Bácsi Péter a múlt héten még legalább 8 kilóval volt több, mint amennyivel augusztus 4-én délután mérlegre kell majd állnia a londoni olimpián. A 74 kilogrammos kötöttfogású birkózó Európa-bajnokunk a kvótaszerzésről és a hazai tehetséggondozásról is beszélt a hvg.hu-nak.
hvg.hu: A mai futó és erősítő edzés után (a hvg.hu különítménye július 12-én kereste fel a Tatán edzőtáborozó kötöttfogású keretet) te még leálltál egy inkvizíciós kínzóeszközre hasonlító szerkezettel gyakorolni, kevés lenne a munka?
Bácsi Péter: Egyáltalán nem, de csütörtök délután úgy sincs edzés, pihenünk. A négy kvótaszerző közül Csonti (Módos Péter 55 kg), Szöcsi (Lőrincz Tamás 66 kg) és én beszereztünk egy speciális, amerikai fejlesztésű mélyizom-erősítő eszközt. Ez a saját testsúllyal dolgozó masina a birkózásban rendkívül fontos derék körüli izmokat erősíti a leginkább. Nálunk a kötöttfogásból minden mozgás derékból indul. A kajakosokkal is dolgozó srácok, akik ezt a sporteszközt hozták, azt mondták, hogy akár két hét alatt is komoly eredményeket lehet elérni vele. Akkor meg miért ne. Ártani biztosan nem árt, meg ugye jó lesz a későbbiekben is arra, hogy karban tartsam magam.
hvg.hu: London utáni visszavonulást tervezgetsz?
B.P.: Nem, de azért nem árt előre gondolkozni.
hvg.hu: A közeljövőben azért még vár rád például a fogyasztás, mennyiről indulsz?
B.P.: Most 82 vagyok, mert már odafigyelek. Aztán szépen lassan elkezdem, de így is marad az utolsó hétre 5-6 kiló. Próbáltam már, hogy hetek alatt, fokozatosan vigyem le a súlyomat, de kiderült, hogy akkor kiürülök, ahogy mi mondjuk: elfogyok. Azért nem kell aggódni, időre hozom majd a súlyom, a mérlegelésre meg leszek.
hvg.hu: A kvalifikáció már nem ment ennyire simán. Te nem voltál éles, vagy tényleg nem tökéletes a rendszer?
B.P.: Súlycsoportonként 19-en juthattunk ki az olimpiára. Európában, legalábbis a mi fogásnemünkben ugyanakkor rendkívül sűrű a mezőny. A volt szovjet tagállamok mellett kelet- és nyugat-európai az élversenyzők zöme. Ugyanakkor az afrikai vagy dél-amerikai kvóta megszerzése korántsem olyan nehéz, mint nálunk. Azt persze azért nem mondom, hogy egy egyiptomi vagy algír srác kutyaütő volna, de más súlycsoportokban olimpiai és világbajnokok nem utazhattak. Mint például a 96 kilós Kiss Balázs, vagy 55 kilóban Peking olimpiai bajnoka, az orosz Nazír Mankijev, pedig tudásuk alapján egyértelműen kint lenne a helyük. Az viszont biztos, hogy a 19 birkózóból 6-8 pariba van az éremért. Nálunk például mindenki ott lesz, aki számít. Állítólag nemsokára változtatnak ezen a rendszeren. Biztos, hogy nem ártana kiegyenlíteni az esélyeket.
hvg.hu: Latolgatod már az esélyeidet?
B.P.: A mezőny javával már birkóztam, meg is vertem őket. Az egyiptomi és a tunéziai fiút persze nem ismerem.
hvg.hu: A 21. századi birkózás kritikusai azt mondják, hogy beszűkült a fogásrepertoár, a szőnyegen csak tologatás zajlik, alig látni klasszikus, látványos akciót, te viszont végül úgy szereztél kvótát Kínában, hogy négy meccs alatt 17 akció pontot szereztél, míg rajtad egyet sem csináltak. Készülsz valami meglepetéssel, vagy csak a saját, kenyérkereső fogásaidat csiszolgatod?
B.P.: Ennyi idő alatt nem lehet valami egészen meglepő újat találni, de azért készülök egy menekülő fogással, arra az esetre, amikor az első szándék nem működik. Nem hiszem, hogy innen tájékozódnának az ellenfelek, szóval elmondhatom. A lenti munkát csiszolgatjuk, a hátsó alsó emeléseket, azaz a nagy ívben, sok pontért dobható szuplékat.
hvg.hu: Peking előtt szó volt róla, hogy a kötöttfogást leveszik az olimpiák műsoráról, szerinted még mindig él ez az opció?
B.P.: Ez egy ősi sportág. Minden valamire való fiú gyerek nekifeszül legalább egyszer, hogy lecsavarjon egy másikat. És látod, pont Kínában az egyik leglátogatottabb esemény volt a kötöttfogás. Szerintem maradunk, botorság volna beáldozni minket.
hvg.hu: A magyarokat lassacskán sikerül. Egyre kevesebb a gyerek a hazai birkózótermekben, s míg bő évtizede úgy kellett elhajtani a kevésbé ügyeseket, ma hálóval is nehéz behalászni egy-egy lurkót, és az edzők már azt sem bánják, ha a kis ember inkább sakkozónak volna jó. Azon pedig már fel sem kapjuk a fejünket, hogy gyakran az élversenyzők sem kapják meg a jogos járandóságukat . Mit gondolsz a magyar hátországról?
B.P.: Még most is vannak tehetségeink, csak bele kéne tenni a sportágba azt a pénzt, amit máshol beletesznek. A lelkesedés már kevés. A strand- vagy veteránbirkózás, a különféle birkózáspótlók, mint a grappling legfeljebb hobbinak jók.
hvg.hu: Ezért is megy a magyar első- és másodvonal a Bundesligába pénzt keresni?
B.P.: Nem tagadom, én is kijárok. Jól jön. Ahogy a szakmai tapasztalat és a sorozat-terhelés is, az európai elit ugyanis ott birkózik. Ez van most, de bízom benne, hogy jobbra fordulnak a dolgok. Én most csak Londonra koncentrálok.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
