Valószínűleg csúcsot döntött a Vivicitta futóverseny, már ami a résztvevők számát illeti. Nem is az a baj ezzel, hogy ekkora tumultus a pálya környékén már zavarja az ember komfortérzetét. Nagyobb probléma, hogy az útvonallal és a versenytávval kapcsolatos alkuk miatt épp az veszett el, ami miatt a Vivicitta egész Európában még jóval a rendszerváltás előtt elindult.
A Vivicitta városvédő futás eredendően arról szólt, hogy Európa nagyvárosaiban a tavasz beköszöntével futóversenyt rendeznek városlakóknak, az útvonal pedig a város legszebb részeit érinti. Ilyenkor a verseny idejére leáll az autós forgalom, fiatal, öreg, rutinos róka és "elsőbálos" futó egyszerre kocog azokon az utakon, melyeken máskor a tömegközlekedés és az autó az úr.
Egyfajta futós critical mass-nek indult ez is, csak amikor a futás már áttörte az ingerküszöbot, ez nem szűnt meg, mint a biciklis felvonulás. A megszűnést nem is tartottuk volna jó ötletnek, de sajnos mára nemcsak az útvonal, hanem a jól kitalált táv is megváltozott.
A 12 kilométer tökéletes táv volt: már kihívás az amatőröknek, de még a félprofikat is felpörgette, és az sem volt igazán zavaró, hogy voltak, akik alig tették meg az első kilométereket, az élboly már célba ért. Az útvonal ugyanakkor kárpótolt: kezdetben az Árpád-hídon Budára futottak a résztvevők, Pestre a Lánchídon keresztül értek, így megvolt mindkét oldalról a dunai panoráma - nem hiszem, hogy mire a Margit-hídon befutottunk a Margitszigetre, valaki is ne azt gondolta volna, hogy nem Budapesten zajlott abban az évben a legfestőibb Vivicitta.
Aztán hamar győztek az autós és a rendezvénybiztosítási / költség szempontok: elveszett a futók számára az Árpád-híd, a Lánchíd, Buda is kiesett, a futókat pedig inkább ide-oda köröztették a belvárosi utcákon, hogy mire visszaérnek a Szigetre, meglegyen a 12 km nagyja. Tavaly aztán már a klasszikus táv is lecsökkent (12 km helyett 10 km), a nap kihívásának bejött a félmaraton, és hogy családiasak is legyünk, már korábbban is megjelentek a rövidebb távok (3,2 km, 7 km). Mindez nem kedvezett az eredeti gondolatnak, ami kezdőket és profikat is egyazon távon hívta versenybe. A logika érthető, valamennyi futóverseny kínál ma már több számot is ugyanazon a napon, melyen mindenki kvalitásai szerinti távot választhatja ki, és keresekedelmi szempontból sem mellékes, hogy így több résztvevőt lehet becsábítani, több a fizető vendég, nagyobb a kasza, dőlnek a részvételi csúcsok.
| Adatok |
| Az elmúlt évi létszámhoz képest idén 5100-al tovább nőtt a mezőny, összesen 20750 nevezést regisztráltak az eseményt rendező Budapest Sportiroda (BSI) munkatársai. Egy év alatt egy harmados növekedés és ezzel ez a verseny minden idők második leglátogatottabb szabadidő sport eseménye Magyarországon, a top listán csak a tavalyi SPAR Maraton áll előtte, 21930 futó regisztrációjával - közölte BSI a versenyt követően. Az eseményre Magyarország összesen 770 településéről neveztek. 57 ország képviseletében több mint ezer külföldi is jelentkezett (a legtöbben a félmaratonin). Egészen távoli vidékekről is érkeztek nevezések, többek közt Azerbajdzsánból, Bolíviából, Pakisztánból, Vietnámból, Venezuelából. A legtöbb, száznál is több külföldi Horvátországból és Angliából indul Budapestre. |
Mára már egyértelmű, hogy a Vivicitta jelen formájában rég nem azt a célt szolgálja, amiért elindult. A Parlament megkerülése, egy kis pesti alsó rakparttal fűszerezve, rég nem tekinthető hiteles árukapcsolásnak egy olyan címadás esetén, hogy "városvédő futás". Az pedig, hogy bejött a félmaraton,a mennyiség fetisisztáit elszívja a fő versenyszámtól, aminek még mindig a Vivicittának kellene lennie. A megoldás pofonegyszerű lenne: csak a klasszikus Vivicitta-táv erejéig vissza kellene térni az eredeti útvonalhoz. Azt mondani, hogy egy évben egyszer kibírják az autósok, hogy három híd a versenyszám idejére le van zárva. Attól még meg lehet tartani a többi versenyszámot is, hangsúlyozottan nem a városvédő útvonalon. Ezzel biztosítanánk, hogy továbbra is a Vivicitta legyen a királykategória.
Mindez azért is fájdalmas, mert a versenyszervezés az idők folyamán elképesztően professzionálissá vált. A résztvevők számára biztosított szolgáltatások (idén például rajtszámra "szerelt" időmérő csipet vezettek be) minden igényt kielégítőek, színvonalasak a kísérőprogramok, és a társadalmi felelősségvállalás is megjelenik a kereskedelemi bevételek elköltésénél (A rajtpénz egy része automatikusan alapítványok számlájára megy). Tehát minden egyben van ahhoz, hogy a rendezők még egyszer átgondolják, és azt mondják, az eredeti célt se tévesszük szem elől.
A szervezők videója a futóversenyről
A verseny különlegességét ugyanis az adta.
(A szerző ugyan nem számolta, de a 29 eddig megrendezett Vivicitta futóversenynek legalább a felén részt vett - az elsőn még 1990-ben. Idén 46 percen belül futott, nagyon sokszor próbált a telefonjával futás közben fotózni, legtöbbször az exponálás sem sikerült, több esetben pedig belelógott a képbe valamelyik ujja. De ez legalább hiteles: ilyen volt belülről.)
Kézilabda-Eb: a revánson túl is sok múlhat a magyar-svéd meccs végeredményén
Fontos meccset játszik este hattól a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon: ha sikerül legyőznie a svéd csapatot, jó esélye van a legjobb négy közé jutni.
