Mildred Cohn 1913-ban született New Yorkban. Szülei Oroszországból vándoroltak be, és a New York Times szerint Mildrednek nőként komolyan kellett küzdenie a tudományos elismerésért. Huszonegy éven át várt doktori fokozata megszerzése után arra, hogy véglegesített egyetemi oktatói állást kapjon. Bár hat Nobel-díjassal is együtt dolgozott vagy közös tanulmányokat írt velük, ő sosem kapta meg a legnagyobb presztízsű tudományos elismerést.

Pedig fantasztikus képességei voltak: 14 évesen fejezte be a középiskolát, 17 évesen szerezte az első diplomáját, a kémia mellett fizikából is végzettséget szerzett. Ám nemcsak professzori kinevezését akadályozták, sokág doktori címet sem szerezhetett.

Igaz, később ő lett az első nő, akit az amerikai biokémiai és molekuláris biológiai társaság elnökévé választottak. És elsőnek került be egy tekintélyes szakfolyóirat, a Journal of Biological Chemistry szerkesztőbizottságába is.

MRI-kép az emberi agyról

Mildred Cohn az atomok, atommagok, molekulák viselkedését tanulmányozta, és ehhez sokszor használta fel a mágneses teret. Ez volt az alapja a későbbi MRI-készülékeknek, amelyek a test belső szöveteiben lejátszódó folyamatokat voltak képesek a magmágneses rezonancia módszerével megfigyelni.

Ha ugyanis a töltéssel rendelkező elemi részecskéket mágneses térbe helyezik, és így gerjesztik őket, majd lekapcsolják a berendezést, akkor például az eredeti állapotukba visszatérő protonok (az atommag pozitív töltésű akotórészei) sugárzást bocsátanak ki. Az egészséges és a beteg szövetek máshogyan reagálnak a mágneses térre, más és más sugárzást produkálnak, ezt használja ki ez a vizsgálati metódus, amely ma már megszokott az orvostudományban.

A protonok befolyásolása elsősorban a hidrogén révén jó vizsgálati módszer, hiszen ennek a vizet is alkotó elemnek az atommagja csak egyetlen protonból áll. Márpedig az emberi test 70 százaléka víz, így a magmágneses rezonanciával gyakorlatilag az emberi test egésze vizsgálható. Mildred Cohn eredetileg nem az MRI kifejlesztésén dolgozott, csak éppen olyan mérőberendezést akart kreálni, amellyel alaposabban vizsgálhatja az általa kutatott részecskéket, molekulákat. Ha nem volt megfelelő műszer, akkor általában maga készített alkalmas készüléket. Ezt a tehetségét valószínűleg apjától örökölte, aki szabóként dolgozott, de olyan gépet fabrikált, amely a szövetek vágását tette pontosabbá.  

A biokémikus professzor például az enzimek és más fehérjék testbeli viselkedését is tanulmányozta. Legfontosabb eredményei közé azonban a sejtek energiallátását biztosító ATP-molekulák vizsgálata tartozik.