Nagyon fog hiányozni Szoboszlai Dominik az Európa-bajnokságon, de Marco Rossi csapata épp idén mutatta be több alkalommal, hogy nélküle is képes meggyőző teljesítményre. A fogadóirodák szerint a magyar válogatott a mezőny leggyengébb csapata, pedig sokkal erősebb és kiegyensúlyozottabb a keret, mint 2016-ban.
Marco Rossi szövetségi kapitány kedden véglegesítette a jövő héten induló foci-Európa-bajnokságra készülő keret névsorát, amiben túl nagy meglepetések nincsenek, már ha nem tekintjük annak, hogy az RB Leipzigben decemberi szerződéskötése óta sérülés miatt még egy percet sem játszó Szoboszlai Dominik tényleg nem került be a végleges keretbe.
Talán élő ember nem gondolta volna, hogy lesz mostanában olyan focistánk, akit ennyire fontosnak érzünk. Az elmúlt húsz évben még a legsikeresebb magyar játékosok hiánya sem tűnt akkora katasztrófának, mint most a húszéves középpályásé. (Nem is volt persze ekkora tétje a szereplésüknek.) De találták már magukat szembe hasonlóval más válogatottak és klubok is, így ahelyett, hogy előre siratnánk az Eb-t, érdemes kicsit megnézni, mi maradt nekünk Szoboszlai nélkül.
Az érdekes helyzet az, hogy Szoboszlai Dominik a válogatott utolsó 16 meccséből nyolc meccsen lépett pályára. Az ő nyolc meccsén tíz pontot szereztünk, a másik nyolcon pedig 17-et. Ez persze véletlenül sem azt jelenti, hogy még jól is jártunk a fiatal játékos sérülésével, hanem azt, hogy a magyar válogatott kerete kifejezetten stabil, és képes jó játékra a tízes számú mez viselője nélkül is, ezt pedig nem csak a nagyobb csapatok által azért általában félgőzzel lehozott Nemzetek Ligájában derült ki, hanem a világbajnoki selejtezőn is Lengyelország ellen.
Az sajnos még kevésbé meglepetés, hogy Kalmár Zsolt sem kerettag: a DAC játékosa még az Andorra elleni selejtezőn sérült le nagyon csúnyán, és nem csak az Eb-t, hanem valószínűleg az őszt is ki kell hagynia a bokája miatt. Kalmárt idén az egész szlovák bajnokság legjobb játékosának választották úgy is, hogy a szezon végét már csak lábadozással töltötte. Szintén sérülés miatt nem léphet pályára a balszélső Hangya Szilveszter, aki kis túlzással az egyetlen játékosunk erre a posztra. Van még két sérültünk, ők Ciprus ellen nem játszanak pénteken barátságos meccset, de Rossi szerint az Eb-szereplésük nincs veszélyben: Nagy Ádám és Gazdag Dániel.
A panaszkodás után jöjjenek a pozitívumok: például az, hogy még így is maradtak európai szinten is jó játékosok a keretben! A 23 éves védő Szalai Attila a török Fenerbahçe színeiben élete eddigi legjobb szezonját futja, az őszt már valószínűleg még erősebb bajnokságban kezdi meg, Willi Orban a Bundesliga egyik legjobb védője az ezüstérmes RB Leipzigben, az ugyancsak lipcsei Gulácsi Péter pedig valószínűleg a világ tíz legjobb kapusa között van.
Talán nem nehéz észrevenni, hogy minden felsorolt játékos a védelmet erősíti, viszont abban reménykedhetünk, hogy ha nem is teszünk csodát az egész Európa-bajnokság legerősebb csoportjában, de a szövetségi kapitány által nagyon stabilan felépített védekezéséből és a játékosok egyéni képességéből legalább annyi kijön, hogy nem aláz meg minket se Portugália, se Franciaország, se Németország. Sok pluszt adhat, ha a Ferencvárostól már biztosan, és valószínűleg a legmagasabb szintű focitól is szép lassan búcsúzó Lovrencsics Gergely elkapja a fonalat, és az Eb-n bizonyítva szeretne üzenni a tőle kissé méltatlan körülmények között megvált klubjának.
A középpályán vannak tehát a legfájóbb lyukak, egyedül a Bristolban évek után talán magára találó Nagy Ádám helye tűnik biztosnak, ő épp a 2016-os Eb-n vált potenciális nemzeti hőssé, ahogy Kleinheisler Lászlónak is itt a lehetőség megmutatni, hogy nemcsak fellángolás volt az az öt évvel ezelőtti nyár. A legtöbbet talán a frissen Philadelphiába igazolt Gazdag Dánieltől lehet várni, ő még az idén tragikusan szereplő Budapest Honvédból is ki tudott annyira tűnni, hogy elvigyék külföldre. Kilencen egyébként így is helyet kaptak az öt évvel ezelőtti keretből.
Jó eséllyel minden meccsen Szalai Ádám lesz az egyetlen csatárunk, aki Rossi alatt már nemcsak egy hasznos erőcsatár, hanem igazi példaképpé is tudott válni hisztimentes játékával. Nyilván nem véletlenül játszik évek óta a Bundesligában, ahogy az sem véletlen, hogy a stabilan alsóházi Mainzban teszi ezt. Az egész Eb legszebb történetei közé tartozhat Hahn János bekerülése, aki 26 évesen lett úgy NB I.-gólkirály idén 24 találattal, hogy 2012 óta tartó profi pályafutása nagy részében alig tudott gólt lőni. Neki valószínűleg minden csereként pályán töltött perc váratlan kaland lesz, a focitornák története pedig gyakran alakul úgy, hogy legyártsa nekünk a Hahn Jánosra szabott legendákat a 92. percben.
