Nyílt titok, hogy a cégek folyamatosan információt gyűjtenek a szörfözőkről, gondoljunk csak a Goggle-re, amelyik naponta sok milliárd keresési parancsot tárol, vagy például a Facebookra, ahol felhasználók millióinak követik nyomon az érdeklődési körét és a szociális szokásait. Az online gyűjtött információ nagy része az emberek viselkedésének megfigyeléséből adódik, de persze jócskán vannak olyan esetek is, amikor éppen a netezők fecsegik ki a titkaikat, méghozzá tudatosan.
A Carnegie Mellon kutatói, derül ki a Technology Review cikkéből, nem kevés vizsgálatot végeztek el annak érdekében, hogy rájöjjenek, vajon mi készteti a felhasználókat arra, hogy személyes információkat adjanak ki az interneten. A Journal of Consumer Researchben publikált kutatás során a szakemberek önkénteseket kérdeztek meg számos személyes dologról, három különböző kinézetű weboldalt használva. S hogy milyen kérdéseket tettek fel? Például ilyeneket: „Csaltál meg valaha valakit egy kapcsolatban?” vagy „Vezettél már úgy, hogy biztosan tudtad, többet ittál a kelleténél?”

Meggondoljuk, mit árulunk el magunkról?

Az egyik weboldalon egy hivatalosnak tűnő logó, általánosan használt betűtípus és nyugodt színek jelentek meg. A másik weboldal teljesen semleges volt, míg a harmadik rikító színeket használt, kevésbé tűnt professzionálisnak a betűtípus, és rajzfilmszerű ördög ikon is szerepelt az oldalon. A kutatás kimutatta, hogy az emberek majdnem kétszer olyan mértékben vallották be, hogy tiltottan vagy „társadalmilag megkérdőjelezhetően” viselkedtek, amikor a harmadik – a legkevésbé jó benyomást keltő – oldalon tették fel nekik a kérdéseket. A résztvevők közel egyharmada az e-mail címét is megadta, és ezen elektronikus levélcímek közel felét vissza is lehetett követni a valódi válaszadóhoz..
Miközben ez a viselkedés irracionálisnak tűnhet, a kutatók szerint a válaszadó önkénteseknek az lehetett talán a benyomásuk, hogy a legkevésbé megbízhatónak tűnő weboldal őrzi meg a leginkább személyes titkaikat.
A Carnegie Mellon csoport arra is rájött, hogy a kérdés feltevési módja is befolyásolja, hogy mennyi információt adnak ki az emberek magukról. Például többnyire elzárkóztak, amikor nyíltan azt kérdezték tőlük, hogy mentek-e valaha randira azért, hogy valakit féltékennyé tegyenek. Azonban sokkal nyíltabban válaszoltak, amikor így hangzott a kérdés: „Ha mentél valaha azért randira, hogy valakit féltékennyé tegyél, szerinted mennyire volt ez etikátlan?” Azaz a kérdezés stílusa dönthet arról, miként ítéli meg a válaszoló, hogy személyes információt ad-e ki magáról avagy sem. Ami érdekes: fogalmazásbeli apróságok már drámaian megváltoztathatják a válaszadási hajlandóságot.
S hogy mindennek az értelme? A kutatók szerint a reklámozók örülhetnek ennek a magatartásnak. Kihasználhatják ezt a tényt úgy, hogy olyan weboldalakat terveznek, amelyek arra ösztönzik a látogatókat, hogy minél több információt áruljanak el magukról.