2006. november. 08. 18:16 MTI Utolsó frissítés: 2006. november. 08. 18:16 Tech

A jövőből befolyásolható a múlt?

Egy amerikai fizikus érdekes kísérletével el lehetne dönteni, hogy lehetséges-e a "retro-kauzalitás" - az okot időben megelőző okozat -, vagy másképp fogalmazva lehetséges-e egy időben később bekövetkező eseménnyel befolyásolni egy korábbi esemény kimenetelét.

Megvalósulhat az időutazás?
© sxc.hu
Ha sikerül megcsinálni a kísérletet és az pozitív eredménnyel zárul, alapjaiban borítja fel a jelenlegi világképet, aminek hallgatólagos alapszabálya, hogy az okok időben mindig megelőzik a következményeket. A modern fizika nem támaszkodik ugyan erre a feltételre, de eddig még senkinek sem sikerült kísérletileg igazolnia, hogy az ellenkezője is előfordulhat.

John Cramer (University of Washington, Seattle, USA) az Amerikai Tudományfejlesztő Társaság (American Association for the Advancement of Science) júniusi összejövetelén olyan kvantummechanikai kísérletet javasolt, amivel üzenetet lehetne küldeni a múltba, igaz egyelőre csak néhány milliomod másodpercnyire.

A The New Scientist angol tudományos folyóirat Cramer javaslata kapcsán körüljárta a modern fizika idővel kapcsolatos kételyeit.

Newton mozgásegyenletei szimmetrikusak az idő szempontjából nézve, tehát az időnek nincs kitüntetett iránya. David Miller (University of Sydney, Ausztrália) szerint a relativitáselmélet világegyetem-blokk képében a múlt és a jövő nem különbözik egymástól, semmi sem indokolja benne, hogy az okok ne származhassanak a jövőből.

Az 1920-as években megszületett kvantummechanika szempontjából még kevesebb jelentősége van a részecskék és az események sorrendiségének. Richard Feynman Nobel-díjas fizikus a 40-es években felvetette, hogy az antianyag csak annyiban különbözik a szokásos anyagtól, hogy az antianyag részecskéi az időben visszafelé haladnak. Feynman mentorával, John Wheeler-rel (Princeton University) kidolgozott egy elektrodinamikai elméletet, ahol időben előre-hátra haladhattak a hullámok.

John Cramer a 80-as években másokhoz hasonlóan próbálta a való világgal kapcsolatba hozni a kvantummechanika elvont matematikáját, és kidolgozta a kvantummechanika "tranzakciós értelmezését". Eszerint a részecskék úgy hatnak egymásra, hogy időben előre illetve visszafelé haladó hullámokat küldenek és fogadnak.

Cramer az 1990-es évek végén Ausztriában, az innsbrucki egyetemen dolgozott Anton Zeilinger laboratóriumában, és javasolt kísérletének alapötlete is innen származik.

A kísérletnek már az elképzelése is komoly vitákat váltott ki fizikus körökben, hiszen a megtervezett készülékkel - ha csupán a fotonok szintjén is - lehetségessé válna a fénysebességnél gyorsabb információátvitel - olvasható a The New Scientist című folyóirat honlapján.

Hirdetés