Afrika öt csapatot küldött az oroszországi világbajnokságra, de egyikük se tudott bejutni a legjobb 16 közé. Egyiptom, Marokkó, Nigéria, Tunézia és Szenegál kudarcát boncolgatjuk.
1982-ben, a spanyolországi világbajnokságon fordult elő utoljára, hogy nem tudott egyetlen afrikai csapat sem tovább jutni a csoportkörből, ráadásul akkor még csak két csapat, Algéria és Kamerun képviselte a kontinenset. Sőt még mi is ott voltunk és itt állított be a magyar csapat több vébérekordot is, amikor 10-1-re verte Salvadort.
Azóta mély nyomot hagyott bennünk a Roger Milla féle Kamerun, amely a negeddöntőig jutott 1990-ben. (Milla még 42 évesen, az 1994-es vb-n is szerzett gólt.) Vagy a '98-as nigériai csapat a spanyolok legyőzésével. A 2002-ben negyeddöntőig menetelő Szenegált a későbbi harmadik Törökország állította meg. 2010-ben közel volt Afrika az első elődöntős szerepléséhez Ghána révén, de az emlékezetes Suárez kezezés után megítélt tizenegyest Gyan kihagyta a 120. percben. A büntetőpárbajban pedig alulmaradtak Uruguay ellen. Négy évvel ezelőtt Nigéria és Algéria is bejutott a legjobb 16 közé, majd utána mindkét csapat egyből kiesett. Nigéria Franciaország ellen, Algéria pedig a későbbi győztes németek ellen kapott ki hosszabbításban.
Pedig Oroszországba többen is nagy reményekkel érkeztek.
Például az Aranylabdára esélyesként emlegetett Liverpool-csatár Mohamed Szalah által vezetett Egyiptom, amelynek az eredményei és a mutatott játéka is hatalmas csalódás volt. Az A csoportba sorsolták őket. Az Uruguay elleni meccsen, ahol Szalah még nem is játszott, még csak a hajrában kaptak ki, de később a Liverpool klasszisa sem tudott segíteni a csapaton. Sérülése után Oroszország, majd Szaúd-Arábia ellen is gólt szerzett, de a nagyon deffenzív felfogás és a nem túl eredményes támadójáték miatt búcsúzniuk kellett. A sokak által reménykedve várt csapat pont nélkül, az utolsó helyen esett ki.
A B csoportban szereplő Marokkó helyzete más. Spanyolország és Portugália mellett nem számított senki se nagy eredményre tőlük. Egy pontot gyűjtöttek. A szerzett pontok viszont nem tükrözik a teljesítményüket. Irán ellen egy 95. percben kapott balszerencsés öngól döntött. Portugália ellen pedig Cristiano Ronaldo fejese. A spanyolok elleni 2-2-es döntetlen is a 91. percben alakult ki, a spanyolok akkor egyenlítettek. Játékban felül tudták múlni Iránt és Portugáliát is és a Spanyolország elleni meccsen sem játszottak alárendelt szerepet. Hervé Renard csapata a Liverpool féle őszinte futballt játszotta. Letámadás az ellenfél térfelén, sok helyzet, csak épp a pontosság hiányzott. Kár értük.
Nigéria továbbjutása 5 percen múlt. A D csoport utolsó találkozóján, Argentína Marcos Rojo góljával harcolta ki a győzelmet, és ejtette ki ezzel Nigériát. Az első meccsen Horvátország simán legyűrte őket. Kevesen számítottak arra, hogy az Argentínával 1-1-es döntetlent játszó Izlandot 2-0-ra győzik le, ahol Ahmed Musa a torna egyik legszebb gólját szerezte. Kedvező helyzetbe kerültek, hiszen Argentína ellen a döntetlen a továbbjutást eredményezte volna. A 86. percig 1-1 volt az állás, de a végén az argentinok örülhettek. Nigéria játéka nem volt meggyőző, hiába vannak jó játékosaik, a csapatjátékon még van mit csiszolniuk.
Tunézia hasonló helyzetben volt, mint Marokkó. Ők Anglia és Belgium mellett nem számíthattak a továbbjutásra a G csoportban. Az angolok elleni nyitómeccsen jól tartották magukat, sőt az első félidőben több veszélyes helyzetük is volt. A 91. percben Harry Kane azonban megmentette Angliát. Két kör után az is eldőlt, hogy kiesnek. A Panama elleni meccsen megszerezték első győzelmüket 1978 óta. Rengeteg sérülés hátráltatta a csapatot, például a panamaiak elleni utolsó meccsre egy egészséges kapus maradt a háromból. (Érdekes lett volna, ha ő is megsérül.) Játékos minőségben elmaradtak a belgáktól és az angoloktól, de játékuk meglepően támadó szellemű volt így is. Igaz, az angolok ellen a második félidőben teljesen berendezkedtek a védekezésre, és lehet, emiatt nem sikerült egy pontot elcsípni. A belgák elleni 5-2-es mérkőzésen pedig láthattuk, hogy a villámgyors belga kontrákkal nem tudtak mit kezdeni.
A H csoport szimpatikus vesztese Szenegál lett. Kijelenthetjük, hogy az öt afrikai csapat közül ők álltak a legközelebb a továbbjutáshoz. Az első meccsen Lengyelországot meglepetésre 2-1-re legyőzték. Japánnal 2-2-re végeztek, így 4 ponttal várhatták az utolsó meccset Kolumbia ellen. A döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz. Yerry Mina góljával viszont Kolumbia megnyerte a mérkőzést. Japán ugyanakkor kikapott a már kiesett Lengyelországtól, szintén 1-0-ra. Japánnal teljesen azonos számú pontot gyűjtöttek és gólt lőttek, így a fair play pontok szabálya alapján (erről bővebben itt) Szenegál jött ki rosszul. 6-4 volt a pontok aránya és Japán a kevesebb sárga lapja miatt jutott be a legjobb 16 közé és búcsúztunk az utolsó afrikai csapattól is.
Meglepően fegyelmezetten, és jól játszottak a szenegáliak. Mané, Keita vagy Niang személyében villámgyors játékosaik voltak elöl. Japánhoz képest látványosabb futballt játszottak és nüanszok döntöttek a két csapat között. A nüansz most két sárga lap volt. Egy biztos. Ez nem az afrikai csapatok világbajnoksága.
Boksztragédiák: ha több életet tesz jobbá, mint ahányan belehalnak, akkor rendben van?
Az egyik legősibb, de legveszélyesebb sport az ökölvívás. Orvosszervezetek kampányoltak a betiltása mellett, az amatőrök egészségét fejvédővel próbálták megóvni, de úgy tűnik, az csak tetézte a bajt. Közelebb vihetnek a sorra ismétlődő tragédiák a sportág biztonságosabbá tételéhez?
