ITT TUDJA ÉLŐBEN KÖVETNI A VIZES VB VASÁRNAPI VERSENYNAPJÁNAK TÖRTÉNÉSEIT!

Az eredményhirdetés után – amelyen kiderült, hogy a torna legjobb kapusa Nagy Viktor, a legértékesebb játékosa pedig Vámos Márton lett – a magyar férfi vízilabda-válogatott tagjait a vereség okáról faggatták az összegyűlt újságírók. Mindannyian úgy érezték, nem azon múlt a vereség, hogy az első negyedben nem tudták bevenni a horvát Biac kapuját.

Erdélyi Balázs szerint összességében szép volt a csapat számára az elmúlt két hét – leszámítva a legvégét. "Nehéz ilyenkor bármit is mondani. Rosszul kezdtünk, aztán visszajöttünk a meccsbe, de olyan demoralizáló gólokat kaptunk, mint az elején" – magyarázta.

Gór-Nagy Miklós, a csapat bekkje is ezeket a találatokat emelte ki, mint a magyarok sorsát megpecsételő momentumokat. "Nem hiszem, hogy az első negyeden múlt, hiszen utána visszajöttünk a meccsbe, és nagy erőket mozgósítottunk, csaknem megtörtük őket. Csak aztán kaptunk két olyan blokkról bepattanó gólt, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Viktor hiába védett jól – az egyenes lövéseket megfogta, de a bepattanókkal ő sem tudta fogni. De hát azt szokták mondani, hogy a szerencse azzal van, aki megérdemli. A horvátok, ha racionálisan nézzük, abszolút megérdemlik ezt a világbajnoki címet."

Megjegyezte azt is Gór-Nagy, hogy nem tudja, miért nem sikerült betalálni a horvát kapuba a meccs eléjén. "Erről a vébéről valószínűleg az életünk hátralévő részében beszélgetni fogunk. De a vége mindig ugyanaz lesz: sajos nem mi nyertünk. Mindemellett egy óriási élmény volt az egész csapatnak, és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ez megadatott nekünk. Én is köszönöm a sok szeretetet. Megpróbálok örülni majd ennek az ezüstnek."

Varga Dénes, a csapat kapitánya kijelentette: annak ellenére is örül az ezüstéremnek, hogy egyelőre fáj, hiszen elvesztették a döntőt. "Azt nagy bravúrnak tartom, hogy eljutottunk idáig. Sikerült kiharcolnunk a csoportelsőséget, még ha gólkülönbséggel is, de így egy könnyebb ágra kerülve bejutottunk az elődöntőbe, ahol a görögöket megverve döntőzhettünk egyet. Úgy érzem, hogy ide most kevesek voltunk. Igaz, nem múlott sokon: két nagyon szerencsés góllal fordítottak újra, amikor x-re felhoztuk a meccset. Úgyhogy nem múlott sokon, de papírformának mondható, hogy végül a horvátok nyerték meg a döntőt."

Ő is kiemelte, Fortuna is a horvátok mellett állt. "Ha nekünk lett volna egy olyan szerencsés találatunk, ami úgy pattan be, mint az övék 5-4-nél... ők is ugyanúgy kaptak négy gólt zsinórban, mint ők az elején, csak ők rövidebb idő alatt. És végül azzal a góllal megtört a lendületünk, és nem tudtunk újra kiegyenlíteni."

Arra a kérdésre nem akart válaszolni, hogy továbbra is szerepel-e majd a válogatottban. "Számomra, és a jövőbeni klubom számára is az a legfontosabb, hogy most elmenjek pihenni és feltöltődjek. Nagyon rég volt rá lehetőségem, és nagyon nagy szükségem van rá" – mondta.

Märcz Tamás szövetségi kapitány szerint egyszerű hibák miatt tudtak a mérkőzés elején négy góllal elhúzni a horvátok: egy jó bemozdulásról kicsit lemaradtunk, figyelmi hibák akadtak hátul, elöl nem sikerült belőni a fontos emberelőnyöket. "Egy döntőben nagyon jól kell kezdeni ahhoz, hogy aztán ne szaladni kelljen az eredmény után. Ez most nem volt meg. Az ellenfélnek talán még volt egy pici szerencséje is. És a jó csapatnak szokott szerencséje lenni. Bementek olyan gólok, amelyek nem feltétlenül szoktak. Ennek ellenére 4-0 után még agresszívabban tudtunk játszani, sőt, a harmadik negyedben változtattunk is a taktikán, ami többé-kevésbé működött, utolértük őket, és ott még benne volt a meccsben, hogy akár visszavehetjük az irányítást, mert akkor már bombajól játszott a csapat. De tény, hogy meg kell tanulni az ilyenfajta döntők légkörét. Nem gondolom, hogy nyomott volna minket a közönség szeretete, eddig sem hivatkoztunk rá, egyszerűen ez most így sikerült. Tanulni fogunk belőle, de szerintem pár nap múlva már úgy fogunk emlékezni erre, hogy egy óriási mezőnyből sikerült a legjobb kettő közé kerülni, és ott ezüstérmet szereztünk."

A szakvezető üzent azoknak is, akik nem bíztak benne. "Nagyon hosszú volt az út, amíg ideértünk, és nemcsak a vb-n. Kemény volt a felkészülés, nem feltétlenül bízott mindenki bennünk, talán bennem sem mindenki bízott. De ez nem probléma, álltuk a próbát. A játékosok szerintem nagyon jók, megérdemlik, hogy ott álljanak a dobogó második fokán, semmi szégyenkezni való nincs ezután a döntő után, emelt fővel hagyhatják el az uszodát."