Sokáig nevetséges érvekkel próbálták meg távol tartani a szinkronúszó férfiakat a medencéktől. Most a budapesti vizes világbajnokságon is megmutatták, hogy teljesen alaptalanul. Viszont évekig megtapasztalták a bőrükön, hogy milyen az, amikor nemi alapon nem veszik őket komolyan.
Balett a vízben, avagy szinkronúszás. A szinkronúszás egy kecses, nőies sport, ahol a lányok zenére különféle technikai elemeket, formációkat mutatnak be a vízben, és a víz alatt.
A vizes vb hivatalos oldalán ezzel a nemileg meglehetősen behatárolt definícióval mutatják be a szinkronúszást, de a szemfüles sportrajongó észrevehette, hogy a meghatározással szembe menve férfiak is vízbe csobbantak a budapesti vizes világbajnokságon – igaz, mindig egy nő oldalán, a vegyes duettekben, hogy azért ne legyen olyan erős a sokk.
Pedig a felvételeket elnézve nehezen érthető, miért ilyen erős a szembenállás és a kirekesztés a férfi szinkronúszással szemben, hiszen egészen lenyűgöző teljesítményt nyújtottak a vegyes duettek, legyen szó akár a sport-, akár a művészi teljesítményről, nem is beszélve ennek a teljesítménynek az emberi oldaláról: ezeknek a férfiaknak előítéleteket, sztereotípiákat, értetlenkedő, akadékoskodó megjegyzéseket kellett legyűrniük, hogy megvalósítsák az álmaikat. A szinkronúszáshoz nemcsak erős tüdő, hanem erős lélek is kell.
Ha pedig befogadói oldalról azt vesszük, hogy a páros műkorcsolyához és jégtánchoz is hozzászokott a szemünk, akkor talán a szinkronúszásban is átszakadhat majd a percepciós gát, amely egyelőre egzotikumként kezeli a férfiak látványát a szinkronúszó számokban.
A budapesti a második világbajnokság a 2015-ös kazanyi után, ahol férfiak is versenyezhetnek a vegyes páros versenyszámban, az olimpia azonban még mindig elzárkózik attól, hogy befogadja a férfi műúszókat. A BBC-nek egy sportos bennfentes azt mondta, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság még azt is belengette, hogy a sportágat kiveszik az olimpiai programból, ha a férfiak is versenyezhetnek. Ezzel a ritmikus sportgimnasztika mellett a másik olyan sport marad, ahol férfiak nem indulhatnak el olimpián.
Kemény meló
Van abban valami irónia, hogy most a férfiak harcolnak a szinkronúszásban azok ellen az előítéletek és a diszkriminációs akadályok ellen, amelyekkel a nőknek kellett más, férfiasnak tartott sportágakban megküzdeniük. A nők ma már bokszolnak, birkóznak, súlyt emelnek, de ahhoz, hogy ezekben a sportágakban részt vegyenek, hosszú ideig nem volt elég az, hogy tehetségesek, jók és szeretik csinálni, mert egyszerűen nem kaptak lehetőséget arra, hogy megmutassák, mit tudnak. A szinkronúszásban most a férfiak tapasztalják meg első kézből, hogy milyen az, amikor nemi alapon nem veszik őket komolyan.
Mint sok más esetben, itt is egy rögzült gondolkodási mintával van dolgunk. Mivel szépnek, kecsesnek, flitteresnek látjuk a szinkronúszást, a nőkkel és a nőiességgel kapcsoljuk össze. Miközben egy kőkemény sportágról van szó, amelyhez elképesztő fizikai erőnlét és állóképesség kell. Már csak abban rengeteg munka van, hogy spiccelnek. A szinkronúszás az a sport, amelyet nézőként is visszafogott lélegzettel követünk, nem azért, mert szoros a befutó, hanem mert emberfeletti a teljesítmény, amit látunk – még úgy is, hogy a csillogó dresszek és a vakító sminkek más irányba terelnék a figyelmet. Mivel nők csinálják, sokan inkább a szórakoztatást látják benne, nem a sportteljesítményt. Pedig kell hozzá erő, állóképesség, rugalmasság, légzéskontroll és koordináció, hogy csak néhányat említsünk. És persze rengeteg edzés. A szinkronúszók napi hét-nyolc órát töltenek felkészüléssel a medencében és további két-három órát a medencén kívül.
A szinkronúszás az úszás, a tánc és a gimnasztika kombinációja, ha különvesszük az elemeket, amelyekből összeáll, kiderül, hogy a férfiak ezt mind művelik: úsznak, táncolnak, tornáznak. A női duetteknél a versenyezők inkább egymást tükreként viselkednek, egymás mellett, tökéletes időzítéssel ugyanazokat a figurákat mutatják be. Egy vegyes duett sokkal több interakciót tesz lehetővé, vagyis a koreográfia maximálisan kihasználhatja, hogy egy férfi és egy nő van a vízben.
