Minden idők egyik legnagyobb kosárlabdázója volt a vasárnap elhunyt Kobe Bryant – ebben nincs vita még azok között sem, akik csak a statisztikákkal próbálnak mindent leírni. Aki pedig nem csak a számokban hisz, az ehhez azt is hozzáteheti: a kívülállók számára Bryant testesítette meg a Michael Jordan visszavonulása utáni NBA-t.
Tegyünk úgy egy kis időre, mint ha csak a számok lennének fontosak. Ez alapján aki egy percig sem nézett kosárlabdát, a következőket tudja meg Kobe Bryantről:
- kétszeres olimpiai bajnok, ötszörös NBA-győztes (meglepő módon ez utóbbival nincs a Top 10-ben, az 1950/60-as évek legendás bostoni csapatának tagjai, valamint az 1990-es évek Chicago Bulls-legendái még nála is többszörös bajnokok),
- az NBA történetének negyedik legtöbb pontját, 33 643-at szerezte, az örökranglistán épp múlt szombaton előzte meg LeBron James,
- az egy meccsen szerzett pontok listáján a második helyen áll a 2006-ban a Toronto ellen dobott 81 ponttal, csak ezen az egy meccsen múlt, hogy az első öt helyezett nem mind Wilt Chamberlain, illetve egyszer vele holtversenyben David Thompson,
- azon két játékos egyike, akik a XXI. században képesek voltak egy meccsen legalább 65 pontot szerezni,
- az egész profi pályafutásukat egy klubnál töltő játékosok közül Dirk Nowitzki után a második leghosszabb karrierű ember,
- a legtöbb pontot és ezen belül a legtöbb szabaddobáspontot szerző védő,
- a legfiatalabb játékos, aki kezdő volt egy NBA-meccsen (18 éves és 158 napos 1997-ben),
- a legfiatalabb, aki a rájátszásban pontot szerzett,
- a legidősebb, aki legalább 60 pontot szerzett egy meccsen (37 éves és 234 napos 2016-ban, élete utolsó NBA-meccsén),
- a legfiatalabb, aki csereként minimum 30 pontot szerzett.
De ennél sokkal többet jelentett ő valójában: annak a korszaknak az ikonja volt, amikor Michael Jordan már csak levezetni volt a pályán, vagy már úgy sem, LeBron James pedig még csak kezdett legendává válni. Hogy mennyi időt töltött el az NBA-ben, és mekkorát változott a világ ez alatt az idő alatt, jól mutatja a mémmé vált képpár arról, hogyan nézett ki az első és az utolsó videojátékban:
Kobe Bryant in his first video game vs his last video game via @imgur pic.twitter.com/2PpMfOPuJU
— PostSecret (@postsecret) December 30, 2015
Kobe Bryant – aki a nevét onnan kapta, hogy a szüleinek egy japán étterem étlapján nagyon megtetszett a kobe marhahús neve – 1978-ban született Philadelphiában, az apja az ottani NBA-csapat, a 76ers játékosa volt ekkoriban. Joe Bryant ugyan nyolc szezont eltöltött az NBA-ben (a Philadelphia után a San Diego Clippers, majd a Houston Rockets játékosaként), de mély nyomot nem hagyott a sportágban. 1984-ben Olaszországba igazolt, és követte oda a családja is. A három gyerek közül legkisebb Kobe az Amerikában maradt rokonoktól videókazettákon kapta az NBA-meccsek felvételeit, és ezeket nézve próbálta meg Michael Jordan mozdulatait utánozni.
13 éves volt, amikor egy év franciaországi kitérő után visszatért a család Philadelphiába, nem sokkal később pedig, amikor elkezdte a középiskolát, már látszott, hogy a kosárlabdázásra érdemes építenie a jövőjét. A középiskolai csapatában több évtized után ő volt az első, aki már elsőévesként a kezdőcsapatba került. Ekkor még 24 meccsből 4 győzelem – 20 vereség mutatóval zárták a szezont, a következő három év 90 meccséből viszont 77-et megnyertek úgy, hogy Bryant a változatosság kedvéért mind az öt poszton játszott.
Nem volt kérdés, hogy a cél az NBA, és ez annyira gyorsan össze is jött neki, hogy az egyetemi bajnokságot, amely sokak számára az ugródeszka a legmagasabb szintre, ki is hagyta. Egy hónappal járt a 18. születésnapja előtt, amikor draftolta a Los Angeles Lakers – ő volt az első játékos, akit a középiskolai csapatától vitt el a játékosválogatáson egy NBA-klub. A Lakers nem kis nevet, a jugoszláv Vlade Divacot adta oda a Charlotte Hornetsnek, hogy a drafton elsőként kiválasztott játékosukat elvihessék – majd percekkel a választás előtt szóltak a charlotte-i vezetőknek, hogy Bryantet kell választaniuk, aki a draftra készülő játékosok edzésén lenyűgözte a los angelesieket.
Bryant ekkor még nem is írhatott alá egyedül szerződést, mert nem volt nagykorú, a szülei aláírása is kellett a szerződésére.
Az első két szezon a tanulásról szólt Bryant számára. Ekkor még ritkábban volt a kezdőcsapatban, a Lakers pedig csak addig tudott sikereket aratni, amíg a rájátszásban szembe nem kerültek az NBA nyugati felének akkori legerősebb csapatával, a Utah Jazz-zel. Byrant később erre az időre úgy emlékezett vissza: amíg sportolóként sokat fejlődött, emberileg nagyon nehéz volt azzal mit kezdenie, hogy a középiskolából az egyetemi világot átugorva rögtön a profik közé került.
