Sokáig úgy tűnt, sehova sem vezetnekezek a távoli és elhagyatott utak, amelyeket az emberek és a szamarak tapostak ki évszázadokon, évezredeken át – írja a New York Times.

A „sivatagi utas régészet” képviselői, vagyis ahogyan Darnellék nevezik magukat, a szemlélődőnek semmitmondó jelekből is fontos következtetéseket vonnak le. Először csak kerámiatöredékeket találtak, aztán néhány romot, ahol katonák, kereskedők és más utazók fordulhattak meg az ókorban, a fáraók idejében.

Az itt közlekedők időnként le is táboroztak, ez korábban sem volt vitás, de hogy hol és miként, illetve mekkora és milyen ősi településeket rejt magában a sivatag, azt senki sem sejtette.

Az első ábécék egyikét találták meg

Egy mészkősziklákkal tarkított területen aztán Darnellék olyan írásjelekre bukkantak bizonyos kőtáblákon, amelyek az ábécét használó írások első változatainak egyikét képviselték. Mindez további kutatásra sarkallta őket. Így többek között az ókori Egyiptom történetére vonatkozó információkat derítettek fel a táblák elemzésével.

A híres amerikai egyetemen, a Yale-en futó program, a Theban Desert Road Survey (Thébai sivatagi utak vizsgálata), amelyet Darnellék irányítanak, végül is olyan területre hívták fel a figyelmet – karavánutak és oázisok –, amelyekre addig nem sok időt szántak a régészek Egyiptomban.

A nagy bejelentés

Mindezek után két héttel ezelőtt Zahi Hawass, az egyiptomi régészeti hivatal vezetője bejelentette: az eddigi sivatagi feltárások legjelentősebb lelőhelyére bukkantak rá. Zahi Hawass szeret mindent fontos archeológiai eseményt maga bejelenteni Egyiptomban, és ezzel semmi baj nincs, ha ő felbukkan ugyanis valahol, az tényleg lényeges dolog lehet. Sőt, az esemény annyira fontos volt, hogy még Hawass is háttérbe szorult: megjelent ugyanis a sajtótájékoztatón Faruk Hoszni kulturális miniszter, aki szintén méltatta a tudományos eredményeket, a Kharga-oázisbeli Umm El-Mawagir körzetében talált leleteket.

Egy 3500 éves péküzem maradványai a Kharga-oázisban

AP

Hawass szerint az archeológusok egy nagy kiterjedésű – 1000x250 méteres – területet és rajta egy ókori települést tártak fel. A város katonai, kereskedelmi és adminisztratív központ is volt egyben. Virágkora 3500 évvel ezelőtt volt – ha Európában ilyen régi településre bukkannának, valószínűleg minden lap a címoldalán hozná a felfedezést, hiszen ez a homéroszi kor előtti időszak lenne még Görögországban is. A most felfedezett város egyébként körülbelül ezer évvel idősebb a területen ez idáig ismert településmaradványoknál.

Sosem találtak ilyen régi városközpontot a sivatagban

A most megtalált település a nyugati sivatagban fekszik, 110 mérföldre, azaz körülbelül 165 kilométerre Luxortól és 470 kilométerre Kairótól (a mai egyiptomi fővárostól természetesen délre található a régészeti lelőhely). Ilyen távoli sivatagi helyszínen még nem találtak hasonlóan régi városközpontot.

A Yale Egyetem egyiptológia professzora, John Darnell az elmúlt hetekben több nyilatkozatot is adott a felfedezésről, amely szerinte átírja Egyiptom egyik kevésbé ismert korszakának történetét.

A sivatagi oázisok ugyanis döntő szerepet játszottak az úgynevezett második átmeneti kor, azaz az egyiptomi történelem egyik legsúlyosabb krízisének áthidalásában. A hükszoszok korszakáról van szó, amikor idegen hódítók terjeszkedtek Egyiptom északi részében, a Nílus deltájában. Délen pedig Núbiából szorongatták a birodalmat. Théba ekkor vált az egyik legfontosabb várossá, és jelentőségét fokozta, hogy a távoli sivatagi központból Thébán át vezetett a Vörös-tenger partjára egy karavánút. Vagyis Théba észak-déli irányban a Nílus, kelet-nyugati irányban pedig a karavánút miatt vált kulcsfontosságúvá.

Kik azok a hükszoszok?

A hükszoszokról keveset tudunk, és azt is bizonytalanul. Még a nép eredete is vitatott, alighanem valamilyen sémi népcsoportról lehet szó, Palesztina és Szíria vidékéről. Egyesek kapcsolatba hozták őket a zsidók első megjelenésével a történelemben, de erre nincs teljesen elfogadott bizonyíték, és számos más, egyébként sokkal valószínűbb verzió is terjeng róluk.

Az sem biztos egyébként, hogy északon merész hódításokkal foglaltak el egyiptomi területeket, egy bécsi professzor, Manfred Bietak korábbi kutatásai szerint ugyanis a fáraók által korábban behívott népről van szó. A hükszoszok eszerint a Nílus-deltájában telepedtek le, majd egyszercsak hirtelen fellázadtak és ott, északon átvették az uralmat. Ám csupán átmenetileg, száz évig (ez Egyiptom legalább 5000 esztendős történetében valóban nem nevezhető hosszan tartó periódusnak) játszottak lényegesebb szerepet. Ez a második átmeneti kor egyébként Kr. e. 1650-1550 között volt.

Mit találtak a Kharga-oázisban?

Az oázis forrásvize, pálmafái és termékeny talaja fontos mentsvárnak bizonyultak az ókori egyiptomiak számára, akik a hükszoszok uralmát és a núbiai támadásokat akarták túlélni. Nemcsak katonai támaszpontot hozhattak itt létre, hanem péküzemeket is, amelyek a katonák élelmezését szolgálták.

A szakemberek egy vályogtéglából készült kormányzati épület maradványait, egy ősi pékséget két kemencével, valamint egy fazekaskorongot is találtak a helyszínen – az MTI korábbi híre szerint, amelyről a hvg.hu is beszámolt. A legelső kutatási eredmények szerint a település a Középbirodalom (Kr. e. 2134-1569) korától egészen az Újbirodalom (Kr. e. 1569-1081) beköszöntéig létezett, vagyis csak a virágkora volt 3500 évvel ezelőtt, létrehozása több mint négyezer éve történhetett.

A kutatások jelentősége – az Újbirodalom alapításának új megközelítései

Végeredményben Darnellék kutatásai más megvilágításba helyezhetik az egyiptomi történelmet, és a korábban már ismert Nílus-vidéki, núbiai és északi (hükszosz) központok mellett a második átmeneti korban a sivatag lakóinak szerepét is vizsgálni kell mint negyedik erőközpontét.

Théba szerepe éppen ezért értékelődött fel később John Darnell szerint, mert ezeknek az erőtengelyeknek a metszéspontjában volt, és alighanem a sivatagi erőforrásokra támaszkodva sikerült végül is a thébaiaknak az idegen uralmat megszüntetniük Egyiptomban. A hükszoszok után ugyanis az ókori állam legerősebb uralkodói – Hatsepszut, III. Amenhotep és II. Ramszesz – következtek, akik Thébából származtak, és akiknek a jelentőségét csak a birodalom mitikus alapítói múlják talán felül. A Thébából kiindult mozgalom döntötte meg tehát a hükszoszokat, és itt alapították meg a következő dinasztiákat, amelynek tagjai már az egyiptomi Újbirodalom fénykorát hozták el.