Szigorúan a számokat nézve egyébként így is sokkal jobb válogatottunk van, mint öt évvel ezelőtt: Bernd Storck akkor tulajdonképpen az 1990-ek legvége óta felnőtt összes generációból csodaszerűen megszületett játékost tudta összeönteni az életük nyarát kifogó csodagyerekekkel, így egyszerre lehetett ott a 37 éves Gera Zoltán és a 20 éves Nagy Ádám a keretben. Az akkor 40 éves kapusnak, Király Gábornak nyilván óriási motiváció volt életében először világversenyen szerepelni, de a válogatott számára az akkori játékosok nagy része hosszú távon nyilván nem jelenthetett megoldást.
Marco Rossi keretének zöme viszont a lehető legjobb korban van: a legidősebb játékosok 33 évesek (Szalai Ádám, Nikolics Nemanja, Bogdán Ádám és Cseri Tamás), összesen hét mezőnyjátékosunk van 30 felett, a többség a húszas évei közepét tapossa. Ez már csak azért is ideális, mert nincs olyan játékos, akit garantáltan le kell cserélni a második félidő közepén.
A keretből 11-en játszanak a magyar bajnokságban, a többiek légióskodnak, bár változó minőségű helyeken: a Dunaszerdahelyen focizó Schäfer András például nemcsak kulturálisan tartozik inkább a magyar focihoz klubszinten is, de a szlovák bajnokság sem igazán előrelépés az NB I.-hez képest (talán fizikálisan az), ahogy Kleinheisler NK Osijekja sem kifejezetten álomcélpont még akkor sem, ha Mészáros Lőrinc épp most épít focistadiont a horvát csapatnak.
Szigorúan vett topligában csak Gulácsi, Orban, Sallai Roland és Szalai Ádám játszanak, az európai másodvonalat pedig Szalai Attila és Varga Kevin képviselik, mindketten Törökországban légióskodnak.
Nagyjából így alakul a Transfermarkt nem különösebben pontos, de az arányok érzékeltetésére mindig jó értékbecslése is: Orban, Gulácsi és Sallai számítanak a legértékesebb focistáknak a keretben, míg értelemszerűen az otthon focizókért úgy gondolja a német oldal, nem sokan fizetnének nagy összegeket.
A szigorú számok alapján még sérültekkel együtt is sokkal erősebb és stabilabb ez a csapat, mint a 2016-os volt, márpedig akkor az csoportelsőként jutott tovább a kieséses szakaszba úgy, hogy mögénk került a későbbi győztes Portugália, a több kört is ment Izland, és persze a titkos esélyesnek is kikiáltott, majd óriási bukó Ausztria is. Az elmúlt évben lejátszott meccseken láthattuk, hogy nemcsak stabil védekezésre vagyunk képesek, de szép és átgondolt támadásokra is. Ez utóbbit nemcsak a jó eredmények mutatják, hanem szabadon választott pár perc megtekintése bármelyik meccsből: a magyar válogatott már nem csak megölni akarja az ellenfél játékát, hanem van sajátja is.
A különbség az, hogy most nem titkos esélyesekkel kerültünk egy csoportba, hanem az előző három világverseny győztesével. Portugália, Franciaország és Németország is simán megnyerheti az egész Eb-t. A nagyon mellélőni nem szerető fogadási irodák ajánlatain is látszik ez: az Unibet a világbajnoki címvédő Franciaországot tartja a legesélyesebbnek, az ő győzelmük hatszoros pénzt hoz, Portugáliáé kilencszerest, Németországé pedig tíszerest.
Magyarország ehhez képest messze a legesélytelenebb: győzelmünk esetén 751-szeres pénzt kapnánk, de még a legjobb négy közé jutásunk is 51-szerest ér. Sokatmondó adat ez, hiszen a történelme első világversenyén részt vevő Észak-Macedóniát is esélyesebbnek tartják elsőre, az ő végső győzelmük “csak” 451-szeres hasznot hozna.
Az esélytelenség hallatán főleg azt ismételgethetük, amit a következő másfél hónapban is sokat fogunk hallani: a labda gömbölyű, egy meccs a pályán dől el, bárki foghat ki rossz napot. Ezek mind igazak, és főleg ezekre építve reménykedhetnek abban a magyar szurkolók, hogy hamarosan nemzeti hős lesz mondjuk Hahn Jánosból.
A magyar válogatott végleges kerete az Európa-bajnokságra:
Kapusok: Gulácsi Péter (RB Leipzig), Dibusz Dénes (Ferencváros) és Bogdán Ádám (Ferencváros). Bogdán keretbe kerülését azzal magyarázta a kapitány, hogy nagyon jó szezonzárása volt. Gulácsi az első számú kapusa, Dibusz a második és Bogdán a harmadik. Az RB Leipzig kapusa fog az összes meccsen védeni a tervei szerint.
Hátvédek: Bolla Bendegúz (MOL Fehérvár FC), Botka Endre (Ferencváros), Fiola Attila (MOL Fehérvár FC), Kecskés Ákos (Lugano), Lang Ádám (Omonia), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Szalai Attila (Fenerbahce), Willi Orbán (RB Leipzig).
A középpályások: Cseri Tamás (Mezőkövesd Zsóry FC), Gazdag Dániel (Philadelphia Union), Holender Filip (Partizan Beograd), Kleinheisler László (NK Osijek), Nagy Ádám (Bristol City), Nego Loic (MOL Fehérvár FC), Schäfer András (DAC), Sigér Dávid (Ferencváros).
Támadók: Hahn János (Paksi FC), Nikolics Nemanja (MOL Fehérvár FC), Sallai Roland (Freiburg), Schön Szabolcs (FC Dallas), Szalai Ádám (Mainz), Varga Kevin (Kasimpasa), Varga Roland (MTK Budapest).
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
