A londoni olimpián a Bp. Honvéd SE kajak-kenu szakosztálya szerepelt a legeredményesebben, sőt az elmúlt negyven év bajnokainak hetven százaléka is innen került ki. Kozák Danuta, Szabó Gabriella és Kovács Katalin klubját Horváth Gábor vezeti, aki maga is kétszeres olimpiai bajnok és aki szakosztály-igazgatóként a sikerek ellenére is napi harcot vív az életben maradásért, mivel a névadó szponzor a kiszállást fontolgatja.
hvg.hu: Mit szólsz a napokban felmerült "elvándorlásokhoz"? Hogy Szerbia befogadni készül Janics Natasát és Benedek Dalmát? (Azóta Janics hivatalosan is bejelentette, nem magyar színekben folytatja - a szerk.)
Horváth Gábor: Nem tudom. Tényleg. Amennyit hallottam erről, az alapján annyi a véleményem, hogy a szerb szövetség nyílt kártyákkal játszik, és korrektül jár el az egész ügy folyamán. Az élsport pedig a pénzről szól elsősorban, úgyhogy megértem a versenyzőket is.
hvg.hu: Mi kell ahhoz, hogy valaki világverő legyen?
Horváth Gábor: Először is egy jó bázis kell, jó infrastruktúrával. Olyan, ahol példaképek edzenek nap mint nap. Akiket látni lehet munka közben, meg közösen edzeni velük. Aztán kell egy jó szakember, egy edző. Aki amellett, hogy érti a szakmáját, még jó pedagógus is. Ritka kincs. És a kezdőknek az is nagyon fontos, hogy jó hangulatú legyen a klub.
hvg.hu: Meg kell a jó versenyző is, gondolom. Te az voltál?
Horváth Gábor: Én nem voltam szorgalmas, engem noszogatni kellett. De az alázat a sport iránt megvolt. Mert az nagyon szükséges. És szerencse is kell, mielőtt kifelejteném. Hogy pont jókor, jó helyen legyen az ember, elkerülje a sérüléseket, jó pályát kapjon a fontos versenyen.
hvg.hu: Csapatban voltál király. Nem is akartál egyéniben nagyot domborítani?
Horváth Gábor: Huszonegy éves koromig akartam. Aztán kiderült, hogy csapatban megy igazán. Kell csapatépítő ember, meg kell buldog is egy jó négyeshez.
hvg.hu: És aki kezdő? Azt mi vonzza leginkább egy klubhoz, amikor választ?
Horváth Gábor: Szerintem a jó edzőért jönnek. Illetve mondjuk úgy, ha jó a szakmai munka, jók, akik irányítanak, akkor jönnek.
hvg.hu: Te akartál edző lenni? Vagy a jövőben van ilyen terved?
Horváth Gábor: Van edzői papírom, de van sportmenedzser-képesítésem is. Vezetem a Honvéd kajak-kenu szakosztályát, ugyanakkor a tizenegyedik kerületben sportigazgató vagyok. Ez sok elfoglaltsággal jár, napi munkával. Az edzőséghez pedig idő kell. Ott kell lenni a pályán. Ami szabadidőm megmarad, az a családomé. De azért besegítek, ha tudok, főleg utánpótlás-edzéseken.
hvg.hu: Mindennap itt vagy a pályán? Egyáltalán, mennyi időt töltesz a klubban?
Horváth Gábor: Ez változó, de mindennapi munka. Napi két-három óra, ha átlagolni kell. Tartom a kapcsolatot a sportszervezetekkel, a HM-mel, a MOB-bal. Aztán ügyelek a könyvelésre, a szakosztály napi problémáit is kezelni kell.
hvg.hu: Hány ember tartozik a klubhoz?
Horváth Gábor: Százötven igazolt versenyzőnk van. Ebbe amatőrök és profik egyaránt beletartoznak. Meg vannak pártoló tagjaink. De a profi sport a fő profil, ami persze amatőr státuszt jelent, de profi minőséget takar.
hvg.hu: A támogatás eredményfüggő?
