A „robot” szót Karel Capek használta először a R.U.R. című korai sci-fijében, és az engedelmesen gürcölő, majd váratlanul az ember ellen forduló okos gépek sokáig a műfaj egyik legkedvesebb toposzát képviselték. A téma később lekerült a napirendről, ma már nem félünk a robotok támadásától. Pedig indokolt volna: a robotok ugyanis valóban ott vannak mindenütt, és egy részük tényleg azon buzgólkodik, hogy pokollá tegye az életünket. Hiszem, ha látom – mondhatnánk, ám e fura lények láthatatlanok, mivel az internet virtuális terébe fészkelték be magukat. A nevük decensen botra rövidült: olyan programok ők, amelyek automatizált feladatokat hajtanak végre a világháló különböző szegmenseiben. Nem egyformán kártékonyak, de olykor még a legjámborabb is képes arra, hogy borsot törjön az orrunk alá.

Szemetelő botok
Kezdjük a műfaj legagresszívebb képviselőivel, a spambotokkal. Ezek olyan programok, amelyek a honlapokat, blogokat, fórumokat, hírcsoportokat átfésülve e-mail címeket gyűjtenek a spammerek számára. Ha meglátnak egy kukacot, egy piranja fürgeségével támadnak. Gyorsaságukat egy kísérletben tesztelték: chaten közzétettek @ karaktert tartalmazó címeket, és kilenc perc múlva már meg is érkezett az egyik ilyen címre az első kéretlen reklámlevél!
A smapbotok ellen többfajta védekezési mód is van, de – némely dezodorokkal ellentétben – egyik sem nyújt száz százalékos védelmet. A legegyszerűbb technika az e-mail cím olyasfajta megváltoztatása, hogy egy ember számára még értelmes maradjon, de egy (ro)bot  ne tudja értelmezni. Tehát például a smapbotok számára oly étvágygerjesztő @ helyett mondjuk azt írjuk: felhasznalonev(kukac)tartomanynev.hu. Sajnos a korszerűbb címgyűjtő programok már nem ilyen ostobák, ennyire könnyen azért nem lehet túljárni az eszükön.
Jóval professzionálisabb védelmet kínál a CAPTCHA technológián alapuló módszer. A név betűszó, az angol completely automated public Turing test to tell computers and humans apart (automatikus Turing-teszt az ember és számítógép megkülönböztetésére) kifejezésből származik. Lényege, hogy az  e-mail adatlaphoz, internetes szolgáltatáshoz stb. történő hozzáférés előfeltételeként a felhasználónak fel kell ismerni egy képbe rejtett, némiképp eltorzított karaktersort (nézzék csak meg a Techline cikkek alatti „új hozzászólás” dobozt!).

Látja? Nem látja? Na, látja – így működik a CAPTCHA védelmi technológia

Valószínűleg mindannyian találkoztunk már ezzel a védelmi technikával: nemcsak a spamek ellen használják őket, hanem például olyan szolgáltatások megvédésére is, amelyet a konkurencia egy ügyes bot bevetésével túlterhelhet és hozzáférhetetlenné tehet. Az eltorzított szöveg felismerése az emberi felhasználó számára nem okoz gondot, viszont a smapbotok többségének beletörik a bicskája. Persze nem mindegyiknek: ma már léteznek karakterfelismerő képességekkel rendelkező botok is, és ha minden kötél szakad, az erőszakos  spammer a bot mellé felvehet egy hús-vér alkalmazottat is, aki a program jelzése alapján a problémás esetekben megfejti a jelszót.
A smapbotok elleni védekezésnek van még két érdekes formája: az eldobható email-cím és a spammérgezés. Az eldobható cím néhány órára vagy néhány napra szól, és azután automatikusan használhatatlanná válik, vagyis a spambot hiába gyűjti be, később nem veheti hasznát -- igaz, mi se, vagyis ha később valami fontos levél érkezne erre a címre, annak sajnos annyi.
A másik módszer, a spammérgezés lényege, hogy oldalunkon a valódiak mellett hamis címeket is elhelyezünk, ezáltal jelentősen lerontjuk a smapbot által felépített adatbázis megbízhatóságát – ez komoly bosszúságot, és akár anyagi veszteséget is okozhat a spammereknek. A hamis cím generálását végezhetjük kézzel, de alkalmazhatunk erre a célra botokat is: ez esetben a karosszékünkben hátradőlve élvezhetjük a robotok háborúját. Ennek a technikának az egyik élharcosa a SpamPoioson nevű weboldalrendszer, amely állandóan változó internetcímek alkalmazásával csalja tévútra a spambotot, a végállomáson pedig irdatlan mennyiségű hamis email-címmel tömi meg a puttonyát. Létezik magyar változata is, a http://hungarian.spampoison.com címen: ha belinkeljük oldalunkra, eltölthet bennünket az a jó érzés, hogy mi is megtettük a magunkét a spamek elleni harcban.

