A szeptember vége minden évben felér egy minikarácsonnyal az EA FC (lánykori nevén FIFA) sorozat szerelmeseinek, az Electronic Arts ugyanis ekkor dobja piacra az új játékot. Mi is hatalmas izgalommal vetettük le magunkat a konzol elé, azt remélve, hogy tavaly óta sikerült javítani a hibák egy részét, de csalódottan konstatáltuk:

csodák nincsenek!

Hivatalosan csak pénteken jelenik meg a játék, de aki az úgynevezett Ultimate Editiont vette meg a PS Store-ban, az már hét nappal korábban, szeptember 20-tól elkezdhetett játszani. Hogy ez mennyire éri meg? Az alapjáték 29 990 forintba kerül, az Ultimate Edition pedig 40 999 forintba, de az árukból egy kicsit le tudunk csípni, ha van EA Play előfizetésünk, ez ugyanis 10 százalék kedvezményt jelent a kanadai cég játékaiból.

Az előfizetéssel mindezen felül 10 órányi próbaverzióra is jogosultak vagyunk, így van egy kis időnk eldönteni, hogy megéri-e kiadnunk ennyi pénzt. Szerencsénkre az EA néhány napra alaposan megvágta az előfizetés árát, a 2190-es havidíj helyett most csak 399 forintba kerül, így nagyjából egy dobozos kóla áráért próbáltuk ki az FC 25-öt.

Az aranytojást tojó tyúk, az Ultimate Team

A tesztelést a legtöbbek által használt móddal, az UItimate Teammel kezdtük. Ez az EA FC királyszáma, amely minden évben a legnagyobb bevételt jelenti a cégnek, a játékosok ugyanis töménytelen mennyiségű pénzt elköltenek, hogy a lehető legjobb csapatot rakják össze. Az alapja kicsit hasonlít a ’90-es évek legnagyobb hóbortjához, a kosaraskártya-gyűjtéshez, csak itt nem Michael Jordan, hanem a „Fenomén”, azaz a brazil Ronaldo éri a legtöbbet.

A tendencia idén sem változott, ha valaki versenyben szeretne lenni, akkor érdemes pénzt ölnie a játékba, azon felül is, hogy megveszi, máskülönben nagyon lassú és körülményes a csapatépítés. Mi erre egyelőre nem vállalkoztunk.

A csomagnyitás animációján minden évben finomít egy kicsit az EA, ez idén sem volt másképp. Most annyiban változtattak, hogy a nyitás után egyből megjelenik a legnagyobb értékeléssel rendelkező játékosunk sziluettje, amint egy folyosón sétál. Ha valamire, akkor erre nem lehet soha panasz.

Ahogyan a legújabb kispályás játékmódra, a Rushra sem. Ez kvázi egy 4 a 4 elleni meccs (a kapust ugyanis mindig a csapatkapitány irányítja), ahol 7 percünk van arra, hogy több gólt lőjünk, mint az ellenfél. Ha ez nem sikerül, akkor aranygól dönt a győztes kilétéről.

A Rushban egyedi szabályok vannak:

• bevezették a kék lapot, ami egy egyperces kiállítást jelent,
• a pálya felosztása és ezáltal a lesszabály is hasonló, mint a jégkorongban; két szaggatott vonal három harmadra osztja a játékteret,
• rávezetéses büntető van az ellenfél térfelén lévő szaggatott vonalról.

Mivel négy ember játszik négy ellen, így érdemes összefogni három barátunkkal és úgy pörgetni a Rusht, különben igen hamar idegesítővé tud válni, ha nem passzolnak a társak, vagy folyamatosan lesen állnak. Az Ultimate Team lélekölő játékmódjai, mint a Weekend League vagy a Division Rivals mellett a Rush kellemes kikapcsolódást nyújthat, és nagyon könnyen el lehet tölteni vele néhány órát úgy, hogy az ember észre sem veszi.

Ha már Weekend League! A játékon belül ez az a liga, ahol a legjobbakkal mérhetjük össze az erőnket, így javarészt az itteni jó szereplés reménye motiválja a játékosokat, hogy pénzt öljenek a játékba. A Weekend League elindulásakor még 40 meccset kellett lejátszani egy hétvége alatt, amit az idők során előbb 30-ra, majd később 20-ra csökkentett az EA. Az idei évtől még kevesebb lesz, mostantól ugyanis csak 15 mérkőzésből áll majd, illetve az azt megelőző 5 kvalifikációs meccsből. Ez mindenképp egy felhasználóbarátabb változtatás, a cég vélhetően érzékelte, hogy sokan nem játszották le az összes találkozót.

Nőtt viszont a meccsszám a Division Rivalsben, méghozzá duplájára. Tavaly a gyengébb jutalomért elég volt három, a jobbért pedig hét meccset nyerni, idén viszont ahhoz, hogy a lehető legjobb jutalmat kaphassuk meg csütörtökönként, legalább 15 győzelmet kell aratnunk egy hét leforgása alatt, amibe a Weekend League nem tartozik bele.

De nem oda passzoltam!!!

