Az időjárás majdnem tönkretette, aztán Peter Sauber mexikói üdvöskéje megmentette vasárnap az idény második futamát. Amihez se Vettel, se Button, se Hamilton, de még a győztes Alonso se tett hozzá szinte semmit. Raikkonen igen.
A futam úgy indult, hogy Grosjean megint remekül rajtolt - mint Melbourneben - és villámgyorsan ki is esett, ugyanúgy, mint az első futamon. Aztán minden veszni látszott; mikor a 8. körben a túlzott pályavizesedés miatt piros zászlót lengetve új rajtot rendeltek el az eső utánra, felrémlett, hogy újra unalomba fullad a sepangi körbe-körbe kergetőzés, megint, mint 2009-ben. Amikor úgy nyert Button (még a Brawn csapattal), hogy leszakadt az ég, Raikkonen elment jégkrémet harapgálni.
Akkor is ugyanilyen csapni való volt a Ferrari; ki tudja hanyadszor már, hogy az olaszok hasztalan fogadkoznak a szezonkezdés előtt (hol arra, hogy attól lesznek gyorsak, hogy radikálisan új autót építenek, hol attól, hogy nem), mert az egészből végül semmi nem lesz. S hogy milyen kicsi is ez a Forma-1 világ, jól szemlélteti, hogy a gondolatenet azzal épp körbe ér, hogy a Ferrari legutóbb akkor tudott konstans módon, élmenőhöz illően teljesíteni, amikor Jean Todt mellett egy bizonyos Brawn nevű mérnők volt az istálló szervezőzsenije.
Sepang leginkább a tévénézőknek lutri, és a vasárnapi vízfüggönyt felidézve nem is nagyon érthető, hogy Ecclestone hogy a jó égbe gondolja a maláj futam villanyfényessé tételét (csak hogy az európai nézőnek ne kelljen korán kelnie), amikor természetes fénynél is szimpla vakrepülésre kényszerülnek a pilóták. A kompromisszumot jelentő későbbi kezdésnek megfeleően végül a tudatos tévénéző délelőtt 10 órakor leült a képernyő elé. Kihagyta Mérei Andrea - a múlt hetinél felkészültebb ám továbbra is - sekélyes kérdéseit, és arra is felkészült, hogy Mezei Dániel kellemes orgánumú félrefordításai helyett Wéber szakkomentátortól fogadja be a látható információk mellé a hallhatót is.
Aztán az esőszünet alatt arra gondolt, hogy az óra előrehúzás miatt elvesztett idő egy nap alatt másodszor is pocsékba megy. Ám mire vége lett az újraindított futamnak, ez az érzés - ahogyan az adrenalinöketek hatására teljesen felszívódott reggeli/tízórai is - felidézhetetlenné vált.
Meglepő vagy sem, vasárnap az izgalom nem a klasszikus esőmenőknek volt köszönhető. Se Schumacher, se Hamilton nem villantott az egész versenyen semmit - szegény Barrichello meg ugyebár a tengerentúli kormányokat tekergeti már -, és Massát inkább hagyjuk is ki már ebből a felsorolásból, pláne, hogy neki egyetlen területen sikerült a fejlődés: most végre nem tört össze senkit.
A leggyorsabb az ötödik
Versenyt az első traktusban két pilóta generált, és egyikük sem volt nagycsapatos pilóta. Az egyik, a könnyebben, már-már magától értetődő Raikkonen volt, aki az 5 helyes rajtbüntetése, az óvatos rajtja és az esőszünet hatására elvesztett 4-5 helyezése ellenére úgy jött be az 5. helyre (ahová eredetileg kvalifikálta magát), hogy látványosakat előzött, és leggyorsabb kört is megfutotta. Olyan gyorsat, hogy a saját leggyorsabbját ugyanabban, az 53. körben futó Alonsó, aki a versenyt is megnyerte, kapott a finntől majd egy másodpercet. Kár, hogy se a kerékcserékkel, se a Red Bullokkal nem volt szerencséje.
A másik zseniálist vasárnap Sergio Pereznek hívták. Arra külön kár is kitérni, hogy megnyerhette volna a futamot, miután a közel 8 másodperces hátrányát az élen álló Alonsóval szemben 1 alá szorította, mielőtt elfékezte magát, és majdnem a sóderágyba dobta az egész hétvégéjét. Azt is megspórolhatjuk, hogy "a zöldfülű és a bajnok közt lám, ez a magabiztosság a különbség", mert egy dologra érdemes igazán odafigyelni.
Arra, hogy ezt az új színt (a Checo becenevű ifjonc ránézésre Jackie Stewart és Mario Andretti időszakát idéző széles vigyorához már csak a vaskos barkó hiányzott) , ezt a mexikói srácot megint Peter Sauber találta. Megint, igen, mert Raikkonent is ő, sőt, Schumacher is ő. Igaz, utóbbit akkor még a C-kategóriás prototípusú autók világbajnoksága számára.
A svájci csapattulajdonos olyant tud, amit korábban jó, ha Ken Tyrell tudott, aki Stewartot adta a Forma-1 világának. Akárhány világbajnokságot is nyert a Ferrari, a McLaren vagy a Williams, kis pénzzel a háta mögött is megtaálni a sorbanálló fiatal tehetségek közt azt az egyet, aki képes arra, hogy az egész szezonban felemlegessék. Hitetlenkedés helyett érdemes Kobayashi két évvel ezelőtti japán futamára visszagondolni!
Az, hogy Perez végül nem nyert, de a másodikhelyen behozta a középcsapatok aljához sorolt Saubert, érthetően megrígatta a csapattulajdonost. Persze, örömében sírt. És mint aki a száguldó cirkuszban megfelően szocialiszálódott: afeletti boldogságában is, hogy a futam leintésekor Sauber úr pontosan tudta: a versenyautói oldalán most még létező üres helyekre biztons lesz szponzor.
És hogy csak kicsit borítsunk komor fátylat e boldog záróképre, csupán halkan jegyeznénk meg: a sauberi mámorban nyilván nem volt képes felhőtlenül osztozni az a maláj Petronas olajtársaság, mely a verseny főszponzoraként reklám-dollármilliókat költött, s bár korábban a svájci istálló főtámogatója is volt, ezt a státusát a megintcsak semmit nem mutatni képes Mercedesre cserélte.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