Az alma másik fele mérgezett, de erre csak az elfogyasztása után jön rá a spambot

A botok következő csoportját a chatbotok, magyarul csevegő robotok alkotják. Alapjában véve nem gonoszak, de könnyen rosszra csábíthatók. Minden chatbotok ősanyja, az Elisa eredetileg a Rogers-féle, humanisztikus pszichológiai terápia kifigurázására készült. (A módszer lényege –elnézést a szakemberektől a durva leegyszerűsítésért –, hogy a terapeuta soha nem foglal állást, hanem megértő, elfogadó pozícióba helyezkedik, és óvatos kérdéseivel terelgeti a beteget a gyógyulás felé vezető hosszú úton.) Elisa azzal az együgyű technikával dolgozott, hogy a beszélgetőtárs szövegéből kiragadott egy szót, és visszakérdezett rá. Ez a módszer azonban olyan hatékonynak bizonyult, hogy egyszer állítólag még az alkotó, Joseph Weisenbaum titkárnőjét is rajtakapták, amint könnyben úszó szemmel panaszkodik a programnak.
Elisát számos csevegő program követte: a modernebbek már nem egyszerű nyelvi klisék, hanem bonyolult heurisztikus beszélgetési szabályok alapján fogalmazzák meg kérdéseiket és válaszaikat. Ilyen például az A.L.I.C.E, amely többször is elnyerte a csevegő programok Oscarját, a Loebner-díjat, vagy az ugyancsak Loebner-díjas ELLA, amelyik kellemetesen cseveg  irodalomról, zenéről és földrajzról, vicceket mond, társasjátékokat játszik, egyszóval olyan, mint egy tökéletes gésa. (Érdekes különben, hogy a csevegő programok feltűnően nagy százaléka visel női nevet – vajon miért?...)

Szájból szájba
A chatbotok jól használhatók a nyelvészeti és AI-kutatásokban, de vannak gyakorlati alkalmazásaik is: ezek között nemes és nemtelen egyaránt akad. Egy holland egyetemen például dohányzásról leszoktató beszélgető programot fejlesztettek ki, de létezik olyan csevegőprogram is, amely az egészséges életmód előnyeiről győzködi az oldal látogatóit. Ezek a karitatív tevékenységet végző botok nem álcázzák magukat embereknek, ellentétben azokkal a társaikkal, akik csevegőszobákban vadásznak beszélgetőtársakra, és reklámszövegekkel tömik tele a fejüket, vagy személyes információkat próbálnak kicsiklandozni belőlük. Itt van azután az egyik legújabb mutáció: cybertwin, azaz a kiberiker, aki megismerve személyiségünk néhány, általa fontosnak vélt jegyét, bármikor átveszi szerepünket a net beszélgetős szegleteiben (további részletek Cybertwin című cikkünkben).
Végül említsük meg a chatbotok családjának legfeketébb bárányát: Jenny18-t, a szexbotot. Eliza nagyi elfajzott unokája -- egyébként tényleg az Eliza program egy módosulása – begerjedt tinit alakít: ha valamelyik chatszobában a második mondat után ajánlatot tesz, ne dőljünk be neki.

Mintha valóban Alice-szel beszélgetnénk

Okoska botocska
Az interneten a fentieken kívül persze még sokfajta bot sertepertél. Elterjedtek az IRC botok: ezek olyan automatizált kliensek, amelyeken folyamatosan a csatornában tartózkodnak, és különböző funkciókat látnak el, például védik a csatornát, információt szolgáltatnak, segítséget nyújtanak, statisztikákat készítenek stb. Elvileg ártalmatlan jószágok, de léteznek rosszindulatú változataik is, például a warbotok, amelyek egy csatorna fölötti teljes hatalomátvétel eszközeiként szolgálnak.
A botok a játékból is kiveszik a részüket. Van, ahol a kilépő játékos helyébe ugranak be, hogy a többi résztvevő játékélménye ne sérüljön, másutt viszont csalni segítenek: illegálisan javítják a játékteljesítményt. A World of Warcraftban például korábban elég közkedvelt volt a WOWsharp nevű bot – a népszerűsége addig tartott, amíg a Blizzard ki nem fejlesztett a levadászására egy ellen-botot, és a keserves öldöklésekkel megszerzett account törlésével büntette mindazokat, akiket rajtakapott a bot használatán.
A botok tehát játszanak, beszélgetnek, szexelnek, leveleznek; ma még velünk, de nyilván csak idő kérdése, hogy egymással is. Nemsokára talán teljesen fölöslegesek leszünk az interneten – akkor azután nézhetünk majd új játszótér után.