Az amerikai elnökjelölt üzletemberként több alkalommal is megpróbált nagy bizniszt csinálni a sportból, kevés sikerrel.
Donald Trump rengeteg furcsa dolgot mond és tesz, de ezekben sokszor az a közös, hogy céljuk a magamutogatás. Trump vérbeli üzletembernek mutatja magát, de az, hogy a neve egy épületen vagy egy címlapon szerepeljen, vagy, hogy az emberek róla beszéljenek, prioritást élvezett nála.
Azt, hogy egyébként Trump üzletembernek milyen, a Washington Post 2015-ös cikke mutatja, amely szerint ha egyetlen üzletet sem kötött volna a ’70-es évek vége óta és minden pénzét S&P-részvényalapokba fekteti, legalább 6 milliárd dolláros vagyona lenne. Miközben akkor a gazdasági lapok 4-5 milliárdra becsülték a vagyonát. Jelenleg a Bloomberg szerint nagyjából 6 és fél milliárdos vagyonon ül a republikánus elnökjelölt.
A sport mindenesetre szimbolikus játszótere volt Donald Trump nárcisztikus személyiségének, így most végigvesszük, hogy ezek a befektetései hogyan sikerültek.
Egy tízmilliárd dolláros üzletet bukott be Trump
Az 1980-as évektől kezdve Trump számos alkalommal próbálta meg bevásárolni magát a világ legnagyobb sportligájába, az amerikaifocis NFL-be, ám kísérletei, hogy csapattulajdonos legyen, rendre elbuktak. A legközelebb 1984-ben állt egy vételhez, amikor 50 millió dolláros ajánlatot tett Clint Murchisonnak, a Dallas Cowboys alapítójának és akkori tulajdonosának, ám később elállt az üzlettől. Ennek okairól a New York Timesnak beszélt:
Sajnálom azt a szerencsétlent, aki megveszi majd a Dallas Cowboyst, mert egy vesztes csatába indul el. Ha nyernek, akkor nincs semmi, eddig is nyertek. Ha viszont veszítenek, ami valószínűnek tűnik, mert komoly gondjaik vannak, akkor egy vesztesként fog rá emlékezni a világ.
Trump nem csak a csapat sikerében nem hitt, de abban sem, hogy anyagilag megtérülne ez a befektetés. Nos, ennél nagyobbat aligha tévedhetett volna. A Cowboyst végül Jerry Jones vásárolta meg 1989-ben, akivel három bajnoki címet is nyertek gyors egymásutánban (1992-ben, 1993-ban és 1995-ben), a veszteséges franchise pedig jelenleg 11 milliárd dollárt ér (ez három milliárd dollárral több, mint bármelyik másik NFL-csapat).
Az Amerika Csapatának is becézett Dallas Cowboys nem, de a frissen alapított United States Football League (USFL) felvillantotta a dollárjeleket Trump szeme előtt. New York-i lévén egyértelmű volt, hogy a helyi csapat, a New Jersey Generals lenne a legjobb választás Trump számára, ráadásul kapóra jött neki, hogy a tulajdonos, J. Walter Duncan oklahomai üzletember a háta közepére sem kívánta azt a több mint 2000 kilométer hosszú repülőutat, amit azért kellett megtennie minden héten, hogy lássa játszani a csapatát. Trump végül 9 millió dollárért vásárolta meg a Generalst Duncantől és egyből munkához is látott.
A profi ligával ugyan nehéz volt felvenni a versenyt, de olyan fizetéseket adtak a játékosoknak, amivel rávették az egyetemről kikerülő sztárokat, hogy inkább az USFL-t válasszák az NFL helyett. Ennek volt köszönhető, hogy itt kezdte meg pályafutását a posztumusz Hírességek Csarnokába beválasztott Reggie White, a Buffalo Billst négyszer Super Bowlba vezető Jim Kelly, vagy a háromszoros Super Bowl-győztes Steve Young is.
Dixon emellett úgy gondolta, hogy az amerikai futballnak szórakoztatónak kell lennie, az NFL pedig nem volt az, hiszen a játékosokat megbüntették, ha túlzottan örültek egy pontszerzésnek. Azt vallotta, hogy ez nem csak sport, hanem showműsor. Elképzelése sikeresnek bizonyult, habár a játékosoknak kifizetett elképesztő bérek rövid úton a halálát jelentették a ligának, a semmiből tömegek kezdtek el érdeklődni a USFL iránt.
Az 1 dolláros per
Trump azonban nem elégedett meg a másodhegedűs szereppel, nagyratörő tervei voltak. Korábbi célja, hogy NFL-csapat tulajdonosa legyen, nem jött össze egyből, így kerülőúton próbálkozott, és azt akarta kikényszeríteni, hogy az NFL és az USFL összeolvadjon. 1966 már bizonyította, hogy ez nem lehetetlen, akkor az American Football League és a National Football League (AFL és NFL) olvadt össze. Hosszas győzködés után Trump végül rávette a többi tulajdonost, hogy pereljék be az NFL-t, amiért a liga kisajátította magának az őszi TV-közvetítési jogokat, amikor leszerződött a három legnagyobb csatornával, az NBC-vel, a CBS-szel és az ABC-vel, és Trump állítása szerint rávette azokat, hogy a USFL-lel ne kössenek megállapodást. Ekkor hangzott el az azóta híressé vált mondata, amit az ABC Newsnak adott interjúban mondott:
Ha Isten tavaszi sportágnak szánta volna az amerikai futballt, nem teremtette volna meg a baseballt.
