Erőss Zsolt és Kollár Lajos évek óta Magyarország legsikeresebb expedícióit vezetik a Himalájába. A hvg.hu-nak adott interjúban az idei vállalkozás körülményeiről, a kényszerű döntésekről, a lábprotézisről, a családról és a jövőben várható nehézségekről beszéltek.
hvg.hu: Évek óta sikeres expedíciókat vezettek a Himalájába, a csúcstámadás azonban idén a mostoha körülmények miatt elmaradt. Mennyire vagytok elégedettek a 2010-es Cso-Oju expedícióval?
Erőss Zsolt: Sikeres expedíciónak én nem tudok mást látni, mint azt, amelyik elérte a csúcsot. A mi esetünkben lehet szépíteni a dolgot azzal, hogy ez a 7100 méter is szép eredmény, különösen az én műlábammal, de valójában azt érzem igazi sikernek, ha megvan a csúcs is. Nekem az a helyzet okozott igazán kudarcérzést, amikor meg kellett hoznunk azt a kényszerű döntést, hogy visszafordulunk, mert nincs realitása annak, hogy biztonságos körülmények között el tudjuk érni a legmagasabb pontot. Ezek az érzések persze halványulnak az idővel, amihez az is hozzájárul, hogy tudjuk: itt egyértelműen nem rajtunk múlt a siker elmaradása.
Kollár Lajos: Nincs kétségem afelől, hogy három-négy mászónk is elérhette volna a csúcsot, ha a körülmények engedik. Az időjárás és a kockázat azonban kedvét szegte a csapatnak, és tudni kell lemondani a hegyről. Persze mindig jó, ha sikerül felmenni, de nekem személy szerint ez most másodlagos volt. Engem mint vezetőt legjobban az érdekelt, hogy Zsolt és a csapathoz újra visszatérő Mécs László hogyan mozog a hegyen, illetve az, hogy van-e olyan újonnan csatlakozott mászó, akire a későbbiekben is lehet számítani. Ezekre megkaptam a magam válaszait, de nem szabad elfelejteni, hogy sokan most kerültek be először egy ilyen csapatba. Én úgy éreztem, hogy a tagok nagy részében nem volt benne a csúcs, vagy csak hihetetlen nagy erőfeszítések árán, de egyáltalán nem biztos, hogy ez mindig így lesz.
hvg.hu: A Cso-Oju technikai értelemben a legkönnyebbnek számít a nyolcezresek világában. Eddig csak az egyik legnehezebb hegy, a K2 állított meg benneteket 2005-ben. Mi volt a gond most?
Erőss Zsolt: A veszélyes helyzetet az okozta, hogy nagyon lavinás volt a környék, és gyakran embervastagságú rétegek mozdultak el egymáson. Ezek a letörések már az alaptáborból is jól kivehetőek voltak, feljebb a kettes táborba pedig be is csúsztak kisebb lavinák, melyek gyakran az útvonalat is keresztezték. Mivel a szél is folyamatosan nepáli irányból fújt, és láttuk azt a területet, ahol a lavinák lejöttek, úgy gondoltam, kerülővel egy gerincre, onnan pedig egy kévésbé veszélyes, sziklákkal tarkított hómezőre juthatunk. Ez jobban ki volt téve a szélnek és a napnak, amelyek még keményebb felszínt alakítottak ki. Olyat, ami könnyebben elbírt volna minket, végül azonban nem került sor erre a tervre.
Kollár Lajos: Az úgynevezett deszkalavinák úgy alakultak ki, hogy az alsó réteg összefagyott, a monszun pedig jó másfél-két héttel tovább tartott a szokásosnál. Mivel ősszel a nagy hideg miatt a frissen esett felső réteg nem tudott szervesen eggyé válni az alatta lévővel, felül egy kásás, lisztes réteg képződött, melyet a nap is megsütött és a szél is megdolgozott. Nyomásra ezek a rétegek elcsúsztak egymáson. A deszka elnevezés onnan ered, hogy ez szakaszosan törik le, és leborotvál mindent, ami alatta van. Az erős szél, az úgynevezett "jet stream" is kulcsfontosságú volt, korábban egy mászót sátrastul elfújt a szél, és nyomtalanul eltűnt.
hvg.hu: Hogyan boldogultál a lábprotézissel a Himalájában? Mennyire lassított le, hol érezted, hogy nagyon hátráltat? És mindez kívülről mennyire látszott?
