Több mint ötven éve nem látott bravúrt hajtott végre a Szolnoki Olaj férfi kosárlabda csapata: a magyar bajnok magasabban jegyzett európai ellenfelek előtt, tizenöt meccses meneteléssel bejutott az egyik rangos európai kupa négyes döntőjébe. Kosárláz a Tisza-parton, ünnep a szakágnak: hallatott magáról a kontinensen észrevehetetlen férfi kosárlabdánk.
„Lett volna, de nem engedtem” – mondja az ünneplésre vonatkozó kérdésünkre Pór Péter, a szolnoki edző. „Kicsit megütögettük egymás vállát, ittunk egy sört még odakint meccs után, de itthon semmi nem volt. Pénteken bajnoki meccsünk van, nincs lazítás. Paks, Körmend, Albacomp, ebben a sorrendben jönnek a rangadók, majd ha lesz alkalmas időpont, ráérünk ünnepelni.”
Ennyi. Pedig a felsoroltak „csak” a hazai ellenfelek, akiket azért legyőzött már párszor az Olaj, Pór éppenséggel felsorolhatta volna az EuroChallenge sorozatban kipipált ellenfeleket is: Artland Dragons, Keravnosz, Pau Orthez, Chalonne, Bonn – nemzetközi keresztmetszet, a magyarnál erősebb európai bajnokságokból.
„A legtöbb ellenfelünknél hét légiós játszott, nekünk a magyar szabályok miatt csak három van (Trotter Obie a negyedik, de ő már magyar állampolgár – a szerk.), ezt a különbséget kellett ellensúlyoznunk valahogy. Az európai másodvonal legjobbjai mindenben egy kicsit jobbak nálunk: egy kis magasság, egy kis testsúly, egy kis kosárlabdatudás… Ezeket a paramétereket dollárezrekben fejezik ki konkrétan, ezért nehéz egy magyar klubnak ilyen játékosokat szerződtetni.” – mondja Pór.
Idehaza a legmagasabb költségvetésű klub (tulajdonos: Nyerges Zsolt), külföldön tanuló - ez persze nem szégyen. Egyéni szinten (Dávid Kornél, Hanga Ádám, Lóránt Péter) még csak-csak hallanak rólunk odakint, klubszinten majd talán most.
Pór Péter edzői filozófiája a jó védekezésből indul és oda is érkezik, mindennek ez az alapja. Idén azonban a tavalyinál erősebb támadópotenciál jellemzi az Olaj játékosállományát, ezért a játékuk is megváltozott kicsit – előnyére.
„Odahaza, a Tiszaliget atmoszférájában olyan eszement tempójú, magas hőfokú rohanós kosárlabdát tudtunk játszani a kupában, ami idehaza nem megszokott tőlünk sem.”
És ezt a tempót két teljes csoportkörön (12 meccs) és a végletig kijátszott negyeddöntőben (3 meccs) is bírta az Olaj. A folyamatos koncentráció az, ami miatt érdemes fizetni a tanulópénzt Európában, mondja a tréner.
„Kisebb kihagyások itthon simán beleférnek meccs közben, 5-8 perc felpörgetett játékkal így is nyerni tudunk. Az EuroChallenge-ben meg 2-3 perc rövidzárlat alatt csinált ellenünk az ellenfél egy 12-0-át és vége is volt. Muszáj megtanulni folyamatosan koncentrálni.”
Ezt emeli ki Horváth Ákos is, az Olaj válogatott kosarasa, aki a legfontosabb meccseken produkálta a legjobb átlagokat. Nem csak a nemzetközi meccsek tempóját, de a rengeteg utazást is szokni kell.
„Elmegy egy egész nap az odaúttal, egy másik a visszaúttal, közte van a meccs, eleinte nagyon megéreztük. De ez az Euroliga csapatainál is így van. Szerencsére mentálisan nagyon erős az idei brigádunk. Amikor már az öltözőben láttam, hogy ketten-hárman, olykor még többen olyan brutálisan fel vannak pörögve, hogy csúcsra járunk, akkor már tudtam, nagy baj nem lehet. ”
A Ventspils ellen a negyeddöntő harmadik meccsét is így tudta megnyerni az Olaj, de már a csoportkörökben is mindig „élet-halál” kérdése volt az utolsó meccs. Nyerő típusú kosarasok jöttek össze Szolnokon.
„A légiósaink megütik a közvetlenül az európai elit alatti szintet- állítja Horváth -, nekem meg sokat segített, hogy a válogatottal azért játszottam már néhány komoly tétmeccset külföldi csapatok ellen.”
A fizikumára nem panaszkodhat a 31 éves bedobó – hihetetlenül későn, 17 éves korában lett igazolt kosaras, előtte atletizált és korosztályos tízpróbázó bajnokként vonult vissza: „a csúcson szögre akasztottam a szögest, 1998-ban fejeztem be az atlétikát. Lekopogom, szerintem így harmincon túl is egy jó atléta lennék hazai szinten, nem koptam el.”
