Két Google-keresésből már teát is főzhetnénk
Két Google-kereséssel annyi szén-dioxidot szabadítunk fel, amennyi egy teáskannányi víz felforralásához szükséges, állítja a Harvard Egyetem egyik fizikusa. A tizenöt grammnyi CO2-kibocsátás mögött az az árammennyiség áll, amivel a szerverek és saját számítógépeink működnek a keresés időtartama alatt.
Dr. Alex Wissner-Gross, a Harvard fizikusának becslései szerint amikor megnézünk egy egyszerűbb felépítésű weboldalt, akkor vizsgálódásunk minden másodpercében 0,02 gramm szén-dioxidot szabadítunk fel, míg a bonyolultabb, videókat is tartalmazó oldalak másodpercként akár 0,2 grammot is "kibocsáthatnak".
Wissner-Gross szerint a Google egyedi felépítése miatt - kérdéseink több szerverhez is eljutnak, de a leggyorsabban visszaérkező keresési találatokat olvassuk csupán - sokkal nagyobb széndioxid-kibocsátást tudhat magáénak, mint a többi keresőoldal. Szerinte a Google adatközpontjainak működtetése roppantul energiaigényes, így jelentős hatása van a környezetre is. Hiába hatékony a Google, ha elsődleges céljuk a keresések gyorsítása, ehhez pedig energiaigényes extra kapacitást is igénybe vesznek, állítja a fizikus, aki hangsúlyozza: a számítógépes hálózatokat végeredményben főként fosszilis tüzelőanyagok égetésével működtetjük.
A brit carbonfootprint.com weboldal szerint egy Google-keresés 1 és 10 grammnyi széndioxidot szabadít fel. A Google ezt tagadja: véleményük szerint egy keresés CO2-kibocsátása hozzávetőlegesen 0,2 gramm.
Időközben kiderült, hogy a harvardi fizikusnak tulajdonított mondatok valójában nem tőle származnak, a hibát a londoni The Times szerkesztősége követte el.