Horváth Gábor: Abszolút.
hvg.hu: Akkor most eljön a Kánaán. A Honvédé lett a legeredményesebb kajak-kenu szakosztály az olimpián.
Horváth Gábor: Kajak-kenuban az elmúlt negyven évben mi adtuk a bajnokok hetven százalékát. A rendszerváltás óta fő szponzorunk a T-Mobile, akkor még „nullahathatvanas” volt. Most azonban csökkent a támogatás, már az idei is kevesebb volt, a további együttműködésünk pedig bizonytalan. Névadó szponzorról van szó, azaz az egyik legfőbb forrásunk hiányzik egyelőre, nem tudjuk, marad-e jövőre a támogatás. Bizakodom, de semmilyen tény nincsen. Remény van.
hvg.hu: Ha a T-Mobile kiszállna, akkor másik névadó szponzor kell. Menni fog?
Horváth Gábor: Reméljük, hogy kitartanak mellettünk. Ha mégsem, akkor kell helyettük más. Fillérekért nem eladó a nevünk, az biztos. Nekem muszáj felmérnem azonban, hogy ki jöhet számításba.
hvg.hu: Felmérted?
Horváth Gábor: Igen.
hvg.hu: És lenne, aki adna?
Horváth Gábor: Úgy hiszem, igen. De a legjobb lenne, ha maradna a jól bevált támogató.
hvg.hu: Milyen források vannak még a klub életben tartására?
Horváth Gábor: Az „olimpiai műhelytámogatás”, amit az államtól kapunk. Nekünk az idén tizenhárom millió-négyszázezer forint. Na most, ez a pénz most jött meg, az olimpia után. Nonszensz. Ebből kellene a műhelyt fenntartani, fejleszteni, forgatni a klubban.
hvg.hu: Pesszimistának tűnsz.
Horváth Gábor: Szó sincs róla. Ez nem pesszimizmus, ez a valóság. Az olimpiai szereplés után a sportági szövetségek a mennybe mentek. A klubokról pedig, ahol a napi munka folyik, szinte szó sem esik. A mi eredményeink olyanok, hogy a logika szerint sorban kellene állniuk a szponzoroknak. Most lehetne jó üzletet kötni, mi hajlandóak vagyunk a közös együttműködésre. Kozák Danuta is bármikor mozgósítható, ha kell.
hvg.hu: Gondolom, elégedett vagy a szerepléssel a londoni olimpiát tekintve? Vegyük sorra az érmeket!
Horváth Gábor: Danuta egyéni aranya nem lepett meg. Esélyesnek tartottam. Az olimpia előtt, az Eb-n csak második lett ugyanabban a számban, amelyikben Londonban bajnok. Ez direkt volt, kidolgozott terv szerint ment minden. Nem volt rajta akkora nyomás az ezüst után, és az ellenfelei is „elaludtak”.
hvg.hu: És a női kajaknégyes?
Horváth Gábor: Az Eb-n még nem voltak egyben, de attól még esélyesek voltak szerintem. Az, hogy így tudtak menni, Csipes Ferenc érdeme, ő találta ki és rakta össze ezt a csapatot.
hvg.hu: Janics Natasa és Kovács Kati páros ezüstje csalódás?
Horváth Gábor: Dehogyis. Natasa a szülés után tért vissza, bámulatosan rövid idő alatt. Le a kalappal a párosuk előtt, hatalmas teljesítmény volt a második hely.
hvg.hu: És mit szóltál a férfi négyes ezüstérméhez?
Horváth Gábor: Nagyon örültem. Igazi pozitív energia volt. És ha az előbb említettem a szerencsét is, akkor legyünk igazságosak, ebben az éremben az is van. Jókor, jó helyen, jó emberek voltak együtt, és kihozták magukból a maximumot. A Kökény-Dombi aranynak pedig azért örültem, mert Kökény Rolandnál jobban senki sem dolgozott meg azért, hogy olimpiai bajnok legyen. Nagyon jó páros lett belőlük, kiegészítették egymást, ahogy kell.
hvg.hu: A nem kajak-kenusok közül melyik verseny, versenyző, érem volt számodra a legemlékezetesebb?
