Megható pillanatoknak lehettek tanúi azok az újsgágírók, akik tegnap megvárták a Duna Arénában a 200 méteres mellúszás immár kétszeres világbajnokának és az ezüstérmesnek, Cseh Lászlónak a közös sajtótájékoztatóját.
A két úszó, bár a vízben ellenfél, hosszan beszélt arról, hogy mély barátságot ápol, amely még 2010-ben kezdődött, amikor Cseh Dél-Afrikában edzőtáborozott. Le Clos többször elmondta, hogy a magyar sportember számára már akkor is példakép volt, mivel a medencében és azon kívül is nagy bajnokként viselkedett. (Az erről és magáról a versenyről szóló cikkünket itt olvashatja.)
Le Clos aztán arról is beszélt, hogy érzelmekkel teli volt számára a szerda este – el is sírta magát a dobogón –, hiszen a győzelméért a helyszínen szoríthattak a szülei is. Tavaly mindkettejüknél dadagatos betegséget diagnosztizáltak.
"Próbáltam nem elérzékenyülni, de nem sikerült. Azok után, hogy tavaly édesanyámnál rákod találtak, és nem tudtuk, életben marad-e, nagyon sokat jelent ez az aranyérem. Nagy harcos, legyőzte a betegséget, én pedig ma érte harcoltam a medencében."
A dél-afrikai végül köszönetet mondott az új edzőjének, amiért, bár még csak rövid ideje dolgoznak együtt, máris ilyen hatalmas sikert értek el, majd a teremben ücsörgő testvérének, édesanyjának és a könnyeit törölgető édesapjának is. Utóbbinak még azt is mondta: "Ne sírj már!"
Ettől a pillanattól fogva persze Bert le Clos került a figyelem középpontjába, aki még mindig pityeregve, de lelkesen magyarázta, hogy a budapesti a legjobb, legnagyszerűbb verseny, ahol valaha járt.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