1998 őszén már stabil kezdő lett, egy szezonnal később pedig megérkezett a Lakershez Phil Jackson edző, aki nagyjából verhetetlen szupercsapatot rakott össze. A Bryant és Shaquille O’Neal köré épült csapat zsinórban három bajnoki címet nyert, ez a teljesítmény már az 1990-es éves Chicagóját idézte.
A háttérben viszont egyre nagyobbak lettek a feszültségek, a két szupersztár egyre kevésbé viselte el egymást, a legtöbben, akik akkoriban belülről látták a Lakerst, egyetértenek abban, hogy Bryant kezelhetetlen volt. O’Neal 2004-ben el is igazolt Miamiba, Jackson is elhagyta a csapatot, Bryantnek azonban ekkorra már komolyabb gondjai is voltak: a 2003-as szezon kezdete előtt nemi erőszak vádjával tartóztatták le. Egy 19 éves szállodai alkalmazott jelentette fel – Bryant azt állította, hogy közös megegyezéssel szexeltek –, nyilvánosan bocsánatot kért, és peren kívül meg is egyeztek végül. A kosaras így is elbukott több szponzori szerződést.
A problémás magánélet egyedül a pályán nem éreztette a hatását: Bryant a hátán vitte a Lakerst éveken át, 2006-ban és 2007-ben is ő szerezte az alapszakasz legtöbb pontját. Kiemelkedik a 2006-os Lakers–Toronto meccs, amikor úgy nyertek 122-104-re, hogy Bryant 81 pontot dobott.
Csakhogy hiába az egyéni siker, ha mögötte nem volt egy erős csapat. 2004-től 2007-ig esélyük sem volt a legjobbak közé kerülni, volt, hogy a rájátszásba sem jutottak be. 2008-ban aztán már csak a döntőt vesztették el, a következő két évben pedig újra a régi fényében tündökölt a Lakers. 2009-ben és 2010-ben is simán bajnokok lettek, Bryantet pedig a szurkolók és a szakmabeliek is úgy választották az NBA legjobb játékosának, hogy ekkor már ott volt a mezőnyben a fiatal LeBron James is. Megnyerte az olimpiát is – 2000-ben az esküvője, 2004-ben a zaklatási vád miatt maradt ki az amerikai csapatból, 2008-ban viszont már nem volt akadály előtte.
2010 után egyre gyengébb lett a Lakers, és ekkor már érződött, hogy Bryant is túl van a csúcson – persze sokan szívesen vennék, ha karrierjük leszálló ágában onnan vennék észre, hogy gyengébbek, hogy az egyetlen sikerük a második olimpiai bajnoki címük, mint neki 2012-ben. Egyre többször szenvedett sérülést, 2013 után már azért küzdöttek, hogy ne a liga utolsó helyén végezzenek, Bryant pedig azt tűzte ki célként maga elé, hogy Jordant megelőzve dobogóra kerüljön a legtöbb pontot szerző játékosok listáján, ha már Kareem Abdul-Jabbar és Karl Malone első-második helye elérhetetlen távolságban volt. Ezt a célját 2014-ben érte el végül.
Egy évvel később bejelentette, amit sejteni lehetett: a 2015-16-os szezon végén visszavonul, mert a teste nem bírja már a terhelést. Az utolsó szezonjában ő brillírozott, a csapata viszont rettenetes volt, a Lakers saját történetének legrosszabb szezonját zárta, amikor a 82 meccsből csak 17-et nyert meg. Bryant utolsó meccsét 2016. április 13-án játszotta, és megadta a módját: búcsúzásképp 60 ponttal szórta meg a Utah-t, több pontot szerzett, mint a csapata többi tagja.
A visszavonulásakor a Lakers mindkét mezszámát, a 8-ast és a 24-est is visszavonultatta. Az utolsó meccse előtt a Red Hot Chili Peppers basszere, Flea játszotta el neki az amerikai himnuszt.
Kobe Bryant halálhírére gyászba borult az NBA. Meccseket ugyan nem halasztottak el, a showbusiness mégsem állhat le, de több csapat is úgy emlékezett rá a vasárnap esti meccseken, hogy játék nélkül lepörgették egy-egy támadóidejüket, és még a Dallas Mavericks is – ahol pedig Bryant sosem játszott – visszavonultatta a 24-es mezét.
The Raptors and Spurs both took a 24-second shot clock violation to honor Kobe Bryant
— Sports Illustrated (@SInow) January 26, 2020
(via @Sportsnet)pic.twitter.com/kR7MYbxVT7
Azt egyelőre még vizsgálják a rendőrök és a szövetségi repülési hatóság, hogy mi okozhatta a repülőbalesetet. Annyi biztos, hogy a kaliforniai Calabasas mellett akkora volt a köd, hogy a helyi rendőrség földre parancsolta a saját repülőit, „mert nem voltak meg a felszállás minimumfeltételi sem”. A környéken túrázók arról számoltak be, hogy furcsa hangokat hallottak a gépről, mielőtt lezuhant volna. A kiérkező tűzoltóknak és mentőknek a lángoló gép miatt kigyulladt bokortűzzel is meg kellett küzdeniük. Eközben egy mentőhelikopterről több orvost is leengedtek, de biztosra vehető volt, hogy a pilóta és mind a nyolc utas meghalt, már mielőtt a mentők a helyszínre értek volna. Egyelőre nem hozták nyilvánosságra az áldozatok személyazonosságát, a média azonban tényként kezeli, hogy Kobe Bryant mellett a 13 éves lánya, Gianna Maria Bryant, valamint egy egyetemi csapat baseballedzője, egy másik fiatal kosaras és az ő egyik szülője is a gépen volt.
Kézilabda-Eb: a revánson túl is sok múlhat a magyar-svéd meccs végeredményén
Fontos meccset játszik este hattól a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon: ha sikerül legyőznie a svéd csapatot, jó esélye van a legjobb négy közé jutni.