A meta, azaz, hogy melyik a legjobban működő taktika, évről évre meghatározza a játékmenetet, és ezáltal a játékosok stílusát is. Aki játszott már a korábbi szériákkal, az látott furcsaságokat, mint a negyven méterről érkező beadások, amit a felfutó középső védővel gyakorlatilag mindig be lehetett fejelni, de egy időben az sem volt meglepő, ha egy játékos úgy húzott meg 6-7 cselt egymás után, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Szerzőpárosunk egyik tagja számára, sajnos, idén egyáltalán nincs szükség a cselezésre, két gomb lenyomásával ugyanis olyan tempóváltásra képes a játékosunk, hogy védő legyen a talpán, aki ilyenkor szerelni tud. Vélhetően erre érkezik majd frissítés az EA-től, de kiindulva a korábbi évekből, korántsem biztos, hogy ez javítani fog a játékon. Addig pedig Molnár Gábor, az ország egyik legjobb játékosának videóját hívjuk segítségül, hogy szemléltessük, mit érdemes nagyon begyakorolni:

A passzrendszert még mindig nem sikerült megreformálni, tesztelés közben jó néhányszor elhangzott a „de nem oda passzoltam” felkiáltás, ahogyan a védekezéshez sem nyúltak hozzá érzékelhető módon a készítők.

Összességében tehát elmondható, hogy aki a korábbi években tudott játszani a játékkal, az idén sem lesz elveszve. Az Ultimate Team olyan, mint volt:

drága, rengeteg időt felemészt, és kiidegeli az embert, de nehéz vele leállni, mert egy-egy szépen végigvitt akció, egy nehéz meccsen kiizzadt győzelem, vagy egy jó nyitás minden rossz élményt felülír.

Kellemes meglepetést okozott a karrier mód

Az elmúlt években joggal róhatták fel a klasszikus karrier mód szerelmesei a fejlesztőknek, hogy elhanyagolják a játékmódot. Az EA idén sem törleszti minden adósságát az okkal elégedetlen, de kitartó játékosbázis felé, mégis ez az első FIFA/EA FC játék évek óta, amelyet érdemes annak is megvennie, aki kedvenc csapata menedzselésébe szeretné beleölni a játékórákat.

Pedig kevés a forradalmi újítás, viszont sok olyan apróság érkezett a játékba, amely az egészet élvezhetőbbé teszi. Ilyen például, hogy választhatunk „klasszikus” és „szimuláció” játékmenet között – a két beállítás a pályán lévő játékosok mozgását, gyorsulását, ügyességét befolyásolja, utóbbi célja, hogy életszerűbbé tegye a meccseket. Ezzel azoknak a kedvében próbálnak járni, akiknek élvezetesebb egy idegenben kiizzadt 0–0 a városi rivális ellen, mint az elmúlt évek játékaira jellemző sorozatos 10-12 gólos meccsek.

Továbbra is lehetőségünk van finomhangolni ugyanezeket a beállításokat, de azzal az aprósággal, hogy egy kész csomagot tár elénk az EA, megkímél minket attól, hogy magunknak kelljen kitapasztalni, hogyan lesz a legélvezhetőbb a játék. Az pedig csak a fejlesztő ismeretében meglepő, hogy néhány a játékba ölt óra után úgy tűnik, nagyjából el is találták a beállításokat, tényleg megszaporodtak az 1-2 gólos meccsek a „szimuláció” játékmenetet választva, és a játékosok viselkedése is realisztikusabb lett.

Az új taktikai rendszer is kiválóan illeszkedik a karrier módba. Bár névlegesen kevesebb a játékosok mozgástere, így például már nem tehetjük meg, hogy 5 év alatt verhetetlen középhátvédpárost nevelünk Mbappéból és Ádám Martinból, de cserébe a játékosok mozgása a pályán valóban érdemben változik annak függvényében, hogy milyen szerepkört osztottunk rájuk. Jobbhátvédünk így végre tényleg a középpálya közepére húzódva segíti a támadásépítést, ha ezt kérjük tőle, és a kapusok is hajlandóak egy-egy előreívelt labdánál kitámolyogni a tizenhatos területéről.

Nagy húzás volt az EA-től az új kispályás játékmódot, a Rusht az ifiakadémiai rendszer részeként integrálni a karrier módba. Az utánpótlásképzés eddig egy gyenge böngészős játékra hasonlított, most végre tényleg kipróbálhatjuk tehetséges fiataljainkat, mielőtt a felnőtt keretbe hívnánk őket.

Sok további apróság teszi élvezhetőbbé a menedzserkarriert – visszakaptuk a meccsek előtti felvezetőket, ha szeretnénk, figyelmen kívül hagyhatjuk a klub elvárásait vagy kitilthatjuk magunkat az átigazolási piacról. Ráadásul a játszható csapatok körét végre a női ligákkal is kibővítették, ami valószínűleg legfeljebb 3 munkaórába telhetett a fejlesztőknek.

A játékos karrier idén viszont a tavalyi ráncfelvarrás után kevesebb újítást kapott. Az egyetlen említésre méltó extra az előző kiadáshoz képest, hogy néhány legendát is játszhatóvá tettek ebben a játékmódban is.

Megéri megvenni a játékot?

Minden évben visszaköszönő kérdés, hogy minek fizessünk újra és újra egy olyan játékért, amin gyakorlatilag alig változtatnak. Eddig jobbára annak érte meg beruházni az új szériára, aki az Ultimate Team mód rajongója, ezt ugyanis csak így lehet játszani, most viszont végre kaptunk egy olyan karrier módot, amiért megéri kinyitni a pénztárcánkat. Aki az utóbbiért venné meg az EA FC-t, annak az alap verziót javasoljuk, az Ultimate Edition ugyanis nem ad hozzá semmit a karrier módhoz, aki viszont az Ultimate Teamre se sajnálja az idejét, annak a drágább verzió nyújtotta plusz, nevezetesen a 4600 FC pont (amiből csomagokat lehet nyitni), kifizetődőbb.

Összegezzünk!

• Balizs Benedek: 10/5
• Mészáros Márton: 10/7