Azt sejtettük, hogy Mexikó nem tud majd Neymaréknak ellenállni. Azt viszont nem, hogy Japán ennyire keresztbe tesz Belgiumnak. Ez ment ma a focivébén a legjobb 16 között.
A brazilok csoportmeccsei után mindenki azzal foglalkozott, hogy Neymarnak mennyire nem sikerült a csapata szolgálatába állítani a saját játékát, hogy mennyivel okosabban és hasznosabban játszik nála Coutinho, meg persze az is felmerült, hogy a csapat középcsatára, Gabriel Jesus három meccs után miért nem tudott gólt lőni. A kérdés tehát az volt, hogy a szupersztárokkal és egy hipersztárral telerakott csapatnak sikerül-e kifutnia igazi formáját, vagy Mexikó olyan taktikával áll elő, mint Svájc, és sikerül megbénítania a brazil kreativitást.
Azt elmondhatjuk, hogy Mexikó mindent megpróbált, ami tőle telt, és amit tőle megszoktunk. Bátran, sokat futva rohamozták meg a brazilokat, amikor pedig kénytelenek voltak visszaállni, kontrákkal próbálkoztak. Ami azonban a gyenge németek ellen elég volt a meglepetéshez, ezúttal kevésnek bizonyult. A brazil csapat remekül védekezett, és néhány húzással egyértelművé tette, hogy Mexikó nem valódi riválisa.
Persze, most sem a 9-es szémú Gabriel Jesus lőtt gólt, hanem előbb Neymar: ő maga szöktette Williant, akinek a szélről középre belőtt labdáját aztán a kapuba lőtte. Majd percekkel a vége előtt Neymar a frissen beállt Firminónak adott gólpasszt, amivel végleg eldöntötték a meccset. Már ha ekkor még lett volna bármelyik mexikói drukkernek halvány reménye arra, hogy kiegyenlítenek.
Elmondható, hogy Neymar igazán hasznosan játszott, és bár továbbra is megnehezíti a játékvezetők, meg minden fociszerető néző dolgát azzal, hogy ha kell, ha nem, elviselhetetlen kínokat színlel minden ellene elkövetett szabálytalanság után, ezt mintha most sikerült volna elviselhetető keretek között tartani. (A videóbírót például nem kellett bevonni annak eldöntésébe, hogy Neymar kamuzik-e.) De ami még Neymar játékánál is fontosabb Brazília számára: a védelme olyan flottul működik, hogy Mexikó igazából egy percig sem tűnt vetélytársnak velük szemben.
Összefoglalónk gólokkal a Brazília-Mexikó meccsről.
A nap másik kérdése az volt, hogy ki játszik majd a brazilokkal a negyeddöntőben pénteken este, de ez is csak annyira volt kérdés, amennyire a brazilok továbbjutása: nyilván a világranglista harmadik helyezett Belgium focizza majd le az antifocit játszó japánokat - gondolhatták sokan, arra utalva, hogy az utolsó csoportmeccsen, Lengyelország ellen kifejezetten megpróbált nem focizni a japán válogatott, nehogy a több sárga lappal csökkenjenek a továbbjutási esélyeik. Bár Japán valóban csak a kevesebb sárga lapjával jutott tovább a legjobb tizenhatba, és sokan a szellemesebben játszó Szenegált látták volna bent szívesebben, ez nem fair a japánokkal szemben, hiszen Szenegál semmivel sem ért el jobb eredményt, mint ők.
Hogy mennyire nem fair potyautasként tekinteni rájuk, azt hétfőn este megmutatták Hondáék, és alighanem a belga válogatott is helyeselne erre. Japán kicsit bátrabban kezdte a meccset de aztán egy-egy, helyzetté nem fejlődő mozzanatból rögtön kiderült, hogy bármelyik belga kontra életveszélyes lehet, amint Hazard vagy Lukaku begyújtja a rakétákat. Carrasco jóvoltából pedig egy, a focivébén eddig nem látott hihetetlen jelenetnek is a szemtanúi lehettünk: a belgát a tizenhatos sarkánál, de már azon belül sikertelenül próbálták szerelni, erre mégsem rogyott össze, hanem állva maradt (!), és mint egy focista, megpróbálta megjátszani a labdát (!).
Húsz perc után pedig már úgy állt a helyzet, mintha Belgium edzőmeccset játszana: beszorították a japán csapatot, kétpercenként követték egymást a támadások, egyik helyzetet alakították ki a másik után Lukakura alapozva, akinek tankszerű megmozdulásai mindig zavart okoztak a 16-oson belül. A japán csapat ezzel szemben fél óra alatt egyszer jutott el az ellenfél ötöséig.
Ha így vesszük, unalmas meccs volt, nem volt belga henger, inkább olyan volt, mint egy birkozó szám, amelyen a tuti esélyes hosszan és tisztességgel próbálkozik, hogy fogást találjon ellenfelén. Egy percig nem volt kétséges, hogy Belgium lő gólt, és hogy ő nyeri a meccset.
Az első baljós előjel a 44. percben volt: Oszako ért bele egy labdába az ötösön, Courtois előbb átengedte a lábai között, majd utána vetődött a cammogó labdának.
Aztán a második félidőben japán megmutatta, hogy miért jött a vébére: egy belga labdavesztés után úgy lekontrázták ellenfelüket, hogy vezetést szereztek Haragucsi révén, majd amikor egy belga válasz-kapufát követően ismét Japán, pontosabban Inui talált be egy bombából, már-már úgy tűnt, hogy eldőlhet a meccs. Nem lenne igaz, ha azt mondanánk, hogy bepánikoltak a belgák, ekkor ugyanis még nagyjából negyven perc volt hátra a meccsből.
De megnyugodni csak azután tudtak, hogy húsz perc alatt ledolgozták a hátrányukat Vertonghen és Fellaini fejeseivel.
Még ekkor sem tűnt úgy, hogy a belgák lendülete feltétlenül győzelemhez vezet, a rendes játékidő utolsó percében majdnem gólt is kaptak. Aztán a 94. percben jött egy klasszikus kontra, tökéletesen, 100 százalékra kijátszva, amelynek a végén Chadli úgy szerezte meg a vezetést Belgiumnak, hogy Japánnak már ideje se maradjon a hosszabbításért egyenlíteni.
A két hétfői meccset megelőzően alighanem a többség arra számított, hogy a rakkolós, belemenős focit játszó Mexikó nehezíti majd meg jobban Neymarék dolgát, és az esti belga-japán sokkal simább ügy lesz. Japán megmutatta, hogy nem antifutballt, hanem egyszerűen taktikus focit játszik, amit egy nála sokkal erősebb ellenféllel szemben is alkalmazni tud. És ami a tévénézőknek roppant fontos: azt is megmutatta Japán, hogy van az a meccs, amelyen előbb várhatunk tőlük gólokat, mint bikaerős ellenfelüktől.
Összefoglalónk gólokkal a Belgium-Japán meccsről itt.
Brazília pénteken este nyolc órakor találkozik Belgiummal a negyeddöntőben.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