Ahhoz, hogy a szinkronúszásban a férfiak és a nők is megtalálják a helyüket, hasonló változásra lehet szükség, mint amit a Billy Elliot váltott ki a balettben. A film az érzelmekre és az értelemre is hatva elhitette a kétkedőkkel is, hogy a fiúknak is helyük van a balett-teremben. A szinkronúszásban ez azért lenne fontos, mert ebbe a sportágba gyerekként érdemes belevágni, ha a sportsikerek is számítanak: mivel extrém flexibilitásra van szükség hozzá, korán kell kezdeni. Csakhogy mivel mindenki úgy gondolja, hogy ez lányos műfaj, egyetlen szülőnek sem jut eszébe szinkronúszásra levinni a gyerekét az uszodába, noha ez a sport is rengeteget tud adni. Ezeknek a gyerekeknek pedig már ott kellene edzeniük az uszodában, hogy időben készen álljanak majd arra az eshetőségre, ha a férfi szinkronúszás is bekerülne az olimpiai programba.
Itt volt az ideje
Erről a készen állásról pedig a sportág egyik filmhősszerű alakja tudna mesélni. Bill May tízéves kora óta arra készült, hogy a szinkronúszás bajnoka legyen – legalább világbajnoka, de még inkább olimpiai bajnoka. A sportág legnagyobb alakjának tartják, de miután karrierje csúcsán sem jutott el még oda az olimpiai mozgalom, hogy a férfiaknak is lehetőséget adjon, May csalódottan visszavonult, és a Cirque du Soleil vízi revüjének lett a tagja. Az álmok persze makacs dolgok. Amikor kiderült, hogy a 2015-ös kazanyi világbajnokságon vegyes párosok is indulhatnak, May visszatért, és 36 évesen világbajnok lett. Majd két évvel később eljött Budapestre, és 38 évesen világbajnoki bronzérmes lett. Nem csodálkoznánk, ha az életéből egyszer film készülne.
Németország egyetlen szinkronúszója, Niklas Stoepel a budapesti világbajnokságon debütált. Éveken át ő volt az egyedüli férfi, aki smink nélkül, úszónadrágban csobbant a medencébe a nők mellett. Stoepel azt mondja, nem nagyon érdekli, hogy mások mit gondolnak arról, hogy szinkronúszik. A vegyes duetteket szerinte nem a női szinkronúszók konkurenciájának kell tekinteni, hanem egyfajta kiegészítésnek – kicsit úgy, mint a műkorcsolyában. Az ő kűrjük a partnerével, Amelie Eberttel egy szerelmespár történetét meséli el, és ebben abszolút van helye egy férfinek.
A szinkronúszás ráadásul férfisportként indult az 1800-as évek végén, de mire 1984-re olimpiai sportág lett belőle, teljesen elnőiesedett olyannyira, hogy a férfiak szinkronúszása szinte elképzelhetetlen volt, sőt nevetséges. Ebből a kizárólagosságból kellett kitörniük
Valójában az érvek is nevetségesek, amelyeket a férfi szinkronúszás ellenzői lobogtatnak. Az egyik ilyen egyfajta homoerotikus műfajnak tartja, ami egy sportszakmai vitában meglehetősen megfoghatatlan szempont. A másik esztétikai oldalról közelíti meg a problémát, mert mégis hogy néznek ki a vízből kitörő szőrös lábak vagy milyen látványt nyújt egy férfi spárga fejjel lefelé – miközben a női spárga ellen semmi ilyen kifogás nincs.
A sportág elnőiesedése magával hozta az átszexualizálását is – különösen, amikor a versenyzők sminkben és fürdőruhában jelennek meg, és a fotók sokszor nem a sportteljesítményt, hanem meztelen bőr látványát domborítják ki. A vizes vb hivatalos lapja ennek nagyon beszédes bizonyítékát adta, amikor egy olyan fotót választott ki nap képének, amelyen három, vízből kiemelkedő fenék látszik. Egy olyan sportág esetében, ahol a versenyzők 10-12 órát edzenek egy nap, nemcsak méltánytalan, hanem felháborító is, hogy nem ezt a teljesítményt, hanem három női hátsót tartottak fontosnak megmutatni – csak mert olyan jól össze lehet kacsintani a kép felett.
Vagyis lehet, hogy végre csak a teljesítményre kellene koncentrálni, és akkor a férfiaknak is jutna hely a medencében és az olimpián is.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
