© sxc.hu

A fenyők úgy szabadulnak meg a termésükre "szakosodott" rágcsálóktól, hogy előre nem látható időpontban nagy termést hoznak, máskor szinte semmit, s ezzel kiéheztetik, megritkítják a kártevőket, akik nem képesek a rekordtermés idején minden magot megenni.

A mókusok viszont jóval előre megérzik, hogy milyen lesz a fenyőmagtermés, és amikor szokatlanul jó termés várható, hónapokkal a "betakarítás" előtt még egy fészekalja csemetét szülnek. Andrew McAdam és kollégái a Michigani Állami Egyetemen 20 éven át figyelték a kanadai Yukon tartomány erdőségeiben élő mókusok szokásait és a Science amerikai tudományos folyóiratban összegezték tapasztalataikat.

Megfigyelésük szerint az itteni mókusok szinte kizárólag lucfenyőmagon élnek, amit még éretlenül kirágnak a tobozokból. A fenyőknek ezért errefelé a mókusok a legveszélyesebb ellenségei. Ha elszaporodnak a mókusok, nem tudnak utódokat hozni a fenyők. A kutatók mogyoróvajjal csapdába csalták és megjelölték a mókusokat, majd időről időre ismét befogták őket, hogy ellenőrizzék, vemhesek-e. Azt is feljegyezték, hogy mennyi toboz volt a fenyőkön. Volt olyan év, hogy egy lucfenyőn mindössze 10 tobozt találtak, máskor meg 500-at.

McAdams csapata arra lett figyelmes, hogy a mókusok általában januárban párzanak és márciusban szülik meg kicsinyeiket, de jó évjárat esetén jóval a toboztermés előtt még egy fészekalja utódot szülnek. Ezzel tulajdonképpen kijátsszák a fák védekező stratégiáját. Egyelőre rejtély, hogy a mókusok hogyan képesek előre "megjósolni", milyen termés lesz. A kutatók arra gondolnak, hogy ha megrágják a rügyeket, megérezhetik, melyikből fejlődik új ág és melyikből toboz, s ez alapján sejthetik, hogy milyen lesz a termés olvasható a New Scientist angol tudományos folyóiratban.