A lovas művészetek – a görögök kezdték a harctól elemelni, a reneszánsztól pedig így hívják – sportbéli fokmérője a díjlovaglás. Ebben a nők manapság a legjobbak, a londoni játékokon is.
Van egy magyarul igazán plasztikus kifejezés a ló és lovas tökéletes harmóniájára. Cérnaszálon. Ennyit mond egy saját, magasan képzett, tehetséges és együttműködő lovát dicsérő lovas: cérnaszálon lovagolható és hordja magát. Ez utóbbi röviden annyit jelent, hogy a derék négylábú izomzatát úgy alakítottuk, hogy a válla magasságában található súlypontja hátrább került egy fél méterrel. A hosszú gerincének majd a közepe alá. Ahol ugye a homo sapiens biztonsággal ülhet. Hátulsó lábaival nem csupán tolja magát (a ló farmotoros), hanem voltaképp lovasa ülepe alá lép. Ennek kialakítása – jó esetben csakis erőszakmentesen – legalább 3-4 év. Egy csikó megszületése után 3 évvel lesz lovagolható. Eddig akkor 7. Mármint ennyiszer 365 nap, a hétfői lópihenőktől eltekintve napi 2-3 óra. Innentől kezdhetünk vele bármit is. Ne is számoljunk! Olyan ez, mintha egy festő 7 évig alapozna egy vásznat. (Hajrá állatvédők!)
Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy a lóhoz mindég kell a kitartó női türelem.
A díjlovaglás valamikor Helsinki (1952) körül kezdett elnőiesedni. Addig a művészkedésben a harci kardfenegetést is belelátó pasik nyomták. Akadt akkor azonban egy skandináv csaj, aki saját nyavalyáját kúrálva – gyerekparalízisből lábra kapva lóra ültette magát, a döntő után azonban még úgy kellett levenni – szemléletet váltott. Nem véletlen tehát az, hogy a mostani játékokon három nőszemély áll a dobogón. Valahogy a növényevői intelligencia tökéletesen képes ráhangolódni a nőkre, a humán ösztrogénre. Legyen bár kanca, csődör vagy herélt. Ugyanakkor menekülő állatként kell hozzá a férfi erő – mostanság szinte kizárólag lovász, belovagló vagy edző formájában. Sejtésem szerint a női finom mozgások teszik lehetővé a harmóniát. Sőt, meg is kívánják.
A díjlovaglás ugyanis a balett világa. Átélés, ihlet. Legalábbis elvileg ezzel álltatják magukat, akik művelik. (Nem is értem, hogy a military lovasságát a négyszögre váltó, magát fiatalként miszlikre törő Dallos Gyula miképp is lehetett sokszoros világkupa-győztes. És akkor mit keresnek a különféle kényszerítő eszközök – hazai szlenggel: kapukulcsok – a lovak szájában, a sarkantyúkról már nem is szólva…)
Esszécskémet fejezvén, egy laza átkötéssel rá is térnék az eredményismertetésre. A legjobb és legdrágább híján a britek kihasználták a lehetőséget. Lovas nemzet ők is elvégre, ahogy Európában vagy még tucatnyian, és akkor a kontinensen kívülről még szót sem ejtettünk. Charlotte Dujardin – kinek a brit-francia örökviszály ellenére franciásan ejtendő a neve – éremesélyeshez méltón szerepelt. Ha ennek van így értelme: tarolt. Csapatban, egyéniben és a Grand Prix-nek nevezett ráadás kűrben is elhozta a lóban igencsak otthonosan mozgó népének az aranyat. Adalinde Cornelissan a hollandok szépreményű és igencsak szemrevaló versenyzőjének ezüstje nem meglepetés. A Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) kupecvérrel megáldott, pénzszerető vezetői által életre hívott világkupa-sorzatban tavaly és idén szénné verte a mezőnyt. A zenés finálét (a GP ugyanis tényleg színpad) a harmadik helyen záró – német születésű –, de britnek honosított Laura Bechtolsheimer szereplése viszont csak azért meglepetés, mert egyéni eredményei alapján senki sem várta placcra. Dujardinnal szemben. Neki ugyanis már a játékok előtt jól fialó odds-ai voltak a Soho-beli bukiknál. A britek már csak ilyenek, a művészi lovaglásra is fogadnak.
Mindezzel csak azt szerettem volna üzenni, hogy a lovas sportok mára végképp nőivé vált szakágában jó helyre került az arany, az ezüst meg a bronz is. A szigetországi csajok 47 éves germán mestere. Carl Hester az ötödik, a világ legjobbjának tartott, vagy/és legdrágább lovával, Totilas-szal pár éve egyeduralkodó hollandus Edvard Gal pedig második legjobb pasiként a kilencedik helyen zárt. Azt hiszem, ennél többet nem kell mondani.
Itt az indoklás, miért fizetett egy párizsi luxusszállodáért az olimpia idejére Novák Katalin hivatala
Az olimpiára már több hónappal az államfői lemondás előtt lefoglalták a szállást, így az új köztársasági elnöknek és kíséretének is rendelkezésére állt 15 szoba 18 éjszakára. Sulyok Tamás viszont csak három napot töltött a francia fővárosban.