Erőss Zsolt: Elég kellemetlen például a törmeléken való járás, és a mászás első szakasza ilyen volt. A fölfelé menettel nem volt gondom, bár épp egy ilyen szituációban keletkezett egy hólyag a lábamon, ami egy csonk esetében seb kialakulását jelenti. Ezt akkor észre se vettem, csak később, a gyógyulási folyamat pedig igen lassú. Összességében úgy érzem, jól tudtam kezelni a helyzetet. Az ereszkedések viszont rettenetesek voltak. Havon még úgy-ahogy ment, de lejjebb a törmeléken már sokkal rosszabb volt. Az ember persze uralkodik magán, de a tapasztalatok alapján a lábam edzettségi fokának javítása mellett alakítani kell a protézisen is, ami elsősorban súlycsökkentést jelent. A fizikális felkészültségre térve, én személy szerint a harmadik felmenetelnél kezdtem egyre jobban érezni magam, de még akkor sem voltam elég erős ahhoz, hogy jó állapotban menjek fel a csúcsra. Szükségem lett volna egy negyedikre. Az 5700 méter magas előretolt alaptáborban az időjárás miatt hosszú ideig voltunk tétlenségre ítélve, ez pedig kihatott a formánkra is.
Kollár Lajos: Én abszolút meg vagyok elégedve Zsozsó teljesítményével, de azért négy hónap kórházi kezelés és egy ilyen felépülési időszak után én lennék a legjobban megdöbbenve, ha minden úgy menne, mint régen. Ellenkező esetben az egész magashegyi hegymászás nem is lenne olyan nagy dolog. Azonban erre mentálisan és fizikálisan is nagyon alaposan fel kell készülni. Idén a Cso-Ojura azért esett a választás, mert járművel is meg lehet közelíteni a száraz alaptábort. Nem kellett sokat gyalogolni, pláne ahhoz képest nem, hogy a többi nyolcezres hegy elérése 7-10 napot is igénybe vehet, ami Zsoltnak a jelenlegi állapotában azért nehéz lett volna.
hvg.hu: Technikai szempontból csak nehezebb hegy következhet. A mostani tapasztalataid alapján mire számítasz a várhatóan nehezebb expedíciókon?
Erőss Zsolt: A hegyen szerzett tapasztalatok világosan mutatják, hogy mennyit kell fejlődni és min kell még javítani. A mostani expedíció előtt csak két héttel kaptam meg a protézist, de még egy héttel az indulás előtt is variálni kellett vele. Kevés idő jutott a tesztelésre, utólag már jobban tudom az elvárásokat. Előttünk van egy tavasz és egy síszezon, ki fogom tanulni, hogyan működjek együtt minél jobban egy ilyen lábbal, és hogyan végezhetek teljesebb értékű munkát. Ha ezen az expedíción egészséges vagyok, azért másképp állok hozzá, amiben az is benne van, hogy talán megpróbáltam volna egy olyan jellegű partizánmászást is, mint korábban a Nanga Parbaton vagy a Dhaulagirin.
hvg.hu: Idén egy kéttagú filmes stáb és egy síalpinista, Wetzl Péter is veletek tartott, ez pedig szokatlan, eddig ismeretlen helyzetet teremtett. Hogyan befolyásolták a mászást?
Erőss Zsolt: A filmes stábbal előre tisztáztuk a prioritásokat, azaz hogy a hegymászást semminek sem lehet alárendelni. Tudták, hogy nekik kell majd alkalmazkodni, de egy dokumentumfilm szerintem egyébként is arról szól, hogy a film alkalmazkodik ahhoz, akiről szól, nem kell Brad Pittet csinálni belőlem. Ezt amennyire a körülmények engedték, meg is valósították. Néha persze sokat kellett várni, ami ilyen magasban kicsit bosszantó volt, de összességében nem vált a mászás kárára. Wetzl Péter egyáltalán nem lógott ki, sőt nemcsak beállt a többiek közé, de igazodott hozzájuk, ráadásul jó erőben volt. A lécekkel például az volt a terve, hogy csak a végső csúcstámadásnál viszi magával. Ha nem ilyenek a viszonyok, szerintem ő is, mi is sikerrel jártunk volna.
