Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2008. december. 19. 10:42
MTI
Utolsó frissítés: 2008. december. 19. 11:31
Tech
Parancsra legtöbben vállalják a bántalmazást
Először ismételték meg közel félévszázad után kaliforniai kutatók Stanley Milgram 1961-es híres kísérletét arról, utasításra bántalmazza-e tovább az önkéntes alany kísérletben résztvevő társát, amikor úgy tudja, annak komoly fájdalmakat okoz beavatkozás. Vannak dolgok, melyek nem változnak - állapították meg kísérleti pszichológusok.
Az önkéntesek hetven százaléka folytatta az elektromos árammal való sokkolást kísérletben résztvevő társán - pontosabban azt hitte, hogy sokkolja - akkor is, amikor az jelezte, hogy nagyon fáj - közölte Jerry Burger, a Santa Clara Egyetem munkatársa.
Burger a Yale Egyetemen tevékenykedő Stanley Milgram 1961-ben publikált, mára klasszikussá vált kísérletét ismételte meg enyhített változatban. Az eredeti vizsgálatban az önkéntes résztvevők egy része "vizsgázót" alakított, a be nem avatott másik csoportnak pedig az volt a feladata, hogy a kísérletvezető jelenlétében a másik szobában tartózkodó válaszadó minden egyes rossz döntését egyre nagyobb áramütéssel büntesse meg.
Milgram úgy találta, hogy az alanyok 82,5 százaléka felszólításra akkor is folytatta a vélt elektromos sokkolást, amikor meghaladták a 150 voltnak megfelelő fájdalomhatárt, sőt, többségük a 450 voltos, az életet veszélyeztető maximumig is elment. A kísérlet eredménye megdöbbentette a szakembereket, az aktív résztvevők pedig erős stresszhatás alá kerültek döntésük és tettük miatt, erőteljesen kritizálták Milgramot mindazért, aminek kitette őket. Etikai okokból ezért mostanáig nem ismételte meg senki a híres vizsgálatot.
Burger módosította a kísérletet annyiban, hogy a fájdalomküszöböt jelentő 150 volt fölött nem engedte a sokkolás "végrehajtását", tehát egyetlen résztvevőnek sem kellett azzal szembenéznie, hogy az áram bekapcsolásával megölheti a másik szobában tartózkodó embert. A kísérletben 29 férfi és 41 nő vett részt önkéntesen. Burger azt nézte, hányan alkalmaznának újabb sokkot, amikor a kísérletvezető erre felszólítást ad, ám azután leállította őket, nem engedte, hogy megtegyék.
A mostani kísérletben a résztvevők 70 százaléka akart 150 voltnál nagyobb sokkot alkalmazni. A vizsgálat egy pontján ezúttal bevittek egy újabb önkéntest is, aki a másik előtt kijelentette, hogy ő nem hajlandó ezt megtenni. Példája dacára a résztvevők 63 százaléka továbbra is alkalmazta volna a 150 volt fölötti sokkolást. "Meglepő volt és kiábrándító" - mondta Burger.
Burger nem talált életkortól függő különbséget az önkéntesek viselkedésében: 20 és 81 év között azonos eredmény született az amerikai átlagnépességet pontosan reprezentáló önkéntesek körében.
Az American Psychologist című szaklapban megjelent tanulmány szerzője hozzátette: "óvatosan lehet csak átvinni a laboratóriumi kísérletek eredményeit az olyan összetett társadalmi viselkedésre, mint például a népirtás".
Burger a Yale Egyetemen tevékenykedő Stanley Milgram 1961-ben publikált, mára klasszikussá vált kísérletét ismételte meg enyhített változatban. Az eredeti vizsgálatban az önkéntes résztvevők egy része "vizsgázót" alakított, a be nem avatott másik csoportnak pedig az volt a feladata, hogy a kísérletvezető jelenlétében a másik szobában tartózkodó válaszadó minden egyes rossz döntését egyre nagyobb áramütéssel büntesse meg.
Milgram úgy találta, hogy az alanyok 82,5 százaléka felszólításra akkor is folytatta a vélt elektromos sokkolást, amikor meghaladták a 150 voltnak megfelelő fájdalomhatárt, sőt, többségük a 450 voltos, az életet veszélyeztető maximumig is elment. A kísérlet eredménye megdöbbentette a szakembereket, az aktív résztvevők pedig erős stresszhatás alá kerültek döntésük és tettük miatt, erőteljesen kritizálták Milgramot mindazért, aminek kitette őket. Etikai okokból ezért mostanáig nem ismételte meg senki a híres vizsgálatot.
Burger módosította a kísérletet annyiban, hogy a fájdalomküszöböt jelentő 150 volt fölött nem engedte a sokkolás "végrehajtását", tehát egyetlen résztvevőnek sem kellett azzal szembenéznie, hogy az áram bekapcsolásával megölheti a másik szobában tartózkodó embert. A kísérletben 29 férfi és 41 nő vett részt önkéntesen. Burger azt nézte, hányan alkalmaznának újabb sokkot, amikor a kísérletvezető erre felszólítást ad, ám azután leállította őket, nem engedte, hogy megtegyék.
A mostani kísérletben a résztvevők 70 százaléka akart 150 voltnál nagyobb sokkot alkalmazni. A vizsgálat egy pontján ezúttal bevittek egy újabb önkéntest is, aki a másik előtt kijelentette, hogy ő nem hajlandó ezt megtenni. Példája dacára a résztvevők 63 százaléka továbbra is alkalmazta volna a 150 volt fölötti sokkolást. "Meglepő volt és kiábrándító" - mondta Burger.
Burger nem talált életkortól függő különbséget az önkéntesek viselkedésében: 20 és 81 év között azonos eredmény született az amerikai átlagnépességet pontosan reprezentáló önkéntesek körében.
Az American Psychologist című szaklapban megjelent tanulmány szerzője hozzátette: "óvatosan lehet csak átvinni a laboratóriumi kísérletek eredményeit az olyan összetett társadalmi viselkedésre, mint például a népirtás".
