A bejelentést a vezérlőteremben óriási üdvrivalgás követte. A manőver a Földtől 133 millió kilométerre sikeresen zajlott le. Az űreszközt január 12-indították a floridai Cape Canaveral Kennedy űrközpontból, és a Deep Impacr 431 millió kilométer kozmikus út megtétele után érkezett meg az alig valamivel 6 kilométernél nagyobb égitesthez.

A tudósok várakozása szerint az ütközés következtében kivágódott anyagminta vizsgálata magyarázatot adhat a Naprendszer keletkezésének a körülményire.

A szakembereknek arról már tudnak, miként fest egy üstökös felszíne, illetve környezete, de arról még nem, hogy a felszín alatt mi lehet. A legelfogadottabb elmélet szerint az üstökösök konzerválták, mintegy mélyhűtötték azokat az anyagokat, amelyek még a Naprendszer kialakulásának idejéből maradtak vissza. Ezek megismerése felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltatna arra nézve, miként született meg szűkebb kozmikus környezetünk.

A Deep Impactbe két egységet építettek be. A Becsapódó (Impactor) nevű modul bevágódik az üstös magjának a felszínébe, miközben az Elrepülő (Flyby) fényképezi a folyamatot, főként az ütközés kiváltotta anyagkicsapódást és a karambol vájta krátert.

A Becsapódó ezzel befejezi küldetését, az Elrepülő pedig folytatja űrutazását, és ha jó erőben marad, elképzelhető, hogy meghosszabbítják programját, és újabb üstökösökkel találkozik.

A becsapódást egyébként a Földről és a bolygónk körül keringő űrteleszkópokkal, köztük a Hubble-lel, a Spitzerrel vagy a röntgentartományban vizsgálódó Chandrával is nyomon követték.