Először adott interjút a Bolton futballistája, Fabrice Muamba azóta, hogy a Tottenham elleni FA-Kupa mérkőzésen március 17-én megállt a szíve és a halálból hozták vissza az orvosok.
Muamba a The Sun munkatársát az otthonában fogadta és elmesélte, mire emlékszik a majdnem végzetes napból.
„Ami velem történt, több mint egy csoda. Hogy ma itt vagyok, az az ima erejét bizonyítja. 78 percig nem voltam életben, mindenki azt mondta, ezt csak agykárosodással élhetem túl. De én élek, itt vagyok és beszélek. Valaki volt ott, aki vigyázott rám.”
Muamba negyven napot töltött kórházban, most már otthon van 27 éves menyasszonya és 3 éves kisfia társaságában.
Az interjú alatt többször könnyekben tört ki, például, amikor családja viszontlátásáról beszélt.
A cikkben Muamba részletesen felelevenítette a majdnem végzetes perceket.
„1-1 volt az állás, hajtottunk a győzelemért, de én éreztem, hogy valami nincs rendben. Rohantam a bal szélen egy labdáért, aztán futottam vissza, ekkor enyhe szédülést éreztem. Szürreális érzés volt, mintha másvalaki testében lettem volna.
Nem volt szorító érzés a mellkasban, ahogy a filmeken szokták mutatni. De egyszerre kettőt láttam Scott Parkerből, Luka Modricból. Olyan volt, mint egy álom. Az utolsó, amire emlékszem, hogy Dedryck Boyata rám kiált, segítsek a védekezésben.
Nyilván fogalmuk sem volt, mi történik velem. Aztán azt éreztem, átszakítom a levegőt, majd két nagy puffanás, ahogy a fejem a földnek csapódik, és vége. Halott voltam.”
Muamba valóban a klinikai halál állapotába került. Életét alighanem a nézőtéren tartózkodó Tottenham-szurkoló, Dr. Andrew Deaner mentette meg, aki rögtön a pályára rohant. Képzett mentősként azonnal nekilátott Muamba újraélesztésének.
A futballistát végül tizenötször defibrillálták – kétszer a pályán, tizenháromszor a mentőben -, mire az élet szikrája visszatért a testébe. Dr. Deaner irányította az élettelen játékossal a mentőt a közvetlenül a London Chest Kórházba.
„Neki köszönhetek mindent, örökre az adósa vagyok. Miatta láthatom újra a családomat és folytathatom az életem” – mondta Muamba, ugyancsak könnyek között.
A focista elmesélte, hogy 18 éves kora óta profi, soha még csak náthás se volt, és a családban sincs senkinek öröklött szívbetegsége.
A cikkben megszólal az édesapja, Marcel Muamba is, aki elmondja, egyfolytában imádkozott Istenhez, amikor megtudta, mi történt a fiával. „Bementem hozzá a szobájába a kórházban, megfogtam a kezét és azt mondtam: Tudom, hogy figyelsz rám, Fabrice. Ki fogsz jönni ebből a kórházból, elöl és nem a hátsó ajtón.”
Fabrice Muamba szerencsés embernek tartja magát. Azt mondja, furcsa érzés nézni a pályán, a megmentésén dolgozókról készült képeket, mert ő akkor éppen teljesen máshol volt és fogalma sem volt, mi történik.
A Bolton menedzsere, Owen Coyle az Independentnek már arról beszélt, azon sem csodálkozna, ha Muamba visszatérne a futballpályára, akár már a nyár végén. Az orvosok azonban nem valószínű, hogy engedik futballozni.
Igaz, bő egy hónappal ezelőtt még az életben maradására sem látott esélyt senki.
Boksztragédiák: ha több életet tesz jobbá, mint ahányan belehalnak, akkor rendben van?
Az egyik legősibb, de legveszélyesebb sport az ökölvívás. Orvosszervezetek kampányoltak a betiltása mellett, az amatőrök egészségét fejvédővel próbálták megóvni, de úgy tűnik, az csak tetézte a bajt. Közelebb vihetnek a sorra ismétlődő tragédiák a sportág biztonságosabbá tételéhez?
