A bébi zebrapintyek lényegében ugyanúgy tanulnak énekelni, mint a kisgyerekek beszélni, a szülők utánzásával. Az aprócska madár ezért értékes modellje az emberi tanulás és memória megértésének.

"A daltanulás kitűnő minta mindenféle tanulásra" - véli Chris Ponting, a kutatás egyik résztvevője, az Oxfordi Egyetem funkcionális genetikával foglalkozó munkatársa. Ponting elmondta, hogy az énekes madárral végzett kísérletek azonnali információval szolgálnak arról, milyen változások történnek agya idegsejtjeiben daltanulás közben. "A zebrapinty genomja olyan eszközt kínál, ami lehetővé teszi e feltárást" - tette hozzá.

A mindössze 14 gramm testtömegű ausztrál zebrapinty a második madár, melynek megfejtették DNS-ét, az első a csirke genomja volt 2004-ben. A bébipintyek a csecsemőkhöz hasonlóan gügyögéssel kezdik, majd a fiatal hímek utánozni kezdik apjuk énekét, így adják tovább nemzedékről nemzedékre a dalolás tudományát. Ráadásul a pintyek sok génje megtalálható az emberben is, így vizsgálatuk bepillantást enged az emberi beszédzavarok eredetébe, segíthet az autizmus, a szélütés utáni beszédzavarok, a dadogás és a Parkinson-kór jobb megértésében.

A szakértők korábban úgy vélték, 100 körüli gén lehet érintett a zebrapinty dalolásában, ám most kiderült, hogy legalább 800 ilyen génje van, ami megerősíti a tanulási folyamat összetettségét. Sok gén, mely aktiválódik az éneklés során, nem kódol fehérjéket a szokásos módon, hanem a genom "hulladék DNS-nek" tartott részéhez tartozik. A zebrapinty genetikai állományának elemzése újabb bizonyítéka annak, hogy ezek a DNS-szakaszok valójában nem hulladékok, hanem igen fontos biológiai funkciók hordozói.

Az eddigi két madár génállományának elemzése után további tollas állatok következnek, a kutatók reményei szerint ez év végére elkészül a papagáj genomjának leírása.