Sarkozyék internet-csomagja elsőre elég átgondolatlannak tűnik, bár lehet, hogy az elnök pénteki beszéde majd tisztázza a helyzetet. Mit tudunk most?

A tervezet legfontosabb eleme szerint a szerzői jogokat megsértő letöltéseket folytató felhasználókat harmadik figyelmeztetés után lekapcsolják az internetről. Itt merül fel az első kézenfekvő kérdés: de kik? Az elképzelés szerint létrehoznának egy külön szervezetet, amely csak azzal foglalkozna, hogy az adatfolyamokat ellenőrzi, és kiszűri ezekből a „rosszindulatú" letöltéseket. Ilyenkor persze a francia állampolgárban is jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mennyibe fog ez neki kerülni. Valószínűleg sokba, és a kultúra védelme, amellyel Sarkozy úr érvel, senkit sem hat meg, ha nincs alátámasztva egyértelmű bizonyítékokkal. Mi nem szeretnénk ebben állást foglalni, de az kétségtelenül tény, hogy a szerzői jogot védő szervezetek által készpénznek vett elképzelés, miszerint a letöltések károsítják a zenészeket, jelenleg is parázs vita tárgya a szakmai körökben.

Mielőtt visszatérnénk a többi aggasztó dilemmára, nézzük meg, mit ajánl a drákói szigorért cserébe Sarkozy. A francia tartalomszolgáltatók beleegyeznek, hogy az archívumukban lévő francia nyelvű tartalmakat DRM - azaz másolásvédelem - nélkül letölthetővé teszik. Ez nagyszerű, hiszen a DRM mentes dalokat a megvásárlás után sokkal egyszerűbben használhatjuk, mint a másolásvédetteket. Tetszőleges programmal, tetszőleges lejátszón, tetszőleges gépen hallgathatjuk megvásárolt dalainkat, korlátok nélkül. De az is lehet, hogy ezzel arra céloznak, hogy ingyen tölthetünk majd le dalokat, de akkor is kérdéses, hogy hány tartalomszolgáltató egyezett ebbe bele, és mit jelent az, hogy archív. A Daft Punk albumok tuti nem lesznek ingyenesek, sőt még a Piaf-lemezek sem, tehát az „archivitás” fogalma valószínűleg megegyezik majd a közértben kapható DVD-s kosár kínálatával: általában förtelmes, vagy lejárt szerzői jogú tartalmak. Az meg végképp a „na és?" kategóriába tartozik, hogy ezek a letöltések nem lesznek másolásvédettek; hát még szép! Mit kínál még Sarkozy a torrentezés kiiktatásáért cserébe? Sikerült elérnie, hogy a filmekből készült DVD-k ne hét és fél, hanem már hat hónappal a bemutatás után kaphatók lehessenek a boltokban. Ez valóban nagyszerű, micsoda alku!

A legfontosabb kérdés azonban az, hogy hogyan, és főként milyen jogon lehet ellenőrizni az adatforgalmat. Elvileg mélyreható adatelemzést végeznek majd, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy folyamatosan monitorozzák a „gyanúsított" internetforgalmát. Kár volna úgy tenni, mintha nem tudnánk, hogy ma már bármelyik bűnüldöző szerv (vagy rosszindulatú behatoló) képes lehet arra, hogy a számítógépünk bármelyik adatát megtekintse, úgy, hogy észre sem vesszük. Ha azonban nem követtünk el bűncselekményt, akkor eddig abban a hiszemben élhettünk, hogy a mi gépünkön állami meghatalmazással senki sem böngészget, és ha véletlenül igen, akkor is csak a mi biztonságunk érdekében. Innentől kezdve azonban az összes torrentező gyakorlatilag a bűnöző kategóriába kerül, és bármikor hozzáférhetnek a letöltési adatfolyamához, ami bizony könnyen tartalmazhat személyes adatokat is.

Tehát a kérdésben a polgárok alapvető adatvédelmi jogai, valamint a tartalomkészítők és gyártók szintén alapvető szerzői jogai feszülnek egymásnak. A gond az, hogy Sarkozy láthatóan eléggé jól betanulta az utóbbi oldal érdekeinek retorikáját, de saját választópolgárainak személyes jogaival nem nagyon törődik. Nagyon várjuk a frappáns választ arra, hogy mennyire fair az a rendszer, amelyben mindenkit megfigyelnek kevesek bűnösségének bizonyítására. Ezért is nagyon érdekes, hogy technikailag hogyan kivitelezik a megfigyelést, és hogy hogyan választják ki azokat, akiket komoly vizsgálat alá vesznek. Ugyanis az összes francia internetező forgalmának figyelése hihetetlen erőforrásokat igényelne - nincs kizárva, hogy ez a cél, és már meg is van a kivitelező - de a józan ész azt diktálja, hogy csak a kiugróan sokat letöltőket kössék le a netről. Ez azonban egy újabb kérdést vet fel: vajon mennyi az a sok? És ha valaki ki is találja, hogy mondjuk napi egy gigabájt az már bűn, akkor hol maradnak az elvek? Azon kívül, hogy eltérő számú szerzői jogot sért meg, elvi szempontból miben különbözik az, aki heti két filmet, és az, aki napi négy filmet tölt le?

A másik, amibe Sarkozy-ék bizonyára nem gondoltak bele, vajon mit lépnek a letöltők és a torrentsite-okat működtető programozók. A proxy szerverek és a különböző kódolási technikák bevezetésével a torrent-rendszert időről-időre el lehet majd bújtatni, és kezdődhet az internet rendőrség és a torrentezők macska-egér harca. Vannak tippjeink, hogy ki fog nyerni. De ezek csak a most ismert technológiák, lehet, hogy valakinek ott lapul a zsebében a következő fájlmegosztó generáció, amelyet végképp nem lehet majd ellenőrizni. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy mire lehet képes több millió elkeseredett internetfelhasználó néhány hacker vezetésével... Nem akarunk rossz ötleteket adni, de a hagyományos sztrájk nemek után könnyen lehet, hogy Sarkozy megismerkedik majd a cyber-sztrájk fogalmával is.