Mindeközben a sportágakat felügyelő nemzetközi szövetségek elkezdték leporolni a korábban többször elvetett költségcsökkentő elképzeléseiket, abban bízva, hogy a krízisnek köszönhetően most elfogadtathatják azokat. Az elmúlt években sokan aggódva szemlélték a legnépszerűbb sportágak sportvállalatainak hihetetlen mértékű költekezését.

A gazdasági felfutásnak köszönhetően a sportvállalatok forrásai folyamatosan bővültek, elsősorban a vállalati szektor (a szponzorok) által rendelkezésükre bocsátott mind nagyobb összegeknek köszönhetően. A legtehetősebb labdarúgóklubok gyakran egy-egy játékosra többet költöttek, mint egy kisebb nagyvállalat teljes éves bevétele, a Forma-1-es csapatok összesített idényenkénti büdzséje pedig megfelelt nagyjából Montenegró éves GDP-jének.

A sportvállalatoknak egyszerűen nem volt miért visszafogni költekezésüket, hiszen a szponzorok bőkezűségének köszönhetően elő tudták teremteni a szükséges forrásokat. Tavaly év végén azonban fordult a kocka, a válság miatt ugyanis a vállalati szféra elkezdte lefaragni a költségeit. Ennek a folyamatnak az egyik első lépése volt a marketingbüdzsé megrövidítése. A lassan kifutó szerződések miatt sok sportvállalat még nem érzi a negatív hatásokat, hosszabb távon azonban biztosan forráscsökkenéssel kell számolniuk, ez pedig saját működésük újragondolását kényszerítheti ki. Szakértők szerint megindulhat egy racionalizációs folyamat a sportgazdaságban.

  Költségvetési korlát a Forma-1-ben

© AP

A válság által az egyik legerőteljesebben érintett sportág a Forma-1, amely az autógyártók költségcsökkentése, a jelentős szponzorokat adó pénzügyi szektor problémái miatt már az idén megérezte a válság hatását. Miközben az elmúlt években egymásra licitáltak a szponzorok, most a teszteken messze a legjobban teljesítő BrawnGP például alig talált támogatót, az első versenyen – ahol egyébként kettős győzelmet aratott – mindössze egyetlen apró Virgin felirat díszítette az autókat.

Nem véletlen, hogy a téli válságegyeztetéseken a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) ismét előállt azzal a sokszor elvetett javaslattal, hogy korlátozzák az istállók költségvetését. A csapatvezetők most ettől nem is zárkóztak el olyan élesen, mint korábban. Végül egy öszvérmegoldás született, hiszen szabadon választható költségvetési korlátot vezettek be, aminek lényege, hogy aki vállalja, hogy 30 millió fonton belül tartja büdzséjét, nagyobb teret kap a technikai fejlesztésekben.

A nagy csapatok közül azonban szinte biztos, hogy senki nem fog élni a költségvetési sapka lehetőségével, hiszen az azt jelentené, hogy a jelenlegi 8-10 százalékára kell csökkenteni büdzséjüket. Szakértők szerint ez épp úgy irreális, mint az elmúlt évek 400-500 millió dolláros éves kiadásai. Éppen ezért nagy valószínűség szerint valahol a kettő közé, 100-150 millió dollárra állhat be a nagyobb csapatok költségvetése.

  Fizetési sapka Európában?

Ha Platinin múlik, szabályozzák a rendszert © AP

Nem csak az FIA igyekezett felhasználni a válságot arra, hogy átverje költségcsökkentő terveit az azt ellenzőkön, hasonló próbálkozása az Európai Labdarúgó Szövetségnek (UEFA) is volt. Michel Platini, a szövetség elnöke januárban állt elő újra azzal az ötlettel, hogy az amerikai profi ligák példájára az európai labdarúgásban is korlátozzák a játékosokhoz köthető kiadásokat. Az UEFA egyébként tett már kísérletet erre korábban is, a játékosok bérének, és a labdarúgókra költhető összeg limitálására azonban nem került sor, miután a jelentős befolyással bíró, vagyonosabb nagycsapatok egyértelműen elzárkóztak ettől.

Bár a klubok most sem fogadták túl lelkesen az UEFA-elnök elképzeléseit, ezek elsődleges oka az lehet, hogy Platini túl korán állt elő velük. A hosszabb távú szerződéseiknek köszönhetően ugyanis a csapatok többségét egyelőre nem érinti olyan súlyosan a válság. Ha azonban – ahogy a szakértők többsége gondolja – a recesszió elhúzódik, a jövőben lehet, hogy a klubok is könnyebben kaphatóak lesznek a legnagyobb költségtételnek számító bérjellegű kiadások és transzferdíjak korlátozására.

Az nem valószínű, hogy az európai labdarúgásban valaha is bevezetik a – például az észak-amerikai profi futball-ligában (NFL) használt – úgynevezett kemény (hard) fizetési sapkát (salary cap), amely egy konkrét összegben rendkívül szigorúan határozza meg a teljes csapat és az egyes sportolók fizetését is. Arra azonban van esély, hogy a puha (soft) sapkát – amely az észak-amerikai profi baseball-ligában (MLB) is működik - elfogadtassa az UEFA a nagyobb klubokkal.

Ez utóbbi lényege, hogy meghatároznak ugyan egy felső limitet, amit fizetésekre költhetnek a csapatok, ezt azonban nem veszik annyira szigorúan, s az egyes klubok, ha szeretnék, átléphetik. A túlköltekezés azonban szankciókkal jár, általában úgynevezett luxusadót kell fizetni a meghatározott összeg fölötti részre. Az UEFA egyébként már el is kezdte vizsgálni az MLB szabályzatát, s amennyiben sikerül beilleszteniük az Európai Unió jogrendjébe – az egyébként a szövetséghez befolyó – luxusadót, a terveik szerint be is vezetnék azt.

Jandó Zoltán