Kollár Lajos: Igen, Wetzl Péter valóban teljesen alkalmazkodott a csapathoz, és a filmes stáb is jól illeszkedett az idei tervekbe, lévén azért nem ez volt a legerősebb expedíció. A hangulat pedig kifejezetten jó volt a nüánsznyi súrlódások ellenére. Az előbb említett okok miatt ez már eleve egy nyugodtabb tempójú expedíciónak indult a korábbiakhoz képest, amely teljes mértékben fel is dolgozta az új, különleges körülményeket. Nem emlékszem olyan éles helyzetre, ami komolyan akadályozta volna a mászást. Ha az időjárás engedte volna, a csúcstámadás sikere nem a forgatáson múlt volna. Ebben teljesen biztos vagyok.
hvg.hu: Mik a jövőbeli terveitek? Vannak konkrét célok?
Kollár Lajos: A konkrét célok kitűzése komolyabb csapatelemzést igényel. Zsolt most kórházba megy, kiveszik a lábából, ami nem oda való. Ez is idő, mint ahogy a pénz összehozása, az edzés és csapat összeállítása is az. A legesélyesebb hegyek közül a Kancsendzönga túl magas (8586m) és széles, az alaptábort is nehezebb elérni. Nem biztos, hogy Zsolt lába addigra olyan állapotban lesz, hogy jól bírja. Ugyanakkor a Lhoce is nagy (8516m), ott is sokat kell gyalogolni. Az Annapurna gyönyörű, ugyanakkor veszélyes, lavinás, ami viszont gyorsaságot igényel. Ezt még át kell rágni, de az utóbbi két hegy a legesélyesebb.
hvg.hu: A „Magyarok a világ nyolcezresein” sikeres és elismert expedíciós-sorozat, a szervezés mégsem egyszerű. Milyen nehézségekkel kell megküzdenetek?
Kollár Lajos: Ilyenkor is a hétköznapi problémák nehezítik a dolgunkat, az anyagi javak megszerzése ennek az egésznek az alfája és ómegája. Leegyszerűsítve: ha megvan a pénz, megyünk, ha nincs, akkor nem. A többi probléma könnyebben megoldható, hiszen az akarat megvan. Sőt, még akkor is kemény az elhatározás, ha olyan problémák jönnek közbe, mint ami most Zsolttal történt. De nem is kell minden expedíciónak sikeresnek lennie, akkor tele lenne a világ öntelt hegymászókkal. A kudarcok sok mindenre megtanítanak, többek között alázatra.
hvg.hu: Egy-egy expedíció alkalmával gyakran több mint két hónapot is távol vagytok. Hogyan bírja a családotok?
Erőss Zsolt: A feleségem egyértelműen támogatja az életvitelem, hiszen ő is a része. Azonban őt most az anyaság köti le, ez a fontosabb. Az elszakadást mindkettőnknek nagyon nehéz megélni, mint ahogy neki folyamatosan izgulni, hogy mi van velem. Örül, ha felmegyek, de még jobban annak, ha visszatérek. Bár abszolút hozzáértőként néz erre az egészre, biztosan nagy teher neki. De kemény hegymászó, bízom benne, hogy el tudja ezt viselni. Az én helyzetem is egyre nehezebb, hiszen a gyermekem értelme egyre nyílik, érzem a ragaszkodását és azt, hogy nem érti, hova tűnök el ilyen hosszú időre. Ezek a legnehezebb érzelmi helyzetek számomra.
Kollár Lajos: Persze nehéz a feleségemnek, de annak idején így kapott engem. Megismert és már megtanulta kezelni ezt. Mindenképpen furcsa helyzet, ha valaki ennyi időre elmegy otthonról, ezért közben is igyekszünk tartani a kapcsolatot. A mostani expedíció rövid volt, de volt már két és fél hónap is, ami lényegesen keményebb. Ez is egy olyan nehézség, amivel minden évben újra és újra meg kell birkóznunk.
Vincze Szabolcs
(Az interjú szerzője 2008 óta a "Magyarok a világ nyolcezresein" expedciósorozatának sajtófőnöke.)
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
Ketten visszafordultak Erőss Zsolt csapatából, mely már hétezer méteren jár
Erőss Zsolt: „Nekem nem akármilyen műláb kell”
Hazaérkeztek Erőss Zsolték
Erőss Zsolt nem adja fel: újra fel akar jutni 8000 méter fölé
Lavina után csúcstámadás: kivár Erőss Zsolték expedíciója
"Mintha be lennék lőve" - Erőss Zsolt mellett a Himalájában