Európa magyarnál fejlettebb kosárkultúráiban fordultak meg a szolnokiak ez alatt a fél év alatt, volt mit tanulni. Pór Péter szerint sehol nem kezelték őket le, igaz, a pályán néha érezhető volt, nem tudják hova tenni a magyar csapatot.
„Cseréltünk, bement Grebenár Peti, az embere, akinek fognia kellett, nézett az edzőjére, hogy mit tud ez a srác, mire figyeljen vele kapcsolatban, de az edző csak a vállát vonogatta. nem készült belőlünk. És meg is járták velünk.”
„Amiben le vagyunk maradva a külföldtől, azt egy sorozat alatt nem dolgoztuk le, legfeljebb a csapatkémiával pótoljuk – így Horváth Ákos -, persze vannak dolgok, a háttérre gondolok elsősorban, amiben meg még rengeteget tanulhatnánk a legtöbb klubtól, persze ez nyilván pénzkérdés is. De nem mindenben az.”
A szolnoki út a négyes döntőig vezetett, április végén rendezik a Final Fourt, a rendezésre pályázni lehet (lásd keretes anyagunkat). Szolnok is álmodik a hazai – illetve debreceni – pályáról, de az újabb sikerről is.
Pór Péter: „Mondják a gratulálók, hogy innentől minden meccs ajándék, de én nem így gondolom. Ki tudja, mikor adódik magyar klub előtt megint ilyen alkalom, meg kell ragadni a lehetőséget. A hazai rendezés álomszerű lenne – gyerekként ott csápoltam Sabonisnak és Drazsen Petrovicsnak a Budapest Sportcsarnokban a 86-os BEK-döntőn, azóta nem volt Magyarországon hasonló rangú nemzetközi férfimeccs.”
Horváth Ákos erre még nem emlékezhet, ő már a Jordan-mánia „gyereke”: „Fantasztikus lesz NBA-szintű vagy volt NBA-játékosok ellen pályára lépni, a Besiktashoz csak a tavalyi sorozatban látott Szentpétervárt tudnám hasonlítani. Elvárás gyakorlatilag nincs már, szerintem a közvélemény se fogalmazhat meg ilyesmit, legfeljebb hogy szántsuk fel a parkettet.”
„Az Arroyo-Trotter párharc nem feltétlenül lesz egyoldalú, jó csatának ígérkezik. A Besiktas nagy név, de ők is csak a második helyen mentek tovább a csoportjukból, ők is megszenvedtek mások ellen. Nagy meccset akarunk játszani velük.”
„A magyar kosárlabda jövője” szempontjából kellenek a sikerek, de mit jelent a gyakorlatban az idézőjelbe tett közhely akkor, amikor a hazai klubok legjobbjai külföldi játékosok?
„Nem egyik napról a másikra fog megváltoztatni bármit egyetlen siker – mondja Pór, az ízig-vérig szolnoki, aki annak idején szurkolóként járt az Olaj meccseire – de Szolnok kosárváros, az iskolák udvarain látom a gyerekeket a palánkok alatt, a szomszédunkban lévő pályáról hallom, ahogy trotterezik, bádermarcizzák, horváthákosozzák egymást meccs közben, a figurákat mondják be – ilyen példaképek jelenthetik később a sportágnak a valóban széles alapokat.”
| A Főnixben a vonalak felszedésével kellene kezdeni |
A FIBA EuroChallenge a nemzetközi szövetség harmadik számú kupája az Euroliga és az Európa-kupa után. A kosárlabda piac női és férfi része közti hatalmas különbséget jelzi – sok egyéb mellett -, hogy míg a nőknél mostanáig rendszeresen indulhatott magyar klub az elitben, a férfiaknál erre esély sincs, és nem annyira szakmai mint anyagi okok miatt. Ezért lenne fontos a második és harmadik számú torna, de itthon az elmúlt évtizedben az aktuális bajnok is visszalép mindenféle megmérettetésről, kizárólag anyagi okokra hivatkozva.
A közelmúlt bajnokai közül az Albacomp, a Kaposvár és a Paks indult kisebb – olykor regionális – kupában, de ún. összeurópai sorozatban senki, valaha, a hőskorban a Honvéd vitézkedett még a BEK-ben.
Az EuroChallenge Final Four (FF) rendezésére pályázni kell, a magyar szövetség támogatásával a szolnokiak beadják a jelentkezésüket. Orosz, török és francia résztvevője lesz a FF-nak, márpedig az oroszok és a törökök másik kupában is döntőt rendez(né)nek, ezért talán van némi esély.
Tóth Zoltán, a Szolnok ügyvezetője elmondta, már tanulmányozzák a FIBA 50 oldalas leiratát a rendezés feltételeiről. Nem lesz könnyű menet.
A rendezőnek vendégül kell látnia mind a többi csapatot, a játékvezetőket, a FIBA-komisszárokat és a 16 közé jutott összes (!) klub elnökét. Megfelelő jegyárakkal biztosítható bevétel is a rendezésből, de hosszabb távon csak egy magasabb kategóriájú kupában indulás hozna a konyhára. Ami magyar csapatoknak még álom – bár ki tudja: ha az Olaj megnyerné a döntőt, az Európa-kupában is indulhatna. |
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