A per óriási médiafigyelmet kapott, Trump pedig olyan magabiztos volt, hogy kijelentette, ha a bíróság nem a USFL javára dönt, a New Jersey Generals nem lép pályára a következő szezonban. A tárgyalás 42 napig tartott és ugyan az esküdtszék Trumpéknak adott igazat, biztosan nem ilyen ítéletre számítottak. Az általuk követelt 1,7 milliárd dolláros kártérítés helyett mindössze 1 dollárt kapott a USFL, amit a trösztellenes eljárások értelmében megtripláztak. Az indoklás szerint az irreálisan magas kártérítési összegből – 1,7 milliárd dollárból – azért lett végül nevetségesen alacsony – 3 dollár – a kártérítés díja, mert nem nyert bizonyítást, hogy az USFL pénzügyi nehézségeit az NFL okozta, már csak azért sem, mert az ESPN ősszel is közvetítette volna a bajnokság mérkőzéseit. A pertől remélt hatalmas összeg hiányában a USFL 1986-os szezonja végül el sem indult, hat nappal a tárgyalások befejezése után a liga bedőlt.
Ha nem a foci, akkor majd a kerékpár
Isten lássa lelkét, Trumpot nem törte meg a sikertelen USFL-projekt, új kihívások elé nézett és a ’80-as évek végén egy ennél is furcsább ötletre adta a fejét: névadó és anyagi szponzora lett egy amerikai kerékpáros-körversenynek, a Tour de Trumpnak. Az Egyesült Államok 45. elnökének kalandos története a kerékpársporttal 1987-ben kezdődött. A CBS Sports fiatal riportere, John Tesh ekkor tért haza a Tour de France-ról és egy olyan ötlettel állt Billy Packer, a csatorna akkori sportriportere elé, hogy fontolóra kéne venni egy hasonló verseny elindítását a tengerentúlon. „Soha életemben nem voltam még bicikliversenyen. Azt sem tudom, hogyan kell felpumpálni a kerekeket” – vallotta be Packer, de a fiatal riporter ötlete elültette a bogarat a fülében:
A pokolba is, (New) Jersey-ben vannak hegyek, nekem meg volt néhány befektetésem Atlantic City-ben, így tudtam, hogy az ottani kaszinók talán szponzorálnának egy ilyen versenyt
– mondta Packer a verseny tervezéséről, amelyet eredetileg Tour de Jersey-nek akart elnevezni.
Packer kaszinóról kaszinóra járt az érdekesnek ígérkező ötlettel, de a tulajdonosok rendre elutasították, míg nem a jó szerencse (?) összehozta Donald Trumppal, aki felajánlotta, hogy a verseny főszponzora lesz. A rutinos Packer tudta, hogy a Tour de Jersey névvel nem fog tömegeket az Egyesült Államokba vonzani, így amikor leült Trumppal tárgyalni, meglepő ötlettel állt elő: legyen a verseny neve Tour de Trump. „Amikor ez először elhangzott, majdnem lefordultam a székemről. Azt gondoltam, hogy csak viccel velem, hiszen a média kicsinálna, ha így neveznénk el a versenyt” – emlékezett vissza Trump 1989 májusában, az első Tour de Trump idején. Ez a dilemma viszont nem sokáig gyötörte az üzletembert, húsz másodperc alatt meggondolta magát és „beletörődött”, hogy ez lesz a megfelelő név kereskedelmi szempontból.
Jól indult, majd hamar földbe állt a projekt
Ha Trump neve nem is, a 250 ezer dolláros összdíjazás annál inkább a tengerentúlra csábította a kerékpározás nagyjait, a közönséget azonban sehogy sem sikerült lázba hozni. Még úgy sem, hogy az NBC az 1989-es verseny kezdete előtt riportot forgatott a nem mindennapi sporteseményről. Ebben többek között arról beszélt Trump, hogy szeretné, ha a versenyt a Tour de France-szal emlegetnék egy lapon, illetve, hogy üzletember lévén fontos neki a pénz, de azért támogatja ezt a kezdeményezést, mert szereti a sportot. „Nem a pénzért csinálok dolgokat, hanem mert élvezem őket” – jelentette ki. Az interjúban felmerült az is, hogy a későbbiekben tervezi-e, hogy politikai karrierbe kezdjen:
Nem látom magam előtt, hogy politikus legyek. Azt hiszem, hogy túl nyers vagyok hozzá. Nem szeretek hazudni, egy politikusnál pedig nem mindig jó, ha az igazat mondja
– fejtette ki Donald Trump, miért nem neki való a politikai pálya.
Az alkalmasságáról most döntenek az amerikaiak, az viszont biztos, hogy az első Tour de Trump átütő sikert ért el – így jellemezte legalábbis a Sports Illustrated a versenyt, megjegyezve, hogy „ha el tudsz vonatkoztatni a névtől, anélkül, hogy kihánynád az ebédedet, és ketté tudod választani a sporteseményt és a vele járó terheket (Trumpot), akkor az eredmény egy remek kerékpárverseny”.
Ennek ellenére a Tour de Trump mindössze két versenyt élt meg, 1990-ben a névadó kénytelen volt kiszállni, ugyanis sokasodni kezdtek a kétes ügyei, amik elvonták a figyelmet az eseményről, ez pedig bosszantotta a versenyen induló európai kerékpározókat. Tour DuPont néven még öt évig futott tovább a projekt, ahol többek között olyan világklasszisok indultak el, mint Lance Armstrong vagy Greg LeMond, de az új névadó szponzor megelégedett az ez idő alatt szerzett ismertséggel.
Ha ezek a tervek bejönnek, könnyen lehet, hogy Donald Trump valóban nem kezd politikai karrierbe, így viszont könnyen lehet, hogy 2021 után ismét ő lesz az Egyesült Államok első embere. A választások éjszakáján élőben követjük a legfontosabb eseményeket, tartsanak velünk akkor is.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
