Ma este Kijevben megküzd egymással a két futballnagyhatalom válogatottja, s bármelyik nyer is a végén, megérdemelten viseli négy esztendeig a bajnoki címet Európában. Ha úgy tetszik, igazságos Eb után igazságos győzelem várható.
Spanyolország azt hozta az lengyel-ukrán rendezésű tornára az idén, amire számíthatott a közönség. Olyan játékkal jutott idáig Vicente Del Bosque együttese, melyet ők maguk fejlesztettek maguknak, védjegyükké vált, és tényleg tudják játszani, tízből tízszer. Ez a saját stíl abból áll, hogy nem adják a labdát az ellenfélnek, inkább a végtelenségig passzolgatnak egymásnak, ha kell visszafelé is, és nem frusztrálják magukat, ha nem győznek három góllal, megelégednek a meccs végén bepottyantott egy találattal is, akkor, amikor az ellenfél már elfáradt. A regnáló világbajnok és európa-bajnoki címvédő annyira tudja ezt játszani, hogy a világ négy év szívás után sem tudja az ellenszert, legyőzni nem sikerül őket jó régóta.
Mégsem olyan sima az idei ügy a spanyolok számára, s ennek legalább két oka van. Az egyik az, hogy két kulcsjátékosuk nincsen, sérülés miatt. Puyol az egyik, aki nem is játéktudása miatt hiányzik elsősorban, hanem érzelmileg, a Barcelona középső védőjének fanatizmusa és győzni akarása a döntőben már hiányozni fog, olyannyira, hogy a spanyol szövetség kiutaztatja a döntőre, legalább aurában ott legyen a többiek közt. És David Villa is hiányzik, de ő már az elejétől. Mert a spanyolok tudják, amit tudnak, játsszák is becsülettel, de támadó szekciójuk viharvert. Fernando Torres (szerzett gólja ellenére) halvány lenyomata önmagának, teljesen más ritmusban nyomja, mint a társai, kilóg a csapatból. Sajnálatos leírni ezt a kiváló csatárról, de így van, egyszerűen nincs válogatott formában. Fabregas pedig, akivel csatárt játszat a mestere – nem az. Ő egy támadó középpályás, és ez látszik is, amikor tíz méterre az ellenfél kapujától nem azt keresi, hova lőjön, hanem azt, hogy kinek passzoljon. David Villa is ott ül majd a lelátón a döntőbe, őt is kiutaztatják természetesen.
A másik ok, amiért nehezebb a spanyol válogatott dolga, mint az elmúlt két nagy világversenyen, az az, hogy az ellenfelek közül a legjobbak azért mégiscsak próbálják megtalálni az "ezerpasszos" játék ellenszerét, volt rá egy-két esztendejük, hogy kigondolják, mi az, ami segíthet Xaviék ellen. És nem az segít, ha utánozni próbálják Del Bosque csapatának játékát, mint a franciák például, hanem az, ha valami új stratégiával lepik meg a spanyol válogatottat. Láthattuk a portugálok játékát, nekik sikerült egy döntetlenig eljutni úgy, hogy nem alárendeltként, hanem egyenlő félként fociztak a világbajnok ellen, a meccs tizenegyesekkel való eldöntése pedig a szerencsejáték kategóriája. Azonban Ronaldo és csapata majdnem annyit birtokolta a labdát, mint a spanyolok, ehhez eleget bírtak futni, sikerük azon múlt, hogy a vezér eltalálja-e a kaput a meccsen vagy sem. Az elődöntő napján Ronaldo nem talált kaput, s így elbúcsúzott Potrugália.
Azonban a csoportmeccsek legelső fordulójában már volt egy kisebb csoda, amikor az olasz válogatott vezetett a spanyolok ellen, majd döntetlennel zárult a meccs. Az olaszoknak esze ágában sem volt félni, racionális focit játszottak, kivették a két kulcsfigurát (Xavit és Iniestát) a játékból, védelmük mindig is jó volt, most is, szóval megszorongatták a spanyol válogatottat. Őket nem érdekelte, hogy náluk van-e a labda, egyszerűen nem engedték közel a kapuhoz a spanyolokat, és van két (három?) világklasszis csatáruk, ráadásul formában vannak, Cassano és Balotelli alig várja, hogy újra büntessen. Pirlo pedig, az olasz karmester külön kategória, mert őt még csak ki sem lehet kapcsolni a játékból, alig hibázik, az idei Eb egyik legjobbja.
Az olasz válogatott legnagyobb baja az lett volna, ha Cassano nem játszhat a sérülése miatt, de összedrótozták a csatárt. Eddig három gólt szerzett, de az elődöntőn például gólpasszt adott Balotellinek, és kiválóan játszott, amíg le nem kellett jönnie a pályáról.
S ha már említjük Balotellit, nos ő is ott lesz a felsőtestével együtt, s alighanem újra megcsodálhatjuk kidolgozott izomzatát, amennyiben gólt szerez a spanyol válogatott ellen. Formában van, motivált, s a hírek szerint nem csak a nevelőanyukája, hanem nevelőapukája is megjelenik a kijevi döntőn. Ahogy láttuk, jó hatással van a család jelenléte az ifjú csatárra.
Az olasz válogatotton sokkal kisebb a nyomás, mint ellenfelén, az Eb előtt még az igazi esélyesek közé sem sorolták a szakemberek a kékeket. Érdemes visszakeresni az első spanyol-olasz meccs előtti oddsokat, szinte kiscsapatként kezelték Prandelli mester csapatát a tippmix biznisz szakértői. És nézzék meg most, a döntő előtt az esélyeket, és a számokat, meg fognak lepődni.
Del Bosque mester ötven-ötven százalék esélyt ad a két válogatottnak, s aligha udvariasságból mondja ezt a spanyolok mestere. Ért a focihoz, tudja, hogy a múlt dicsősége (még ha a közelmúlté is) a jelenben mit sem ér, a kezdő sípszó után már mit sem számít a dicsőséges történelem. És nem vak a mester, látta az olaszokat focizni ezen a tornán, egészen közelről.
Mi, semlegesek abban bízhatunk, hogy a spanyol csapat győzelemre játszik, és akkor jól szórakozunk. Ha a vereség elkerülése lesz a cél, akkor unalmasabb kilencven perc lehet, de akkor még mindig ott van nekünk Balotelli, aki képes arra, hogy egy pillanat alatt felülfocizzon minden előzetes tervet, és jó dramaturgiai érzékkel betaláljon Iker Casillas kapujába. És akkor már muszáj lesz focizni, mert nincs több felvonás, aki ma nyer, az lesz Európa legjobbja.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