Horváth Gábor: Gyurta Dánielé. Kiemelkedő eredmény egy klasszis sportolótól. Vérprofi.
hvg.hu: A kajak-kenu mennyit változott mondjuk Atlanta óta?
Horváth Gábor: Szakmailag nem sok a változás, elég megnézni az időket. Hasonló eredmények voltak akkor is. A kenuban nagyot változtak a hajók. A nemzetközi mezőny pedig egyértelműen sűrűbb lett, nehezebb odaérni az elejére. Reméljük, hogy ez a tény egyben a sportág fejlődését is mutatja.
hvg.hu: A magyar férfi szakág vissza is csúszott egy kicsit az elitből, nem?
Horváth Gábor: A világon mindenhol, Európában is nagyobb üzlet a sport, mint tizenöt-húsz éve. Ez tény, tényleg nehezebb az élvonalba jutni. Kétezer körül Magyarországon volt egy nagy generáció, törvényszerű, hogy jön egy hullám, nem lehet folyamatosan a topon lenni. De azért a Kökény-Dombi páros letette a névjegyét, szóval ott vagyunk az élbolyban most is. Roland részéről ez a kitartás aranyérme volt, Dombi pedig hozta a dinamikát a párosba. Gyönyörű volt. Egyébként Kökény Roland is honvédos volt, két éve ment el Esztergomba, egyszerűen anyagi okok miatt. Büszke vagyok rá.
hvg.hu: Említetted, hogy az élsport hatalmas üzletté vált. Meg is osztja az embereket, akár káros is lehet. Te engednéd, hogy a kislányod élsportoló legyen?
Horváth Gábor: Örülnék, ha versenyző lenne. Rendet tanul, fegyelmet és alázatot, ha versenyszerűen sportol. És megtanul versenyezni, ami a huszonegyedik században nem hátrány. Azonban belülről kell jönnie a választásnak, neki kell eldöntenie, hogy mit sportol, és kikkel érzi jól magát. Legyen jó közösségben, ahol a hierarchiában működnek, azt is hadd tanulja meg.
hvg.hu: Te sem bántad meg ezek szerint, hogy élsportoló voltál.
Horváth Gábor: Ha ránézek egy olimpiai éremre, nem az jut eszembe, hogy mennyit szívtam érte. Sokkal inkább az, hogy ezt nem lehet megvenni. Dolgozni kell, hogy legyen ilyenje az embernek.
hvg.hu: Van terved a közeli jövőre vonatkozólag? Egy optimális menetrend?
Horváth Gábor: A legfontosabb, hogy a kislányom boldog legyen. Jövőre iskolába megy, nagylány lesz már. Aztán kellene egy névadó szponzor nekünk, aki Rióig vállalja, hogy támogat, akkor lehet nyugodtan dolgozni. Akkor fél évszázad után is megmarad a Honvéd. Ki kell fizetni az edzőket, a felszereléseket, a rezsit, szükségünk van egy erős támogatóra.
hvg.hu: Említetted, hogy a tizenegyedik kerületben is dolgozol. Mit kell csinálnod?
Horváth Gábor: Mindent, ami sporttal összefügg. Egy non-profit kft. intézi a kerület összes sporttal kapcsolatos ügyét, a sporttelepek karbantartását, üzemeltetését, satöbbi. Abban a kft-ben felelek a sportszakmai döntésekért. Új sportágak népszerűsítése is a feladatunk, hogy bázist teremtsünk a kerületben. Most például a vízilabda terjesztésén dolgozunk.
hvg.hu: Nem csak profi sportról beszélünk ugye?
Horváth Gábor: Nem hát. Az amatőr sport pont olyan fontos.
Kézilabda-Eb: a revánson túl is sok múlhat a magyar-svéd meccs végeredményén
Fontos meccset játszik este hattól a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon: ha sikerül legyőznie a svéd csapatot, jó esélye van a legjobb négy közé jutni.
