy Tab nem olyan gyors, mint az iPad, de ugyanolyan szép és több lehetőséget rejt. Egyrészt támogatott a flash tartalom (tehát a legtöbb internetes oldal teljes egészében megjelenik), másrészt gond nélkül nézhetünk avi-kat, vagy éppen mkv-t is, ráadásul még a feliratokat is kezeli a gép. Mivel az aksi elég sokáig bírja, ezért akár 7 órán keresztül is filmezhetünk a Galaxy Tab-en, ami egy hosszabb utazást is megkönnyít, vagy ebéd közben is kényelmes megnézni egy részt kedvenc sorozatunkból.
A kamera rész már nem olyan erős, de aki egy táblagéppel akar fotózni, az meg is érdemli. A fotók azért élvezhetőek, a mozgóképpel sincs gond, de a kezelés elég kényelmetlen (érintőképernyős fotógomb - rossz vicc), és valahogy a táblagép fogása sem olyan, hogy előszeretettel kattintgassunk vele. A telefonos funkciókat is kipróbáltam természetesen, kihangosítva vagy akár fülessel is tökéletesen üzemelt a Galaxy Tab, elég tiszta hangja van. A zenehallgatás terén sincs komolyabb gond, de az FM rádió hiánya azért legörbítette a tesztelői mosolyt, még akkor is, ha a leleményesebb nők tudnak online rádiót keresni maguknak.
A másik hátrány az egyedi töltő, pedig a Samsung eddig szerette a micro-USB kábelt. Ennek köszönhetően volt egy kábel az irodában, egy otthon vagy a táskában, és bármilyen eszközt lehetett tölteni, vagy adattárolóként használni. Na, ezt sikerült elszúrni valami nagy, furcsa csatlakozású kábellel, aminek semmi értelme sincs, csak nagyobb helyet foglal. Igazán kár érte.
Ami viszont nagyon tetszett, az a kijelző szépsége, a beépített GPS (igaz, navigációs program még nem nagyon van, csak fizetős), az E-Book Reader funkciók (olvasni egyébként tényleg jól lehet a gépen, bár azért az LCD képernyő fehérsége előbb-utóbb finoman karmolászni kezdi a szemet, nem lehet egész éjszaka mohón falni a betűt) és a digitális fotókeret opció. Ha ugyanis dokkolóba állítjuk a gépet, akkor lehet rajta diavetítést tartani, aláfestő zenével, vagy asztali óraként használni - nagyon kellemesen fest a lakás bármely pontján.
Végül marad a válasz az elsőként feltett ravaszul kigondolt, felvezető kérdésre: nem, a Galaxy Tab nem csak a férfiaknak szól. Szórakoztató, szép, elegáns és sokoldalú, nemre és korra való tekintet nélkül kellemes játékszer. Ugyanakkor nem kötelező darab az élethez, inkább csak olyan ékszer, mint a belőle készült Swarovski modell, vagy éppen a decemberben bemutatott Luxury Edition, amit 749 euróért vesztegetnek (pedig csak egy alapgép van benne bőrtartóval és egy Bluetooth headsettel). Ha úgy érezzük, hogy mindenképpen kell egy táblagép, akkor nem nagyon rontunk el semmit a Samsung jelenlegi csúcsmodelljével, de egy laptoppal sem maradunk le az élet nagy dolgairól.
Persze ez sokkal szebb és csinosabb. Ezért is nem csak a férfiak játékszere.
