Új emberelődöt találtak, megvan a hiányzó láncszem?
Az emberszabású majmok és az ember közötti átmenetet jelenthetik a majd kétmillió éve élt ismeretlen teremtmények, amelyeknek csontvázát Dél-Afrikában fedezték fel. A leletről a Science tudományos folyóirat pénteki számában jelenik meg tanulmány.
Lee R. Berger, a Witwatersrandi Egyetem professzora találta a két csontvázat, amikor Johannesburg közelében az emberi nem bölcsőjeként aposztrofált Sterkfontein körzetben a barlangrendszert vizsgálta át. Az ismeretlen teremtmények 1,95-1,78 millió évvel ezelőtt éltek. Az egyik egy, a húszas évei végén - a harmincas évei elején járó nőstényé volt, a másik egy 8-9 éves hímé. Csontjaik annak köszönhetően maradtak fenn, hogy haláluk után nem sokkal a mészkőbarlangot, amelyben voltak, betemette egy áradat üledéke. Mindkét egyed 127 centiméter magas volt, a nőstény testsúlya 33 kilogramm körül lehetett, a hímé pedig 27 kilogramm. A medencéjükből, valamint hosszú végtagjaikból ítélve az emberhez hasonlatosan voltak képesek a talajon lépkedni. Ugyanakkor hosszú felső végtagjaik és igen erős kézfejük lehetővé tette a fákon való közlekedést is.
"A fákon és a talajon egyaránt feltalálták magukat" - hangsúlyozta Lee R. Berger. A fiatalabbik egyed agytérfogata 420-450 köbcentiméter lehetett, ami lényegesen kevesebb, mint a modern emberé, alakjából ítélve ugyanakkor fejlettebb volt, mint az Australopithecus agya. Az ismeretlen teremtmények az Australopithecus sediba elnevezést kapták. A paleontológusok szerint bár a csontvázakon az Australopithecus és a Homo jellegzetességei egyaránt felfedezhetők, a felsőtestük és az agytérfogatuk okán az előbbiekkel mutatnak több hasonlóságot.
A leletek közzététele után a szakemberek közül sokan az emberi törzsfejlődés hiányzó láncszemeként emlegették a felfedezést. Richard Potts, a Smithsonian Természettudományi Múzeum paleontológusa szerint azonban ez a kifejezés csak abban az esetben alkalmazható, ha egyaránt ismertek a korábbi és a későbbi időkből származó fosszíliák, és ezeket fejlődéstanilag lineárisan fel lehet sorakoztatni. Napjainkban azonban már közismert, hogy az emberi nem "családfája" meglehetősen ágas-bogas, vagyis szó sincs egyetlen fejlődési vonalról.
Mint Richard Potts megjegyezte, korábban is kerültek elő az Australopithecus és a Homo jellegzetességeit egyaránt mutató csontvázak, amelyek mintegy félmillió évvel korábbiak, mint a mostani lelet. Ezek a leletek "a kísérleti evolúció részei" - hangsúlyozta Richard Potts, hozzátéve, hogy mivel csupán két egyed maradványai kerültek elő, nem lehet megítélni, hogy ez a csoport kihalt, vagy továbbadta génjeit. A felfedezés óta további két csontváz került elő a helyszínen, ám Lee R. Berger nem közölt semmilyen adatot a leletekről.